Luffa és sebkezelés

Csak napfényre van szüksége annak a gélnek, amivel széles körben orvosolható lenne az ivóvízhiány – adta hírül február 9-én a Qubit.hu. A Princeton Egyetem kutatói egy olyan víztisztító anyagot fejlesztettek ki, aminek csak napfényre van szüksége ahhoz, hogy a szennyezett vízből megfelelő minőségű ivóvizet állítson elő. A Technology Networks cikkére hivatkozva azt is megírták, hogy a gélnek a luffa gyümölcsből készített szivacsra emlékeztető szerkezete nemcsak hatékony, hanem gyors szűrést is lehetővé tesz. Megvallom, még sohasem hallottam a luffáról, de eszembe jutott Mészáros Gábornak a Sebkezelés-Sebgyógyulás folyóirat 2021/2 számában megjelent cikke, amelyben arról is írt, hogy mára több mint 5000 sebkezelési produktum és módszer áll a rendelkezésünkre. Miért ne lehetne a luffa az egyik? A tudósítás nyomán ennek nézek utána a mostani blogbejegyzésben.

A múlt heti poszt esetében már jól bevált módszerrel elsőként az OpenAI által megalkotott ChatGPT-t hívom segítségül. A mesterséges intelligencia a következőt írja a luffa és a sebkezelés közötti kapcsolatról:

A szivacstökként is ismert luffa a világ trópusi vidékein, különösen Ázsiában őshonos növénynemzetség, amelyet többek között sebgyógyításra is használnak. Egyes fajai gyulladáscsökkentő és antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkező anyagokat tartalmaznak, amelyek a gyulladás csökkentésével és a fertőzés megelőzésével elősegíthetik a sebgyógyulást. A Luffa-fajok magvai nagy mennyiségű linolsavat tartalmaznak, amelyről szintén ismert, hogy gyulladáscsökkentő hatással bír, és állatkísérletek során jótékony hatásúnak bizonyultak a sebgyógyulásban. A tradicionális gyógyászatban a szivacstök rostjait sebkötözésre alkalmazták, mivel puhák és nedvszívók, segítenek eltávolítani a felesleges folyadékot és megakadályozzák a hegszövet képződését.

Ezenkívül a luffa-kivonatokat egyes kultúrákban sebek, égési sérülések és egyéb bőrsérülések helyi kezelésére használták, mivel úgy gondolták, hogy segítenek megnyugtatni és meggyógyítani a bőrt. Egyes tanulmányok arra is utaltak, hogy a kivonatok sebgyógyító tulajdonságokkal rendelkeznek a baktériumok és gombák elleni antimikrobiális hatásuk miatt, ami segíthet megelőzni a fertőzést.

A növény termése szárítható és bőrradír szivacsként használható, így a szintetikus bőrradír termékek kedvelt alternatívája. Egyes országokban a luffa szivacsról úgy gondolják, hogy használata a bőr számára különféle előnyökkel jár, például serkenti a vérkeringést, eltávolítja az elhalt hámsejteket, és puhává és simává teszi a bőrt. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden luffa szivacs egyforma, és a termék minősége és biztonságossága nagymértékben változhat a betakarítás, feldolgozás és csomagolás módjától függően.

Nézzük meg röviden, hogy milyen kutatások támasztják alá ezeket az információkat!

2011-ben M. Sakthi Abirami (Csennai, India) és munkatársai a Luffa cylindrica (hálós tök) növény sebgyógyító és gyulladáscsökkentő hatását értékelték kimetszéses sebmodell segítségével, patkányokon. Arra a következtetésre jutottak, hogy a L. cylindrica kloroformos kivonata jelentős sebgyógyító (a sebterület csökkenése és a hámképződés időtartama) és gyulladásgátló hatást mutat, s igazolja a népi gyógyászatban való alkalmazását. Mivel a fertőzések a páciensek morbiditási és mortalitási fő okai, ez a növényi kivonat megelőzheti a fertőzést, és ezáltal a gyulladásos fázis elhúzódását. Ezt megerősítette Ali Esmail Al-Snafi (Nasiriyah, Irak) is, aki 2019-ben vállalkozott a L. cylindrica összetevőjének és farmakológiájának áttekintésére.

