A Sebkezelés Blog archívuma - 2020/4

A tűlevelűek gyantájának terápiás hatásairól szóló legrégebbi beszámolók az ókori Egyiptomból származnak, ahol gyantából készített salvát használtak az sérülések kezelésére. Az északi országokban, különösen a finn Lappföldön a norvég fenyőből készítettek kenőcsöt. Janne J. Jokinen (Helsinki, Finnország) és munkatársai tanulmányukban meg is említik, hogy a norvég lucfenyő (P. abies) finomított gyantájával végzett kezelés egy régi népi gyógyászati terápia, amelyet évszázadok óta alkalmaznak az északi országokban az emberek helyi bakteriális és gombás fertőzéseinek kezelésére, beleértve a fertőzött sebeket, fekélyeket, tályogokat, égési sérüléseket, és onychomycosist (a körmök gombák okozta fertőzését) is. De nem csak Európában. Például 2017-ben Jun Yeon Park (Szongnam, Dél-Korea) és munkatársai arról írtak, hogy a Resina pini néven ismert fenyőgyanta szerepel a koreai és a japán gyógyszerkönyvekben, és bőrsebek és gyulladások kezelésére használták.

A Caféblog.hu egyik bejegyzése szerint a kelta népek hittek a fagyöngy csodatévő erejében (növeli a termékenységet, elűzi a rossz szellemeket) – és begyógyítja a sebeket. Ma már a karácsonyi hagyomány része a felfüggesztett fagyöngycsokor – csókot illik váltani alatta. Az Informed.hu megemlíti, hogy a középkorban a kelések és a sebek gyógyítása volt a legfontosabb feladata, s Szent Hildegard kehesség és köszvény, Hieronymus Bock pedig például nyavalyatörés ellen is ajánlotta. A Hieronymus-bock.hu idézi Pliniust: „Lágyító szer, feloszlatja a daganatokat és kiszárítja a görvélyes sebeket. Gyantával és viasszal alkalmazva bármely felszíni tályogot megpuhít. Néhányan minden egyes összetevővel külön-külön azonos mennyiségű galbánumot (gumigyanta) is adnak hozzá és ezt a keveréket szintén sebek kezelésére használják.”

Az azték kultúrában a tisztaság jelképének számító cuetlaxochitl tejnedvét az orbánc és számos bőrbetegség gyógyítására használták. Lángvörös murvaleveleinek főzetét szoptatós anyákkal itatták, hogy több tejük legyen. Lázcsillapítóként is alkalmazták. A maják k'alul wits-nek (parázsvirágnak) nevezték. Atwazah Taisir Ibrahim (Mataram, Indonézia) és munkatársai 2019. áprilisában megjelent tanulmányukban arról írnak, hogy a Timbanuh-ban (Kelet-Lombok) lakó emberek 22 féle növényt használnak sebkezelésre, s a kastuba (a mikulásvirág) ezek közé tartozik. A szerzők a növény levelének kivonatának Staphylococcus aureus baktériumokkal szembeni aktivitását tesztelték, s a kivonat antimikrobiális hatását állapították meg. A szintén az országban kutató Eka Fathimatuz Zahroh ugyanebben az évben állatkísérletekkel már azt is meghatározta, hogy a 25%-os koncentrációjú kivonat gyógyítja azok vágásos sebeit.

November 19-én jelent meg egy tudósítás a Devdiscourse.com-on, amely szerint az indiai kormány autonóm kutatóintézetének, az Institute of Nano Science and Technology-nak (Mohali) a tudósai κappa-carrageenan-ból, az ehető vörös hínárokban található vízben oldódó poliszacharidból és a spirulinában található pigmentált fehérjéből, a C-phycocyanin nevű anyagból egy injektálható hidrogélt fejlesztettek ki. Az Acta Biomaterialia c. szakfolyóiratban publikált tanulmányuk szerint a szintetizált hidrogél nagyon hasznos lesz minden korosztály számára. Injektálható tulajdonsága lehetővé teszi, hogy a diabéteszes betegek sebeinek kezelése mellett a nehezen elérhető belső sérülésekben is alkalmazzák, a betegek hashártyájának megnyitása nélkül. Öngyógyító tulajdonságai miatt várhatóan a nagy magasságban bekövetkező fagykárosodás esetén is alkalmazható lesz. De mi is ez a spirulina (platensis), amit valójában két baktériumfaj, az Arthrospira platensis és az Arthrospira maxima alkot?

