Kecske és sebkezelés

Egy érdekes tudósítás jelent meg április 14-én a Nature.com-on. A beszámoló szerint indiai kutatók hatékony technikákat dolgoztak ki bioanyag kinyerésére a kecske intesztinális (bél) szöveteiből. Ez az anyag képes volt regenerálni a sejteket és gátolni a specifikus patogén baktériumok növekedését. A kutatók szerint az ilyen bioanyagból olyan vázszerkezeteket (scaffoldokat) lehet készíteni, amelyek potenciálisan hasznosak lehetnek bőrsebek gyógyítására és szövetépítésre. Az utarakhandi Indian Institute of Technology és az odishai National Institute of Technology tudósai egy vágóhídról gyűjtötték össze a kecskebél nyálkahártyájának hulladékát. Ezt követően speciális decellularizációs protokollokat fejlesztettek ki a sejtmátrixok kinyerésére.

A mátrixok gátolták az Escherichia coli és a Staphylococcus aureus növekedését. A kurkumin mátrixba való beépítése még erősebbé tette azt a baktériumokkal szemben. Eredményeik arra utalnak, hogy a mátrixok biológiailag kompatibilisek, és potenciálisan képesek a szövetek regenerálására. A mátrixok porrá, géllé és szivaccsá alakíthatók, valamint különféle polimerekkel, növényi gyógyszerekkel és nanoanyagokkal módosíthatók szövetépítési célokra. Hermant Singhnek és munkatársainak ez az új tanulmánya adja az apropót ahhoz, hogy ezen a héten a kecskék és a sebkezelés-sebgyógyulás kapcsolatát tekintsük át röviden.

Az emberiség elsőként, mintegy 9000 évvel ezelőtt, a kecskéket háziasította. A Wikipédia szerint a népi gyógyászat világszerte számos betegség gyógyításában használja a kecsketejet. Az antibiotikumok felfedezése előtt a TBC gyógyításának fontos eszköze a kecsketejkúra volt. Már az ókorban is tudták, hogy az anyatej pótlására is a kecsketej a legalkalmasabb, mivel összetétele a többi tejhez képest a legjobban hasonlít hozzá. (A görög mitológia szerint Zeuszt is kecsketejen nevelték.) Ugyanakkor napjainkban több egészségügyi szervezet ellenjavallja a kecsketejes babanevelést. Fogyasztásának egyéb előnyeit hosszasan sorolja a Házipatika.com. Mivel anatómiája és fiziológiája hasonlít az emberére, egyes országokban az egészségügyi katonák képzéséhez kecskéket használnak. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1980-as években váltották fel a kutyákat.

Ami a sebkezelést illeti, 2012-es tanulmányukban Indranil Banerjee (Kharagpur, India) és munkatársai a savban oldódó kecske ín kollagén (GTC) izolálását, fizikai-kémiai jellemzését, biokompatibilitási vizsgálatát és sebgyógyító alkalmazását ismertették. A szövetsebészetben használt kollagének elsősorban szarvasmarha- vagy sertés eredetűek. A szivacsos agyvelőbántalom-járvány kockázata azonban korlátozta az ezekből a forrásokból származó kollagén felhasználását. E szempontokat szem előtt tartva megvizsgálták a szubkontinensen elérhető házikecskék lehetséges kollagénforrásként való felhasználásának lehetőségét a szövetépítési alkalmazásokhoz. Az eredményeik azt mutatták, hogy a GTC I-es típusú kollagénből áll. A biokompatibilitási vizsgálat pedig azt, hogy a GTC fokozta a sejtadhéziót, a sejtciklus progresszióját és a proliferációt. Egérmodellben végzett in vivo vizsgálatuk azt is kimutatta, hogy a GTC alacsony immunogenitású, és jelentősen fokozza a gyógyulási folyamatot, tehát a GTC bioanyagként is alkalmazható lehet a bőrszövet-technológiában. Hasonló megállapításra jutottak (2017) S. K. Gupta és munkatársai a kecskék (cadaver) tüdejéből decellularizációs módszerrel előállított speciális vázzal kapcsolatban.

Ugyancsak 2017-ben M. D. Pratheesh (Bareilly, India) és munkatársai egy tanulmányt jelentettek meg magzatvízből és kifejlett állatok csontvelőjéből származó házikecske (Capra hircus) mezenchimális őssejtek jellemzéséről és sebgyógyítási potenciáljának összehasonlító vizsgálatáról. A gyógyuló szövet hisztomorfológiai vizsgálata azt mutatta, hogy a sebgyógyulás nagyobb hámképződéssel, neovaszkularizációval és kollagénfejlődéssel járt, mint a kontroll csoportokban.

2017-es az a publikáció is, amelyben Md Abu Haris Miah (Mymensingh, Banglades) és munkatársai kecskék műtéti sebeinek kurkuma (Curcuma longa) rizómák etanolos kivonatával történő kezelésének hatásosságát vizsgálták. Úgy találták, hogy az eljárás javítja a kecskék sebgyógyulási folyamatát. Megítélésük szerint az eredményük segíthet az állatorvosnak és a kutatóknak abban, hogy a gyógynövénytermékeket, különösen a kurkuma etanolos kivonatát vegyék figyelembe akkor, ha a cél a műtéti sebek minimális szövődményekkel járó kezelése és jobb gyógyulása.

A legenda szerint az etióp fennsíkon egy Kaldi nevű kecskepásztor felfedezte, hogy ha a kecskéi egy bizonyos bogyóból ettek, akkor egész éjjel nem aludtak. A közeli kolostorban élő szerzetesek kiderítették, hogy egy közeli cserje piros bogyóit legelték le. A szerzetesek megvizsgálták a bogyókat, ők is elrágcsálták, meg is főzték, s magukon is tapasztalták a hatását. A koffein (kávé) és a sebkezelés kapcsolatának már szenteltünk egy blogbejegyzést, s bizonyára Ön sem bánta, ha most a történet egy másik „szereplőjével” is foglalkoztunk.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!