Cickafark és sebkezelés

A múlt héten számos hazai médium (köztük pl. a Házipatika.com) adta hírül, hogy a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya a 2022-es év gyógynövényének a cickafarkat választotta. Jóllehet a Magyar Gyógyszerkönyvben a közönséges cickafark (Achillea millefolium) szerepel, hazánkban főként az elterjedtebb mezei cickafark (Achillea collina) virágos hajtását gyűjtik és használják. A Társaság közleménye szerint e gyógynövény teáját gyomor- és bélgörcsökkel járó emésztési panaszokenyhítésére, valamint étvágyjavítóként és menstruációs fájdalmak esetén használják. Külsőleg nőgyógyászati, húgyúti és végbéltáji gyulladások esetén és felületi sebek kezelésére alkalmazzák. Ilymódon már meg is van az apropója a Sebkezelés Blog következő bejegyzésének, annál is inkább, mert pont egy éve egy cikksorozat formájában visszafelé haladva áttekintettük az év gyógynövényeinek a sebkezeléssel-sebgyógyulással való kapcsolódási pontjait a 2013-as máriatövissel bezárólag.

Az orvosi cickafark, cickóró, cickafarkkóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű gyógyászati alkalmazása a régmúltba vezet vissza bennünket, hiszen megkövesedett cickafark pollent fedeztek fel a mai Irakban a neandervölgyi emberek által 60.000 évvel ezelőtt temetkezési célra használt barlangban. Magától a Földanyától kapott ajándék volt ez, amely természetes gyógymódokat biztosított az elkövetkező évszázadok során. A görög mitológiában arról olvashatunk, hogy Akhilleusz (akinek a sebezhetetlenségét az anyja úgy biztosította, hogy testét cickafarkból készült teába, mások szerint a Sztüx vizébe mártotta – egyetlen pont kivételével, ugye) ezzel gyógyította katonáinak az i. e. 1200-as trójai háború során szerzett sebeit. Homérosz szerint Kheirón (Chiron) kentaur tanította meg erre. A növény latin nevének első része is a hősre utal. A második rész a „myriophyllon” szóból ered, jelentése „számtalan levél”. Magyar nevét először Csapó József használta az 1775-ös Magyar Fűvész Könyvben.

Az angolszászok a hagyományos gyógyító használatára utalva a növényt a „gearwian” szóból eredeztetve, „gaeruwe”-nek nevezték el, ami azt jelenti, hogy „előkészíteni” vagy „kezelni”. A középkori gyógyítók egy része a nemi szerveken lévő kelések kezelésére használta. Mások a leveléből kenőcsöt készítettek, amelyet sebek gyógyítására, vérzéscsillapításra, valamint gyulladásokra, fekélyekre és aranyérre egyaránt felhasználtak. Megint mások a leveleit feltekerték, s az orrba tömték, hogy elállítsák a vérzést. A J. Romaní-M. Romaní szerzőpáros szerint a cickafark a galíciai ácsokhoz köthető, mert gyakran alkalmazták a munkahelyi sérülések kezelésére. Bingeni Szent Hildegard (1098–1179) is a sebek kezelésére és gangréna megelőzésére használta. Utasította a betegápolókat, hogy mossák le a sebeket borral, és fedjék be azokat egy kendőbe csomagolt növényi borogatással. Használatának nyomai megtalálhatók az indiai (Biranjasipha), a kínai és az indián népi gyógyászat történetében is.

Ami a sebkezelés területén történő modern alkalmazását illeti, említsük meg elsőként A. A. Hemmati (Ahwaz, Irán) és munkatársai 2002-es tanulmányát, amelyben az A. millefolium hidroalkoholos kivonatának a nyulak sebgyógyulására gyakorolt hatását értékelték. Eredményeik azt mutatták, hogy a cickafark kivonata képes felgyorsítani a sebgyógyulást. Ez a következtetés a kivonattal kezelt sebeknek a kontroll vagy a kezeletlen sebeknél gyorsabb összehúzódásából származik. A kivonat hatásosabb volt, mint a klinikai felhasználásra a kereskedelemben kapható fenitoin.