2016-ban Zaizuhana Shahrim és munkatársai megállapították, hogy az olajpálma (Elaeis guineensis) védelmet nyújt a szabad gyökök „kitörése” ellen a seb helyén, valamint segíti a sebgyógyulási folyamat felgyorsulását. A pálmaolajból nyert természetes, nem-toxikus, antioxidáns vegyületnek, a tocotrienol-gazdag frakciónak (a tocotrienolnak és a tocoferol „koktéljának”) a használata előnyökkel járhat a bőrsebek rendellenes vagy nem megfelelő gyógyulásának szabályozásában. 2012-ben egy szintén az ázsiai országból érkezett tanulmány jelent meg az IJMS-ben. Sreenivasan Sasidharan és munkatársai a levélkivonatából készült kenőcs sebkezelő hatását vizsgálták meg. Eredményeik farmakológiai bizonyítékokkal támasztották alá számos afrikai ország népi gyógyászatának gyakorlatát, a patkányokon helyileg alkalmazott kenőcs nekik is jelentős gyógyulást elősegítő aktivitást mutatott a fertőzött sebekben. Ezen kívül más, például antioxidáns, antibakteriális és gombaellenes tulajdonságai is igazolódtak.

Az ecetet már Hippokratész is használta sebgyógyításra, s az Mskt.hu Tudta-e Ön… rovatában is az szerepel, hogy jóval később, 1799-es kalendáriumában Veszelszki Antal az ecet fertőtlenítő hatásáról ír, amelynek alkalmazását vágott sebeknél, fertőző beteg környezetében (,,füstölni'' a gőzével) és ájultak élesztésénél említi meg elsősorban. Szintén a honlapon található meg Mészáros Gábornak a Sebkezelés-Sebgyógyulás folyóiratunk 2004/1-es számában megjelent történeti áttekintése az égési sérülések kezeléséről. Az ecettel kapcsolatos utalások szerint Paulus Aegineta a 600-as években a hólyagképződés megelőzésére ecetes keveréket javasol földből, amelynek már valamelyes detergens hatása is lehetett. Fabricius Hildanus különböző recepteket ad, amelyekben sok egyéb mellett whisky, ecet, friss vaj, ópium, kámfor és belladonna is található, s ezen szerekből kenőcsök, szappanok készültek, amelyeket naponta többször kellett a sebekre felvinni.

A WebMD a kefir nagyon széleskörű alkalmazhatóságról tesz említést (pl.): „diaré” az antibiotikumokat szedőknél (antibiotikumokkal összefüggő hasmenés); a rákellenes gyógyszeres kezelés okozta hányinger és hányás; székrekedés; gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás); emésztő- rendszeri fertőzés, amely fekélyekhez vezethet (Helicobacter pylori); magas koleszterinszint; a menopauza tünetei; cukorbetegség, szívbetegségek és stroke (metabolikus szindróma) kockázatát növelő tünetek csoportja; elhízás; gyenge és törékeny csontok (csontritkulás); laktóz intolerancia; az emésztés javítása és végül duzzanat (gyulladás) és sebek a száj belsejében (szájnyálkahártya-gyulladás). A külföldi szakirodalomban kutatva elsőként Hassan Fallah Huseini-nek (Kraj, Irán) és munkatársainak 2012 augusztusában, a Burns c. folyóiratban publikált tanulmányára bukkantam.

