A sebkezelés magyar úttörői

Ezen az oldalon a sebkezelés, sebgyógyulás, sebkötözés, égési sérülések gyógyítása (stb.) területén tevékenykedő nagy elődeink előtt tisztelgünk.

Bakay Lajos (Hódmezővásárhely, 1880. június 5. – Budapest, 1959. november 26.)
Az Országos Orvosi Kamara egykori elnöke 1943-ban tanulmányt írt „A fürdők jelentősége a sebkezelésben” címmel.

Bugát Pál (Gyöngyös, 1793. április 12. – Pest, 1865. július 9.)
1848-ban az „Orvosi Tár” utolsó előtti számában cikket írt a sebek profilaktikumairól.

Bugyi István (Szentes, 1898. január 3. – Szentes, 1981. április 3.)
1932-ben tanulmányt jelentetett meg „Az idült lábszárfekélyek orvoslása” címmel. A kezelés tapasztalatait összegezve eredményesnek tartotta a rugalmas ragtapaszpólya és a ragasztótapasz nyomókötések alkalmazását.

Dollinger Gyula (Pest, 1849. április 10. – Budapest, 1937. március 2.)
A Néhány szó a draincső nélküli sebkezeléshez (1891) szerzője.

Egyed Béla (Dés, 1911. június 10. – Bp., 1990. július 14.)
Alapvetően új eredményeket ért el a baleseti sérültek, elsősorban a végtagcsonkoltak rehabilitációja terén. 1952-ben az Orvosi Hetilap közölte ,,A korszerű égéskezelés” című írását (6. szám).

Frank György (Kiskunfélegyháza, 1910. augusztus 2. – 1959. december 9.)
Európában a 4., Magyarországon az 1. hazai égési osztály megteremtője. Nagy kiterjedésű, súlyos égettek hibernálásával és korai műtétével messze megelőzte korát. „Az égési sérülés műtéti kezelésének elmélete és gyakorlata” c. műve már csak posthumus műként jelent meg 1961-ben. A szakma legkiválóbbjai a Frank György-emlékplakettet kapják meg.

Hedri Endre (Brebir Bosna, 1893. szeptember 19. – Budapest, 1962. november 11.)
Pl. 1937-ben az égési sérülések korszerű kezeléséről tartott előadást.

Hültl Hümér (Felsőbánya, 1868. július 14. – Budapest, 1940. január 18.)
A „szike Paganinije” pl. könyvet írt „A sebgyógyítás irányelveinek fejlődéséről” (1903).

Ihrig Lajos (1863 v. 1864 - 1923)
Pl. a Sebkezelés biológiai alapon szerzője (Különlenyomat az Orvosi Hetilapból, 8-r. 23 l., Budapest, 1903. Pesti Lloyd-Társulat kny.)

Janny Gyula (Székesfehérvár, 1842. március 30. – Budapest, 1916. május 19.)
Pl. előadást tartott Az újabbkori sebkezelésről.

Kanicz József (1834 – ?)
A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1847-i nagygyűlésén előadása hangzott el „A sebek járulékos bajainak okairól és meggátlásáról” címmel. Néhány megállapítása: a haditechnika fejlődésével mind több a seb, a sebváladékot el kell távolítani, górcsővel „szervezeteket” fedeztek fel a sebváladékban.

Manninger Vilmos (Sopron, 1876. szeptember 30. – Sopron, 1945. május 2.)
Pl. ,,A sebfertőzésről’’ címmel cikke jelent meg az Orvosi Hetilapban (1933. 77. 107-113.). Jelentősek az aszepszisre vonatkozó tanulmányai.

Milkó Vilmos (Óbecse, 1878. április 6. – Budapest, 1956. október 5.)
Pl. az Orvosi Hetilap 1943/36. számában ,,Harmadfokú fagyások kezelése” címmel jelent meg tanulmánya a ,,nagytömegű’’ üszkösödési folyamatról. Célok: minél nagyobb végtagrész megtartása, elérhető jó funkció.

