Máriatövis és sebkezelés

Nyitóoldal > Blog > 2021

Magyar Sebkezelő Társaság

Szerző: Várhegyi László

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya a fekete nadálytövet választotta a 2021-es év gyógynövényének. Ez a hír adta az ötletet ahhoz, hogy egy bejegyzés-sorozat keretében megvizsgáljuk, hogy az ily módon „kitüntetett” gyógynövényeknek van-e kapcsolata a sebkezeléssel és a sebgyógyulással. A Symphytum officinale, a bíbor kasvirág, az orbáncfű, a levendula, a mák, a kamilla, a galagonya és a citromfű után 2013 gyógynövényével, a máriatövissel zárjuk a sort.

Máriatövis A mediterrán térségből származó máriatövis (Silybum marianum) az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj. Mária tövises tejének is nevezik, mert egy monda szerint, amikor Mária Egyiptomba menekült Jézussal, megszoptatta gyermekét, s miután végzett, egy csepp tej hullott az egyik közeli virágra. Ebből lett a máriatövis. Egyéb népies nevei: őszbogáncs, szamárkóró, boldogasszony tövise. A népi gyógyászatban főként a gyilkos galóca mérgezés kezelésekor kapott fontos szerepet.

Gyógyító hatását már több mint 2000 éve is ismerték. Az I. században idősebb Plinius beszámolt arról, hogy a máj egészségének támogatására használták. Dioszkoridész (I. század) arról írt, hogy a belőle készült teát a kígyómarások orvosságaként használták és Theophrasztosz (IV. század) szintén írt az értékéről. A középkorban Hildegard von Binden mellkasi szúró fájdalmat kezelt vele. A XVI. században John Gerard arról írt, hogy a máriatövis segíthet a depresszió és a szorongás kezelésében. Ebben az időben az emberek a teljes növényt használták, beleértve a gyökereit és a tejét is. Az angol gyógynövénykutató, Nicholas Culpeper azt állította (1650), hogy hatékonyan támogatja a máj normális működését, sőt hatásos a sárgaság gyógyításában is. A sárgaságot említi gyógynövényes könyvében Matthiolus is (1626), Lonicerus pedig a sajátjában azt írta, hogy „jó a gyulladt májra” (1679). A XVIII. századtól mérgezések kezelésére alkalmazták. A XIX. század elején egy Rademacher nevű német orvos a magjaiból készített tinktúrát adott a betegeinek. A „Tinctura Cardui Mariae Rademacher” ma is szerepel a gyógyszerkönyvekben.

Gyógyászati szempontból a benne található szilimarin (SM) nevű flavonoglignán keverék képviseli a legnagyobb értéket. A szilimarin elnevezés nem egyetlen vegyületet takar, hanem a szilibin A és B, az izoszilibin A és B, a szilidianin, a szilikrisztin, a szilandrin és a szilimonin keverékét.

A Máriatövis.hu (merthogy ilyen oldal is létezik) szerint kivonatával erősíthetjük a májunkat, antidepresszáns és enyhe hashajtó hatása is van, valamint megnyugtatja és nedvesíti a nyálkahártyákat, így gyógyír lehet a vese, a húgyhólyag és a bőrgyulladások számára. A szilibinin a rákos betegek klinikai gyógyításának kiváló kiegészítő terápiáját nyújthatja, csökkenti vagy megelőzi a kemoterápia káros hatásait, illetve a sugárkezelés okozta toxicitást. Sebgyógyító hatásról viszont nem tesznek említést. Itt meg kell jegyeznem, hogy ehhez képest 2019-ben a Cancer Research UK így fogalmazott: „Sokkal több kutatásra van szükség megbízható klinikai vizsgálatokkal, mielőtt megbizonyosodunk arról, hogy a máriatövisnek bármiféle szerepe lesz a rák kezelésében vagy megelőzésében.”

A Vitalitas-magazin.hu kitér arra, hogy külsőleg alkalmazva nagyszerű sebgyógyító, mert antioxidáns polifenoljainak köszönhetően remek bőrösszehúzó, valamint hozzájárul a vérzések elállításához. Rendszeres bemasszírozás mellett az ízületi fájdalmak, reuma, zúzódások és horzsolásos sebek ellen is hatékonynak tartják.

Ezúttal hazai, igaz angol nyelven megjelent forrást is találtam. Fehér Pálma és munkatársai (Debreceni Egyetem) 2011-ben a Jurnal Medical Aradean c. romániai szaklapban megjelent tanulmányukban különböző területeken tekintették át a S. marianum kivonat helyi alkalmazását. Ali Aliabadi és mtsai később általam is megemlített cikkére hivatkozva megállapítják, hogy a szilimarin kenőcsök 5, 10 és 20%-os koncentrációban történő lokális alkalmazása hatásos volt a diabéteszes sebek kezelésében.

