Sebápolási szokások régen és most III.

Nyitóoldal > Blog > 2021

Magyar Sebkezelő Társaság

Szerző: Sebők Gáborné

Előző két cikkünkből megtudhattuk, hogy az őskorban és az ókorban milyen praktikákat vetettek be a sebkezelésben.

A középkor nagy fejlődéseket hozott, de a ijesztő „gyógyszerek” és módszerek ebben az időben is akadtak szép számmal.

III. Középkor


Lovag A középkori felfogás szerint, ha az ember vére kifolyik, elszáll belőle az életerő is. Ezért nagy figyelmet szenteltek a vérzéscsillapításnak és a vér pótlásának. A vérző sebeket igyekeztek összevarrni, a vérveszteség pótlására viszont egyedül a vörösbor fogyasztását vélték helyesnek (ahol sört főztek, ott a barnasörét).

A kéz sebeit, illetve a kéz érdes, száraz bőrét egy régi magyar hiedelem szerint úgy kell gyógyítani, hogy napi több alkalommal le kell azt vizelni.

…és akkor a giliszta:

A 17. század egyik legnagyobb hatású orvosa, a német sebészet atyjának tartott Wilhelm Fabry olyan krémeket kísérletezett ki, amelyek puhító hatással voltak a bőrre, így csökkenteni lehetett a hegesedést. Az egyik receptben tyúk- és medvehájat, virágok illóolaját, tojássárgáját és összezúzott gilisztákat kell összekeverni, míg egy másik szerint a gyógynövények gyökerét, virágát és magvait kasztrált birka fejével kell összefőzni.

Az orvosok mellett gyógyítással foglalkoztak még a borbélyok is. A céhrendszer követelményei megbízható képzést biztosítottak, ezért fogat húzatni, sebet, fekélyt kezeltetni bátran fordulhatott hozzájuk a rászoruló.

Palackok A seborvoslás, a felcserség már az orvoslás egy specifikációja volt. A kirurgus az orvosnál alacsonyabb képesítésű sebész. A borbélynál többet tud, a doktornál kevesebbet. Néhány dénárért fogat húzott, sebeket, töréseket kezelt.

Harci sérüléseket is remekül elláttak. Koponyát lékeltek mindenfajta érzéstelenítés nélkül… és vannak szép számmal, akik túlélték az „életmentő” beavatkozást! Az érzéstelenítést néhány kupa borral pótolták, vagy legjobb esetben a beteg elájult a fájdalomtól.

Viszont a kauterizálást már alkalmazták. A sebet kiégették izzó vassal, így tudtukon kívül a fertőző baktériumokat is sikerült elpusztítani, többnyire. Hacsak nem a következő utasítást követték, amit a súlyos fejseb vérzésének az elállítására ajánlottak: „Végy tépést, gyújtsd meg gyertyánál és így tömjed bele az érbe, amelyből a vér csurog. Ha ez nem segít, végy páva-ganajt és azt tett a vérző sebre. Ha még ekkor se szűnik meg a vérzés, hints a sebre porrá tört oltatlan meszet bőven és kösd le az egészet kenderkóccal. Ha pedig a vérzés olyan érből jön, amelyhez kívülről nem férhetsz hozzá, akkor önts a sebbe választóvizet: Ha ellenben megfoghatod az ért, akkor varrd el és égesd el tüzes vassal, akkor bizonyos lehetsz benne, hogy eláll a vérzés…”

Nem volt könnyű a katonák élete, lássuk be…

Az újkor orvosi oktatása és a babonák háttérbe szorulása sokat javított a betegek túlélési esélyein.

Addig is sérülésmentes napokat mindenkinek!


Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Kövessen bennünket:


Megosztás:


Kérjük, szóljon hozzá a cikkhez!

E-mail cím (nem fog megjelenni): *  

Név: *  

A bejegyzés címe, amelyhez hozzá kíván szólni:  

Hozzászólás: *  


Önt is várjuk a Magyar Sebkezelő Társaság tagjai közé!

Ehhez:

Várjuk online jelentkezését!

vagy kérjük,

Töltse le és küldje vissza a regisztrációs lapot!