Az Advancedtissue.com szerint a joghurt cinket és fehérjét tartalmaz, amelyek hozzájárulhatnak a sebgyógyuláshoz. A benne található egyéb vitaminok és tápanyagok, amelyek javíthatják a gyógyulást és az általános egészségi állapotot: vas, kálium, zsír, A-, D-, E- és K-vitamin. Ez az ízes, mégis egészséges étel a bakteriális erjedés terméke. Az ember a kőkorszak óta fogyasztja, és az ókori indiánok úgy vélték, hogy ez az „istenek ételének” egyik alkotóeleme. Már a Bibliában is megemlítik a savanyított tej jótékony hatásait, amelynek állítólag Ábrahám a hosszú életét köszönhette. Mindeddig kevés kutatást végeztek arról, hogy a joghurt mennyire hatékonyan javítja a sebgyógyulást; a klinikusok azonban továbbra is ezt az ételt javasolják a fehérje mennyiségének növelésére, ami elengedhetetlen az új szövetek kialakulásához. Egy 1993-as kutatásban úgy találták, hogy segíthet a sebek gyakran sértő szagának kontrollálásában, például egy fertőzötté vagy gangrénássá vált seb esetében. Ekkor a joghurtot tisztítás után helyileg alkalmazzák. Baktériumai csökkentik az érintett terület pH-értékét, ezáltal gátolják az egyéb baktériumok szaporodási folyamatát és az ebből eredő szagot.

Az édesköményt az ősi Kínában és Indiában kígyómarás elleni szerként is használták. Hippokratész csecsemőkori bélgörcsök ellen ajánlotta, Dioszkoridész emésztést könnyítő gyógyszerként írja le. Magyarországra a rómaiak hozták el, a középkorban a kolostorok „füves kertjeiben” termesztették. Az Ankert.hu szerint „Olaja oldja a feszültséget a szorongást, meggyorsítja a sebek gyógyulást, kisebb sebek kezelésére kiválóan alkalmas”. A Healthline.com szerint a kömény nyolcféleképpen javíthatja egészségi állapotunkat, például bizonyos kultúrákban hagyományosan a sebek és a mérgező harapások gyógyítására, valamint a bevitt mérgek eltávolítására használják. Ugyanakkor sem az Rxlist.com, sem Wesam Kooti-nak (Sanandaj, Irán) és munkatársainak 2015-ös, a F. vulgrae Mill-t a világ 422.000 virágzó, ezen belül az 5.000-nél több gyógyászati célra használt növénye közül az egyik legfontosabbnak nevező áttekintése nem említi meg a sebgyógyulásban, annak esetleges elősegítésében játszott szerepét.

Az ánizs gyógyhatásával számos más hazai oldal foglalkozik, de a sebkezelésben való alkalmazására – a népi gyógyászaton kívül – nem találunk utalást, még folyóiratunkban, a Sebkezelés-Sebgyógyulásban sem. Nem véletlenül, mert a nemzetközi szakirodalma sem túl gazdag. 2020. augusztus 1-jén az International Journal of Biological Macromolecules című szakfolyóiratban jelent meg Zohra Ghlissi-nek és munkatársainak (Sfax, Tunézia) tanulmánya. Vizsgálataik során a Pimpinella anisum magvakból (PAP) származó poliszacharid készítményt izolálták és jellemezték annak lézeres égési seb-gyógyító és gyulladáscsökkentő aktivitásának értékelésére egerekben. Állatkísérletükben igazolták a PAP gyulladáscsökkentő hatását a karragenán által kiváltott láb-ödéma modellben, amelyet csökkent ödéma és sejtes infiltráció, valamint oxidatív stressz markerek mutatnak az izomszövetben. A sebgyógyító hatást is kimutatták. A PAP-alapú gél lézeres égési léziókon történő helyi alkalmazása hét napos kezelés után felgyorsítja a seb záródását, a re-epithelizációs és átalakulási fázisokat.