Vas és sebkezelés

A gyermek- és serdülőkori vaspótlás az alacsony és közepes jövedelmű országokban kedvezően hat az intelligenciára – írta Zekun Chen és munkatársai tanulmányára hivatkozva január 31-én a Pharmaonline.hu. A beszámoló kitért arra is, hogy a vashiány szorosan összefügg a megkésett idegrendszeri (agyi) fejlődéssel, a gyengébb iskolai teljesítménnyel és a viselkedési zavarokkal. Ennek a kockázatnak a gyermekek és serdülők közül leginkább az alacsony-közepes jövedelmű országokban élők vannak kitéve. E cikk apropóján tekintsük át tehát röviden ezen a héten a vasnak a sebkezelésben és a sebgyógyulásban játszott szerepét, mégpedig úgy, hogy ehhez a Sebkezelés Blog történetében először a mesterséges intelligenciát hívjuk segítségül!

Az OpenAI által megalkotott, jelen blogbejegyzés írásakor már 100 millió aktív havi felhasználót számláló ChatGPT az „iron and wound healing” (vas és sebgyógyulás) keresőszavakra a következő választ adta: A vas fontos szerepet játszik a sebgyógyulásban. A vas szükséges a vörösvértestekben található fehérje, a hemoglobin termeléséhez, amely oxigént szállít a szövetekbe. A sebgyógyulási folyamat során a szervezetnek oxigénre van szüksége az új szövetek létrehozásához és a sérült szövetek helyreállításához, ami elengedhetetlenné teszi a megfelelő vasellátást.

A vashiány ronthatja a sebgyógyulást és növelheti a fertőzések kockázatát, mivel a szervezetnek vasra van szüksége az új vérsejtek előállításához és az immunrendszer támogatásához. A vashiány vérszegénységhez (anaemia) is vezethet, olyan állapothoz, amelyben nincs elég vörösvérsejt ahhoz, hogy oxigént szállítson a szövetekbe.

Ugyanakkor a vaspótlás előnyös lehet a vashiányos egyének számára, mivel elősegítheti a sebgyógyulást és megelőzheti a fertőzéseket. Fontos azonban, hogy a vas-kiegészítőket csak egészségügyi szakember felügyelete mellett szedjük, mivel a túl sok vas fogyasztása vasmérgezést okozhat. A vaspótlás mellett a vasban gazdag ételeket, például vörös húst, baromfit, halat, babot, lencsét, tofut és dúsított gabonaféléket tartalmazó kiegyensúlyozott étrend is elősegítheti a sebgyógyulást.

Tulajdonképpen célba is értünk. Azért nézzünk körül a szakirodalomban, hogy mely kutatások támasztják alá a fentieket!

Jutta Wenk (Köln, Németország) és munkatársai 2001-es publikációjukban számoltak be vizsgálataik eredményeiről, amelyek szerint a krónikus sebekből származó váladékok vasszintje szignifikánsan nagyobb volt, mint a hólyagfolyadékból származó akut sebek sebfolyadékaié, az akut sebek drenázs-folyadékai és mint a humán plazmáé. A megnövekedett szabad vas és a neutrofilekből felszabaduló reaktív oxigénfajták növekedése olyan kulcsfontosságú patogén lépések, amelyekről – a Fenton-reakción keresztül – úgy gondolják, hogy felelősek a tartós gyulladásért, a fokozott kötőszöveti degradációért és a lipid-peroxidációért, ami hozzájárul a krónikus vénás lábszárfekélyek prooxidáns ellenséges mikrokörnyezetének kialakulásához. A szerzők egy kötszert terveztek, amely lehetővé teszi, hogy a krónikus vénás fekélyekben talált vasszintet az akut sebeknél tapasztaltakhoz hasonló szintre csökkentsék.

Egy évtizeddel később, 2011-ben Anca Sindrilaru (Kolozsvár, Románia) és munkatársai arról írtak, hogy a krónikus vénás lábszárfekélyben szenvedő humán alanyok vizsgálata során kimutatták, hogy a makrofágok vas-túlterhelése in situ makrofágpopulációt indukált, korlátlan proinflammatorikus M1 aktivációs állapottal. A fokozott TNF-α és hidroxilgyök-felszabadulás révén ez a makrofág populáció állandósította a gyulladást, és p16INK4a-függő öregedési programot indukált a rezidens fibroblasztokban, ami végül a sebgyógyulás károsodásához vezetett.

Josephine A. Wright, Toby Richards és Surjit K. S. Srai (London, Egyesült Királyság) 2014-es tanulmányukban úgy foglalták össze eredményeiket, hogy az elmúlt években némi előrelépés történt a bőrben lévő vasról és a bőrsebek gyógyulásában jelentkező vashiányról szóló ismeretek terén. A szív- és érrendszeri betegségek patológiájával foglalkozó vizsgálatokból egyértelműen kiderül, hogy a makrofágokban lévő magas vastartalom féktelen gyulladásos makrofágaktivációt válthat ki. Gyulladásos vashiány/vérszegénység esetén, amikor a szérum hepcidin szintje megemelkedett, a hepcidin/ferroportin kölcsönhatás a sejtek, különösen a makrofágok vaskoncentrációjának növekedéséhez vezethet, és ez a sebgyógyulást is károsan befolyásolhatja. A gyulladás nélküli vashiány valószínűleg befolyásolja a sebgyógyulás egyik későbbi szakaszát, például a remodellinget.

