A Sebkezelés Blog archívuma - 2021/1

Az Egészségtér.hu szerint a vér koleszterin- szintjének normalizálása, a bélrendszer tisztítása, a szellemi teljesítőképesség növelése, idegerősítő, idegfájdalom csökkentő, nyugtató, altató hatása mellett a mákolaj jótékony hatással van a sebek gyógyulására. A Végtagmentő.hu egy másik kapcsolódási pontra is felhívja a figyelmet: a mák a sebek gyógyulásához, regenerációhoz, esetleg a váladékozó sebeknél az elvesztett tápanyagok pótlásának egyik hasznos forrása lehet. A Healthline.com is megemlíti, hogy a mákolajban lévő zsírok támogatják a sebgyógyulást, valamint közvetlenül a bőrön alkalmazva megakadályozhatják a léziókat. Az egyiptomi Ebers-papírusz nyugtatóként említi, s Hippokratész is írt a gyógyászati alkalmazásáról. Az arab népekkel folytatott kereskedelem révén, illetve a Római Birodalom provinciáiból került Európába, s itt szinte minden országban elterjedt. Már a középkorban is alkalmazták fájdalomcsillapító, érzéstelenítőként.

A levendula olaját már az ókori görögök és a rómaiak is használták az égési sebek kezelésére. Gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően segít gyógyítani és megújítani a bőrt. Gyógyító és fertőzésgátló hatását a modern aromaterápia egyik kiemelkedő úttörője, Rene Gattefosse saját magán igazolta, amikor csúnyán megégette a kezét a laboratóriumában. Levendulaolajjal kezelte a sebét, és a fájdalom megszűnt, az égési sérülés pedig gyorsan begyógyult. Levendulaolajat használtak a háborús sebek tisztítására az I. világháború során, amikor kevés gyógyszeres fertőzésgátló állt rendelkezésre. A BioAngelica.hu beszámol egy 120 kismama bevonásával végzett vizsgálatról, amely a szülés utáni varratok gyógyulását volt hivatott vizsgálni; nevezetesen, hogy az orvosi levendula illóolaj milyen mértékben járul hozzá a sebhelyek gyógyulásához. A 10. napon ezek a nők kevésbé emlegettek fájdalmat, közöttük nem fordult elő 2 cm-esnél nagyobb ödéma, és jelentős mértékben csökkent a vörösesség.

Az ún. orbáncfűolaj az európai népi gyógyászatban évszázadok óta ismert készítmény, amelyet hagyományosan a friss virágok több héten át tartó olajos kivonásával nyertek, és amelyben a hipericin antibiotikus aktivitása érvényesül. Az egyik legelső írásos emléke i. e. 288-ból származik, ekkor írta le Euryphon, egy görög származású orvos a Kárpát-medencében is őshonos növény áldásos hatásait. Eredetmagyarázó mondája szerint az orbáncfű Jézus Krisztus keresztfája alatt nőtt, vörös nedve a szent vérre, 5 szirma Jézus sebeire utal. A belőle készült tinktúrát, kenőcsöt állítólag már a középkori keresztes lovagok is használták a sebek kezelésére. Angolszász neve (St. John’s wort) is keresztény gyökerekre utal, hiszen a legenda szerint a növény Keresztelő Szent János születésnapján virágzik.

Az Echinacea purpurea-t a legjobb immunerősítő gyógynövénynek nevező Egészségkalauz.hu szerint hagyományosan kisebb sérülések, nehezen gyógyuló sebek esetén is használják (külsőleg). Neve a görög echinococcus (sündisznó) szóból származik. Az Észak-Amerikában őshonos növény kivonata számos randomizált, kettősvak, placebo-kontrollált vizsgálatban rövidítette jelentősen a felsőlégúti fertőzések gyógyulási idejét. A Wikipédia.hu is kitér arra, hogy az őszirózsafélék családjába tartozó lángvörös kasvirág, vagy piros kasvirág vagy bíbor kúpvirág a nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, valamint a nyálkahártya gyulladásának kezelésére összeállított kenőcsök egyik összetevője. Poliszacharidokat, kávésavszármazékokat, alkamidokat, flavonoidokat, illoóolajokat és poliineket tartalmaz. Gyógyászati célokra a növény föld fölötti részét is gyűjtik, de a legtöbb hatóanyagot a gyöktörzs tartalmazza. A sziú indiánok századokon át használták sebek gyógyítására vagy kígyómarás ellenszereként, s ennek első bizonyítékai a XVII. századbeli településeik ásatásai nyomán elő is kerültek. Készítményeit vágások, égések, pikkelysömör, ekcéma, nemi szervi herpesz és ajaksömör kezelésére lehet alkalmazni. A fogászatban is elősegíti a sebgyógyulást, legyen az műfogsor okozta feltörés, a fogszabályozó készülék által kiváltott sérülés vagy műtét utáni heg.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya a múlt héten a fekete nadálytövet választotta a 2021-es év gyógynövényének. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy egy bejegyzés-sorozat keretében megvizsgáljuk, hogy az ily módon „kitüntetett” gyógynövényeknek van-e kapcsolata a sebkezeléssel és a sebgyógyulással. A Weborvos.hu is megemlítette, hogy már az ókori csatákban szerzett sérüléseket, töréseket a gyökeréből készült masszával kenték be a seb védelme és a gyógyulás gyorsítása céljából. Japánban több mint 2000 éve használják égési sérülések kezelésére. Bingeni Hildegard és Paracelsus is ajánlották erre a célra. A Wikipédia.hu szerint a borogatás nyílt sebre nem használható, de a népies nevén forrasztófű, összeforrasztófű, sarkosfű, összeplántálófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér segíti az eltört csontok összeforradását. A szabad enciklopédia a tradicionális gyógyszer hiedelmek közé sorolja, hogy külsőleg kitűnő hatása van a fekélyekre és a csonttörésekre, égési és más sérülésekre, duzzanatok borogatására.