Müller Vilmos (Szabadka, 1878. május 11. – Budapest, 1945)
Az első magyar iskolaszanatórium megalapítója, A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903) szerzője.

Orient Gyula (Nagybocskó, 1869. október 21. – Kolozsvár, 1940. október 9.)
1903-ban, Kolozsváron nyomtatták ki „A hivatalos kötőszerek vizsgálata” című munkáját.

Pápai Páriz Ferenc (Dés, 1649. május 10. – Nagyenyed, 1716. szeptember 10.)
Pax corporis című műve (1690) 8. könyvének XI. része az égési sebekről, s azok kezeléséről szól.

Puky Ákos (Kükemező, 1845. május 5. – Bp., 1905. október 4.)
A sebkezelés egyik első magántanára az egyike volt az elsőknek, akik hazánkban meghonosították Lister antiszeptikus elveit. Főként a sebkezelés, a sebészi patológia és műtéttan kérdéseivel foglalkozott. 1878-79-ben 19 cikkből álló közleménysorozatot írt a sebkezelésről.

Dr. Rajka Ödön (Bonyhád, 1890. júl. 21. – Bp., 1971. jan. 19.)
Pl. Dr. Korossy Sándorral közösen írtak a lábszárfekélyről az ,,A lábszár egyes kisérbetegségeinek új klinikai egységbe foglalása’’ című tanulmányukban.

Róna Sámuel szül. Rosenfeld (Halas, 1857. április 1. – Budapest, 1910. február 15.)
A régiek «gangrenás-phagedaeniás-diphteriás» sankerának nosocomialis gangraenájának és sebdiphteriájának, a Vincent-anginának, a stomaeacenak, a nomának, a stomatitis mercurialis üszkösödésének és a tüdőgangrenának aetiologiájához (Különnyomat az Orvosi Hetilapból, 1903) szerzője.

Schächter Miksa (Vác, 1859. augusztus 20. – Budapest, 1917. április 30.)
A sebészet fekélyekkel foglalkozó ágának, a helkológiának, a sebkezelésnek az egyik első hazai magántanára. Számos mű és tanulmány, pl. a „Sebészeti gyógyítás. Vérzéscsillapítás, érzéktelenítés, sebkezelés” című könyv szerzője (1904).

Szabolcs Zoltán (Késmárk, 1909. április 8. – Szombathely, 1970. július 18.)
Pl. az Orvosképzés 1940. évi 30. évfolyamában jelent meg Fedeles-Findeisen Lászlóval közösen írt cikke, „A sebgyógyulásról cukorbetegeknél”.

Vidakovits vagy Vidakovich Kamilló (Újmoldova, 1878. január 18. – Szeged, 1967. augusztus 6.)
A szegedi sebészeti klinika professzoraként a Magyar Sebésztársaság 10. Nagygyűlésén 1923-ban, Budapesten előadást tartott a ,,gennyesztő sebfertőzés gyógyításáról”. Többek között hangsúlyozta, hogy a sebészi tevékenység egyik legnagyobb ellensége a sebfertőzés.

Wagner Daniel (Mezőberény, 1868. augusztus 28. – Békéscsaba, 1919. január 10.)
„Az illóolajok sebgyógyító hatása s az illóolajos sebkezelés” szerzője, a Wetol sebolaj megalkotója

Wein Manó (Hacazsel, 1860. március 9. – Budapest, 1917. szeptember 21.)
Pl. A fertőtlenítő sebkezelés és mai állása címmel jelent meg tanulmánya (Orvosi Hetiszemle 1899/IV. sz.).

Winternitz Arnold vagy Winternitz Miksa Arnold (Klein–Tomanin, 1872. augusztus 2. – Budapest, 1938. november 25.)
Az 1901-es „Sebészeti módszerek” című monográfia „Égések” fejezetének szerzője. Ebben (pl.) felhívja a figyelmet a környezet desinfectiójára, ajánlja a bórvaselin kenőcsöt és újabb eljárásnak említi a tömény vizes picrinsav borogatást.