2018-ban Vincent Coger (Hannover, Németország) és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a vas, réz, cink és magnézium időspecifikus kiegészítése elősegítheti a sebgyógyulást. Eredményeik szerint a cink, vas és magnézium pótlását a késői gyulladástól a proliferációs fázis közepéig kell megfontolni, a rézpótlást ezzel szemben a sebgyógyulás korai szakaszára kell korlátozni. Ugyanebben az évben Irma D. Fleming (Chicago, USA) és munkatársai megállapították, hogy a vasmegkötő képességén múlik az Acinetobacter baumannii baktérium azon képessége, hogy fertőzést okoz a traumás sebekben, és megelőzhető vaspótlással a sebkörnyezetbe.

2019-ben Amy E. Ferris és Keith G. Harding (Cardiff, Wales) tekintették át a szakirodalmat a vérszegénység, a vas és a vénás lábszárfekély kapcsolatáról. Úgy találták, hogy a vas számos formája, köztük a hemosziderin és a ferritin szerepet játszik a vénás betegségek progressziójában, a fekélyek kialakulásában a nem megfelelő gyógyulásban, amelyről úgy gondolják, hogy elsősorban szabad gyökök által közvetített. Kevés bizonyíték áll rendelkezésre a vashiány és a vérszegénység szerepére a fekélyek gyógyulásában; mindazonáltal valószínűleg rendkívül összetett kölcsönhatás áll fenn a vas helyi szövetekre gyakorolt káros hatásai és az anémia által közvetített szöveti hipoxia negatív hatásai között. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a lokálisan megemelkedett vasszint káros hatással lehet a fekélyek gyógyulására és kialakulására; azonban alaposabb kutatásra van szükség.

A cikk „kulcsüzenetei”:
- úgy tűnik, hogy a helyi és a szisztémás vasszint összetett összefüggésben van a vénás lábszár fekélyesedésének és gyógyulásának kontextusában
- a helyi szövetek és a sebfolyadék vasszintje magasabb krónikus lábszárfekélyben, mint akut sebekben
- a plazma vasszintje szisztémásan alacsonyabbnak, de lokálisan magasabbnak tűnik krónikus vénás fekélyben szenvedő betegeknél, mint akut sebekben vagy egészséges kontrollokban

Ez az az év, amikor Martina Barchitta (Catania, Olaszország) és munkatársai a táplálkozás és a sebgyógyulás kapcsolatával foglalkozó cikkükben azt fogalmazták meg, hogy viszonylag kevés bizonyíték áll rendelkezésre a vaspótlásnak a sebgyógyulást elősegítő jótékony hatásairól. Mivel a vas oxigént szállít a szövetekbe, elengedhetetlen a szöveti perfúzióhoz és a kollagén szintézishez. Ezért a vashiány szöveti ischaemiát, károsodott kollagéntermelést eredményez a proliferatív fázisban.

Ugyancsak 2019-ben Meinhard Wlaschek (Ulm, Németország) és munkatársai egy áttekintést készítettek a vas és vas-függő reaktív oxigénfajták szerepéről a makrofágok és fibroblasztok szabályozásában a nem gyógyuló krónikus sebekben. Megállapították, hogy:
- a makrofágok és a fibroblasztok közötti időbeli és térbeli kölcsönhatások reaktív oxigén fajták (ROS) kiegyensúlyozott kibocsátásával biztosítják a szövetek helyreállítását
- a pro-inflammatorikus M1 makrofágok és az öregedő fibroblasztok perzisztenciája hozzájárul az ellenséges sebmikrokörnyezet kialakulásához
- a vas-függő oxidatív stressz különböző sejteket érint, valamint elindítja és fenntartja a nem gyógyuló sebek patológiáját.

Ugyanebben az évben Holly N. Wilkinson (Hull, Egyesült Királyság) és munkatársai tanulmányának absztraktja szerint a vas kulcsfontosságú a normál testi működés fenntartásához, jól dokumentált szerepe az eritropoézisben, a vérzéscsillapításban és a gyulladásban. Ennek ellenére keveset tudunk a vas időleges szabályozásáról a sebgyógyulás során, vagy arról, hogy a vas hogyan járul hozzá a sebbiológiához és -patológiához. Profilozták a szöveti vasszinteket a gyógyulási idő folyamán, azonosítva a vas felhalmozódását a késői stádiumú helyreállítás során. A diabéteszes egerek sebei szignifikánsan csökkent vasszintet, késleltetett extracelluláris mátrix depozíciót és a vas gén expressziójának szabályozási zavarát mutatták. Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a vas fontos szerepet játszik a sejtekben, elősegítve az extracelluláris fehérjék lerakódását és átalakulását. Funkcionális vizsgálatok pedig azt mutatták ki, hogy a vaskonvertáló metalloreduktáz, a STEAP3 oxidatív stressz-függő felszabályozása az extracelluláris mátrix termelés kulcsfontosságú közvetítője. Adataikból az a következtetés vonható le, hogy a vas mechanikus szerepet játszik a sebgyógyulás remodelling szakaszának elősegítésében.

Úgy vélik, hogy a szöveti vas megcélzása ígéretes jövőbeli stratégia lehet a krónikus sebek kialakulásának és progressziójának kezelésére. Legyen ez az eheti blogbejegyzésünk zárógondolata!

Iron supplementation during childhood and adolescence in low- and middle-income countries has a favorable effect on intelligence, Pharmaonline.hu wrote on January 31, referring to a study by Zekun Chen and his colleagues. The report also pointed out that iron deficiency is closely related to delayed nervous system (brain) development, poorer school performance and behavioral disorders. Children and adolescents living in low- and middle-income countries are most exposed to this risk. So let's take a brief look at the role of iron in wound treatment and healing this week, namely by using artificial intelligence for the first time in the history of the Wound Healing Blog!

Az első illusztráció forrása a Wikimedia.org, a másodiké a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!