A nemzetközi irodalmat szemlézve, elsőként Roya Sharifi és munkatársai (Teherán, Irán) 2012-es cikkére hívom fel a figyelmet, amelyben a szilimarin helyi alkalmazásának hatását vizsgálták excíziós sebek gyógyulására albínó patkányokban. Az eredményeik azt mutatták, hogy a szilimarin fokozta az epithelializációt és csökkentette a gyulladást, de semmilyen hatással nem volt a seb kontrakciójának, kollagenizációjának és hidroxi-prolin szintjének százalékos arányára. Arra a következtetésre jutottak, hogy a SM a patkányok teljes vastagságú sebeiben jelentősen stimulálja az epithelializációt és csökkenti a gyulladást. Ugyanez a kutatócsoport 2013-ban in vivo kísérletekkel már azt bizonyította, hogy a szilimarin antioxidációs és gyulladáscsökkentő hatása révén terápiás szerként hasznos lehet bőrsebek kezelésében. Megjegyzendő, hogy 2012-ben beküldött tanulmányuk bevezetőjében megemlítik, hogy a vegyület a sebgyógyulásra gyakorolt hatását mindaddig nem vizsgálták, pedig 2011-ben egy ugyancsak iráni kutatócsoport, Ali Aliabadi vezetésével elemezte a szilimarin sebgyógyító hatását streptozotocin által kiváltott cukorbetegségben. Úgy találták, hogy a belőle készült kenőcs helyi alkalmazása fontos szerepet játszó a seb kontrakció stimulálásában a kísérleti patkányoknál. Ugyanakkor a hatás nem függött a dózistól (5-10-20%).

Máriatövis 2012 termékeny év volt a máriatövis-kutatásban, nem lehetett tehát teljesen véletlen, hogy 2013-ban az év növénye gyógynövénye lett Magyarországon. Szintén ebben az évben, szintén iráni kutatók jelentették meg a Phytotherapy Research c. folyóiratban eredményeiket, amely szerint a szilibinin szabályozza a mátrix metalloproteináz 3 (sztromelizin1) génexpresszióját, hexóz-aminjait és kollagéntermelését patkányok bőrsebének gyógyulása során. A Mohammad Reza Tabandeh elsőszerzőségével megjelent cikk bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a szilibinin az STM1 génexpresszió és az extracelluláris mátrix alkotórészeinek (beleértve a glikozaminoglikánokat és a kollagéntartalmat) növelésével elősegíti a sebek gyorsabb gyógyulását, és gyógyító szerként használható a jövőben.

2013 januárjában megjelent cikkükben Soheil Ashkani-Esfahania (Shiraz, Irán) és munkatársai szereológiai tanulmányukban megállapították, hogy a szilimarin fokozta a fibroblasztok szaporodását és a szövetek regenerálódását teljes vastagságú bőrsebekben, patkány modellekben. Az SM a fibroblasztok proliferációja mellett fokozta a kollagén köteg szintézist, a szőrtüszők populációját, következésképpen a seb bezáródását a gél-bázishoz és a kontroll csoporthoz képest. Az SM-mel kezelt csoportban az angiogenezis is fokozódott, bár statisztikailag ez nem volt szignifikáns.

2014-ben Ghorbani Ranjabary A. (Kazerun, Irán) és munkatársai az S. marianum hidro-alkoholos extraktumának hatásosságát kutatták egerek nyílt sebének gyógyulására. Szövettani vizsgálataik szerint a kivonattal kezelt csoportnál a tünetek és a bőrszövetek javulása tökéletesebb volt. 2018-ban Mohsen Mahmoodi-Nesheli (Arak, Irán) és munkatársai a szájon át alkalmazott SM adjuváns hatását vizsgálták a termikus sérülés által okozott sebek gyógyulási folyamatára. Eredményeik szerint a 4 hetes orális szilimarinnal végzett adjuváns kezelés a seb teljes és gyorsabb helyreállítását eredményezte a másodfokú égéses betegekben.

2019-ben Mohammad Rastegarian (Shiraz, Irán) és munkatársai a szilimarin kivonat hatását elemezték a Leishmania major által okozott bőrseb gyógyulására, in vitro. Az SM gél 5%-os és 10%-os koncentrációban is felgyorsította a seb bezáródását, valamint javította a kollagén szintézist és a revaszkularizációt, az erek hosszsűrűségének, térfogatsűrűségének és átlagos átmérőjének növelésének útján. A kivonat tehát mindkét dózisban ígéretes hatást mutatott a cutan leishmaniasis okozta sebek gyógyulási folyamatára.

A változatosság kedvéért végezetül nem iráni szerzőket szemlézve: 2020-ban jelent meg a Journal of Pharmacy and Pharmacology c. folyóiratban Xu Hu (Senjang, Kína) és munkatársainak tanulmánya, amelynek összegzése szerint a S. marianumból nyert dehydrodiconiferyl alkohol gyulladáscsökkentő hatást fejtett ki az NF-jB útvonalak inaktiválásával a makrofágokban, majd javította a sebgyógyulást.

Ezzel az év gyógynövényeinek a sebkezeléssel és sebgyógyulással való kapcsolódását röviden bemutató sorozatunk végére értünk. A jövő héten teljesen más, de – természetesen – a portál témakörébe vágó kérdéskörrel folytatjuk.


Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Kövessen bennünket:


Megosztás:


Kérjük, szóljon hozzá a cikkhez!

E-mail cím (nem fog megjelenni): *  

Név: *  

A bejegyzés címe, amelyhez hozzá kíván szólni:  

Hozzászólás: *  


Önt is várjuk a Magyar Sebkezelő Társaság tagjai közé!

Ehhez:

Várjuk online jelentkezését!

vagy kérjük,

Töltse le és küldje vissza a regisztrációs lapot!