Sebápolási szokások régen és most I.

Nyitóoldal > Blog > 2021

Magyar Sebkezelő Társaság

Szerző: Sebők Gáborné

Jómagam sebápolást végzek a páciensek otthonában, és bátran állíthatom, hogy sok trükköt és praktikát be kell vetnem, hogy otthoni körülmények között is megfelelő legyen a sebellátás, kötözés, utókezelés, noha számtalan intelligens kötszer áll ma a rendelkezésünkre. De ezek mind kismiskák ahhoz képest, amiket régen bevetettek az emberek a sebek gyógyulása érdekében.

Kamilla Azt hiszem azzal nem mondok újat, hogy a sebápolás, a sebek ellátásának fontossága nem újkeletű dolog. Mint ahogyan az sem, hogy hiedelmek tömkelege övezte és övezi kicsit még a mai napig is a sebeket magát, a viselőjüket, és az ellátóikat is.

Ebben a cikkben érdekes, régi sebápolási „trükköket” mutatok be, amelyek néha mosolyra fakasztanak ugyan, de megláthatjuk, hogy bizony sok olyan dolgot használunk napjainkban (persze kicsit más formában), amelyeket a régi idők emberei fedeztek fel és használtak sebkezelésre, vérzéscsillapításra.

I. Őskor


Már az ősember felismerte a vér jelentőségét, az élettel való kapcsolódását. A sérüléseit növényi anyagokkal lekötötte, hogy ne veszítsen el sok vért, közben tapasztalati úton rájött arra, hogy egyes növényeknek vérzéscsillapító és sebösszehúzó hatása van. Előszeretettel használt fűzfaleveleket, amelyekről később kiderült, hogy szalicilát-tartalmuk miatt lázcsillapító hatásuk is van.

Számos ősi gyógynövény és méreg szolgál ma a modern orvostudomány modelljeként. Például a curare-t, amely egy ősi dél-amerikai nyílméreg volt, a 20. században használták izomlazító tubokurarinként.

Különböző típusú alkoholokat használtak az ősi orvosi gyakorlatban is. Az egyik első alkalmazást a sumérok használták, akik fertőtlenítő szerként használták a sört.

Neandervölgy Egy neandervölgyi leletet vizsgálva a régészek kamilla és cickafark nyomait fedezték fel a fogakon lévő lerakódásokban. Mivel ezen növények keserű ízűek és tápanyagtartalmuk alacsony, ezért a lelet vizsgálói úgy vélik, öngyógyító céllal fogyaszthatta ezeket a neandervölgyi. Úgy vélik, ez az első direkt bizonyítéka annak, hogy öngyógyító céllal fogyasztottak bizonyos nővényeket az őskor emberei.

A vágott, mély sebeket úgy zárták le, hogy élő szarvasbogarak kitin „szarvait” a seb széleihez illesztették. Mikor az állat szarvaival a sebet összehúzta, a tort és a potrohot egyszerűen lecsavarták, a vérzés ilyen módon csökkent. A seb gyógyultával a kitin „kapcsokat” eltávolították a seb széleiről.

Használták még a „sebkötözéshez” a pókhálót is - részben a benne lévő anyag, részben pedig a pókháló szövedéke segíti a vérszérum kötődését.

Kicsit ijesztő egyik-másik, ám érdekes megnézni, honnan is indultunk, és jutottunk el a mai intelligens kötszerek világába.

Következő – az ókori világról szóló – cikkemben további izgalmas és érdekes sebápolási praktikát osztok meg Önnel, és bizony, ebben a korban már a babonáknak és hiedelmeknek is nagy szerep jutott egy-egy beteg kezelése kapcsán.

Tudja például, hogy mire való a béka és a szarvasmarhatrágya? Nem? Megtudhatja a következő cikkből.


Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Megosztás:


Kérjük, szóljon hozzá a cikkhez!

E-mail cím (nem fog megjelenni): *  

Név: *  

A bejegyzés címe, amelyhez hozzá kíván szólni:  

Hozzászólás: *  


Önt is várjuk a Magyar Sebkezelő Társaság tagjai közé!

Ehhez:

Várjuk online jelentkezését!

vagy kérjük,

Töltse le és küldje vissza a regisztrációs lapot!