2015-ös keltezésű Bassey S. Antia (Akwa-Ibom, Nigéria) és munkatársai tanulmánya, amelyben a L. cylindrica magjából készült kivonatok (n-hexán, kloroform, dietil-éter, etil-acetát, butanol és metanol) sebgyógyító és antimikrobiális hatását fehér albínó patkányok teljes vastagságú bőrkivágási modelljének segítségével értékelték. Megállapították, hogy a legkiemelkedőbb sebgyógyító hatást a dietil-éter kivonat mutatta, míg a legkevésbé aktívnak a kloroformos bizonyult. Emellett a fitokémiai vizsgálatok szaponinok, tanninok, flavonoidok, szénhidrátok, szívglikozidok, dezoxicukor, terpének, flobatanninok és alkaloidok jelenlétét tárták fel. A különböző kivonatok antimikrobiális működése a kiválasztott sebkórokozókon a kivonatban lévő fitokemikáliáktól függött.

A Luffa acutangula (szögletes szivacstök) etnobotanikai, fitokémiai és farmakológiai tulajdonságairól és táplálkozási értékéről S. Manikandaselvi, V. Vadivel és P. Brindha (Tamilnadu, India) készítettek átfogó áttekintést 2016-ban. Ebben megemlítik, hogy a gyümölcshúsát használják sebgyógyításra és a vérzés megállítására is. Az L. acutangula etanolos kivonatának sebgyógyító hatásáról Bhagyashree Verma (Indaur, India) és munkatársai publikáltak 2019-ben. Áttekintésük feltárta, hogy a növény számos terápiásan fontos tápanyag és kémiai összetevő forrása, mint például a luffangulin, cucurbitacin, oleanolsav, mirisztinsav, aminosavak, oligoszacharidok stb. Az eddigi tanulmányok kimutatták, hogy sebgyógyító immunmodulációban, tumor- szuppresszióban, parkinzonizmusban, antimikrobiális, fekély- és májvédelemben használható. A szerzők pedig jelentős sebgyógyító hatását igazolták Wistar albínó patkányokon. A kivonattal kezelt csoportok esetében szignifikáns csökkenés volt tapasztalható a sebösszehúzódási képességben, a hámképződési periódusban a normál kontroll állatokhoz képest.

Egy másfajta kapcsolatra világít rá Ping-Lun Jiang (Tajvan) és munkatársai közleménye 2014-ben. A szerzők a növény szivacsszerű szárított gyümölcsének üledékéből nyert Luffachitin-t vékony, porózus hártyába szőtték szűréssel és liofilizálással bőrhelyettesítőként patkányokon végzett sebgyógyulási vizsgálatok elvégzéséhez. Az eredmények azt mutatták, hogy a LUFFACHITIN membrán gyorsabb sebgyógyulást mutatott (25 nap a teljes gyógyulásig), mint a pamut géz (>30 nap). Ezenkívül a LUFFACHITIN hártyának megvolt az az előnye, hogy nagy hozam mellett jobb fizikai tulajdonságokat és vonzóbb megjelenést mutatott.

Ugyanebben az évben számoltak be Tuncel (Tokat, Törökország) és munkatársai in vivo vizsgálataik eredményeiről, amely során a luffa-szivacsot mint interfész kötszert alkalmazták a negatívnyomás-terápiában. A szivacs központi részét eldobták, hogy homogénebb felületi anyag szerkezetet kapjanak. Eredményeik hasonlóak voltak a gézzel vagy habbal végzettéhez, de a luffa szivacs vételára alacsonyabb, mint a jelenleg elérhető interfészkötszereké. Úgy vélik, hogy további kísérleti, randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükség ezen eredmények megerősítéséhez.

E néhány szemelvényből is úgy tűnik, hogy a luffa (amelynek nevét a XVII-XVIII. századi európai botanikusok az egyiptomi-arab لوف – lūfa – névből vették át) ígéretes eredményeket mutatott a sebgyógyulás terén állatkísérletekben és in vitro vizsgálatokban, de további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a benne rejlő terápiás potenciált.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!