A Telex.hu cikke szerint Mississippi állam kormányzója 2021. január 11-én írta alá azt a törvényt, amellyel megváltoztatták az amerikai tagállam lobogóját, száműzve ezzel az egykori konföderációs államok jelképét. Az új zászlón piros alapon két sárga csíkkal övezett kék mezőn fehér magnólia látható. Ez a hír adja az apropóját annak, hogy megnézzük, vajon játszik vagy játszhat-e szerepet a Magyarországra a 18. század végén érkező, de már i. sz. 650-ben Kínában, buddhista szerzetesek által termesztett magnólia (liliomfa) a sebkezelésben és a sebgyógyulásban. Az Aloewebshop.hu a Magnolia officinalis 10 egészségünkre gyakorolt előnyét (és mellékhatásait) sorolja fel. A cikk hivatkozik egy harmincas csoporton végzett tanulmányra, amely kimutatta, hogy az ókori ázsiai gyógyászatban időszámítás után 100-tól használt növényből kivont honokiolt és a daganatellenes szerként is ismert magnololt tartalmazó krém hatékonyan ölte meg a bőrproblémákat okozó mikroorganizmusokat, miközben nem károsította az emberi bőr felületét. A tinktúrák megvédik a sebeket a fertőzéstől.

A középkori felfogás szerint, ha az ember vére kifolyik, elszáll belőle az életerő is. Ezért nagy figyelmet szenteltek a vérzéscsillapításnak és a vér pótlásának. A vérző sebeket igyekeztek összevarrni, a vérveszteség pótlására viszont egyedül a vörösbor fogyasztását vélték helyesnek (ahol sört főztek, ott a barnasörét). A kéz sebeit, illetve a kéz érdes, száraz bőrét egy régi magyar hiedelem szerint úgy kell gyógyítani, hogy napi több alkalommal le kell azt vizelni. A 17. század egyik legnagyobb hatású orvosa, a német sebészet atyjának tartott Wilhelm Fabry olyan krémeket kísérletezett ki, amelyek puhító hatással voltak a bőrre, így csökkenteni lehetett a hegesedést. Az egyik receptben tyúk- és medvehájat, virágok illóolaját, tojássárgáját és összezúzott gilisztákat kell összekeverni, míg egy másik szerint a gyógynövények gyökerét, virágát és magvait kasztrált birka fejével kell összefőzni.

Az ókori világból már bőséggel maradtak ránk feljegyzések sebápolásról és az azokkal kapcsolatos babonákról. Ám orvosnak lenni például nem mindig jelentett magas társadalmi presztízst. Az ókori Rómában nem egyszer rabszolgák végezték ezt a munkát. Az ókori görög orvosok nem győzték hangsúlyozni a tisztaság fontosságát. Betegeiket alaposan kikérdezték a tüneteikről, igyekeztek mindent megtudni életükről és környezetükről, aminek szerepe lehet a betegségük kialakulásában. Sebellátás során növényi és állati eredetű anyagok keverékét használták, továbbá antiszeptikus tulajdonságokkal rendelkező ecetet és bort. Már ismerték a vérzéscsillapítás módszereként a szorítókötést. Az ókori görög orvosok határozták meg először az akut és krónikus sebek közötti különbségeket, Galenus pedig felismerte, hogy a seb gyógyulásához a környező területet nedvesen kell tartani.

Ebben a cikkben érdekes, régi sebápolási „trükköket” mutatok be, amelyek néha mosolyra fakasztanak ugyan, de megláthatjuk, hogy bizony sok olyan dolgot használunk napjainkban (persze kicsit más formában), amelyeket a régi idők emberei fedeztek fel és használtak sebkezelésre, vérzéscsillapításra. Már az ősember felismerte a vér jelentőségét, az élettel való kapcsolódását. A sérüléseit növényi anyagokkal lekötötte, hogy ne veszítsen el sok vért, közben tapasztalati úton rájött arra, hogy egyes növényeknek vérzéscsillapító és sebösszehúzó hatása van. Előszeretettel használt fűzfaleveleket, amelyekről később kiderült, hogy szalicilát-tartalmuk miatt lázcsillapító hatásuk is van. Számos ősi gyógynövény és méreg szolgál ma a modern orvostudomány modelljeként.

Az alkoholfogyasztásnak a sebgyógyulásra gyakorolt hatásáról kiváló áttekintést nyújt az S. Guo - L. A. DiPietro szerzőpáros (Chicago, USA) 2010-es tanulmányának egyik fejezete. Klinikai bizonyítékok és állatkísérletek is azt mutatják, hogy az alkoholnak való kitettség rontja a sebgyógyulást és növeli a fertőzések incidenciáját. Az alkoholnak való kitettség csökkenti a páciens rezisztenciáját, és a sérülés idején az etanolos mérgezés kockázati tényező a sebben a fertőzés iránti fokozott fogékonyságra. Tanulmányok kimutatták, hogy az alkohol mély hatást gyakorol a páciens védekező mechanizmusaira, bár a pontos hatások az alkohol expozíciós mintázatától függenek (azaz a krónikus vagy akut alkohol-expozíciótól, az elfogyasztott mennyiségtől, a fogyasztás időtartamától, az alkohol-expozíciótól eltelt időtől és az alkohol megvonásától). Egy áttekintés azt sugallta, hogy általában a rövid távú akut alkohol-expozíció a gyulladásos kihívásra válaszul elnyomja a gyulladásgátló citokint.