2009-ben Fusun Temamogullari (Sanliurfa, Törökország) és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a cickafark kivonat korlátozott vérzést, kontrakciót és a gyulladásos sejt infiltráció csökkentését eredményezte a sebkezelési folyamatban, következésképpen alkalmazása hatásos a nyulak teljes vastagságú bőrsebeinek gyógyításában. Vizsgálták a kivonat hatását a sebgyógyulásra és a hegszövet vastagságára, s összehasonlították az általánosan használt 10%-os povidon-jóddal és 0,9%-os nátrium-kloriddal. A „cickafarkos” géz használatakor ezekhez képest kevesebb vérzés és nagyobb összehúzódás volt megfigyelhető.

Ugyanebben az évben Milan Matic (Újvidék, Szerbia) és munkatársai viszont nem tudták kimutatni a sebgyógyulás szignifikáns felgyorsulását a cickafark kivonatot tartalmazó krém alkalmazása után. Kutatásaik és korábbi vizsgálataink alapján viszont megállapítható, hogy a gyógynövénykészítmények biztonságosak és alkalmasak a vénás lábfekélyek terápiájában való alkalmazásra. A különböző gyógynövények megfelelő kombinációjával, szinergikus hatásuk kihasználásával jobb eredmények érhetők el. Ehhez azonban a növényi gyógyszerek és a vénás patológia alapos ismeretére van szükség.

2010-ben S. Nirmala és T. Karthiyayini (Dharmapuri, India) írásukban igazolták népi gyógyászati alkalmazását, s arra a következtetésre jutottak, hogy hatásossága a gyógyulási folyamatot felgyorsító hatóanyagok jelenlétének köszönhető. A cickafark határozott, pozitív hatást mutatott a sebgyógyulásra a sebösszehúzódás sebességének, a bőr szakítószilárdságának, a granulációs szövet száraz és nedves tömegtartalmának, valamint a granulációs szövet szakítószilárdságának jelentős növelésével.

2015-ben Zahra Ghobadian (Ilam, Irán) és munkatársai eredményei egyértelműen azt mutatták, hogy az A. millefolium hidroalkoholos kivonatának nincs toxikus hatása az emberi bőr fibroblasztjaira. Legjobb tudomásuk szerint addig nem jelent meg olyan tanulmány, amely feltárta a kivonat lehetséges hatásmechanizmusait a fibroblasztok proliferációjára és stimulációjára. Megjegyzendő, hogy ugyanebben az évben Osman Tuncay Agar (Ankara, Törökország) és munkatársai néhány Achillea nemzetségbe tartozó növény levelének antioxidáns, sebzáró és citotoxikus vegyületeit, és erős ROS-megkötő és méregtelenítő aktivitását megfigyelve megerősítették azok antioxidáns hatását (Molecules). A növény sejtszintű gyógyító hatásának értékelésére egerekből származó fibroblasztokat használtak. Amikor a sejteket növényi kivonattal kezelték, egyértelmű proliferációs hatást valamint az I. típusú kollagén fokozott termelődését figyelték meg, ami felgyorsítja a gyógyulást. A citotoxicitás alacsony szintjét is kimutatták.

2017-ben Maryam Hajhashemi (Iszfahán, Irán) és munkatársai a cickafark és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) kenőcsök hatását vizsgálták az először szülő nők gátmetszéses sebének gyógyulására. Az egyikük blogbejegyzésünkben már hivatkozott kutatásban úgy találták, hogy a kenőcsök csökkentik a perineális fájdalom szintjét, a bőrpírt, az ödémát és az episiotomiás seb ecchymosisát. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az A. millefolium antimikrobiális hatása dózisfüggő is lehet, ami további kutatások szükségességét sugallja ezen a területen.

2018-ban egy tanulmány a cickafarknak a cukorbeteg patkányok másodfokú égési sérüléseire gyakorolt hatását vizsgálta. Tulay Diken Allahverdi (Kars, Törökország) és munkatársai úgy vélik, hogy antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt a növény hozzájárul az égési sérültek sebeinek gyógyulásához.

Egy Gazdag Erzsi-versből vett idézet szerint „Cickafark, üröm, áldott virág, támadt rám tenger nyomorúság. Nővéreteken segítsetek, hogy ispotályba ne vigyenek!” Mint a fenti rövid áttekintésből is kitűnik, a cickafarkra számíthatunk a sebkezelés – sebgyógyulás területén is.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!