Lisztbogár és sebkezelés

A múlt héten, 2021. június 7-én jelent meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara honlapján egy tájékoztatás arról, hogy egy vállalat kérelme kapcsán az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a szárított Tenebrio molitor lárva fogyasztása bizonyos felhasználási módok és mennyiségek mellett biztonságos. Ily módon – a vonatkozó rendelet értelmében – a lisztkukac lett az első, hivatalosan élelmiszernek minősülő rovar, amely az Európai Unióban, illetve az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozható.

Az MSKT.hu blogját rendszeresen olvasók, így reményem szerint Ön is, már sejthetik, hogy a mostani blogbejegyzésben azt vizsgáljuk meg, ha annyi mindennek van kapcsolódása a sebkezeléshez és a sebgyógyuláshoz, akkor a lisztbogár és/vagy annak lárvája nincs-e véletlenül köztük? A téma nem teljesen idegen számunkra, hiszen nem is oly régen, április közepén foglalkoztunk a maggot- vagy más néven lárvaterápiával, amely során a selymes döglégy lárváit helyezik a sebre, s az általuk kibocsátott enzimkoktél feloldja az elhalt szöveteket, az élőlények pedig elfogyasztják az így megemésztett folyékony táplálékot. A lárvák termelte anyagok elpusztítják a seb felületén a kórokozókat, ráadásul mozgásuk jótékonyan hat a sebgyógyulás következő fázisára, a sarjadásra is.

A közönséges lisztbogár egy a gyászbogárfélék családjába tartozó, ma már világszerte elterjedt faj. Magyarországon két faja fordul elő: a kéreglakó lisztbogár (T. obscurus) és a fogastorkú lisztbogár (T. opacus). Hosszúkás testű, fényes barna, gesztenyebarna vagy fekete, 0,5-2 cm hosszú. Eddig leginkább csak kártevőként, illetve horgászcsaliként találkozhattunk vele.

Ami szűkebben vett témánkat illeti, Gam Da Hae (Aszan, Dél-Korea) és munkatársai 2019. januárjában arról írtak „mini összegzésükben”, hogy a lisztkukac olyan bioaktív vegyületeket tartalmaz, beleértve a fenolos vegyületeket, amelyekről kiderült, hogy nyilvánvaló kozmetikai, gyógyszerészeti és egészségügyi funkciókkal rendelkeznek, mint például antioxidáns és tirozináz gátló aktivitás számos növényi kivonatban. Hyung Sun Kim (Kangnam-ku) és munkatársai azt a célt tűzték ki, hogy értékeljék a nutricionális állapot és az immunfunkció hatékonyságát és javulását az ételek fogyasztása alapján posztoperatív betegeknél nagy műtéteket (például a hasnyálmirigy, az epevezeték és a máj műtétje) követő 2 hónapos intervenciós időszak után. 2019. novemberében, a BMC Nutrition c. folyóiratban megjelent cikkükben rámutatnak arra, hogy a fehérjebevitel fontos az immunrendszer, a fizikai erő helyreállításához és a műtét utáni sebgyógyuláshoz. Az ehető rovarokban magas a fehérjetartalom (50–60%), és nagy mennyiségű zsírt, rostot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak. A T. molitor is nagy mennyiségű fehérjét és telítetlen zsírsavat tartalmaz. A szerzők úgy vélik, hogy a lisztkukacok tápanyag-összetevői kiváló tápanyagforrásként használhatók a nagyfokú táplálásra szoruló betegek esetében.

Ez év januárjában, a Molecules c. folyóiratban jelent meg Joung-Hee Kim (Gyeongsan-si, Dél-Korea) és munkatársai tanulmánya, amelyben egy in vivo excíziós modellben igazolták, hogy a növényi olajhoz hasonló, bioaktív tápanyagokat, például telítetlen zsírsavakat és γ-tokoferolt tartalmazó lisztkukac olaj (MWO) a sebgyógyulási folyamatban indukálja a fibroblaszt sejtek miofibroblaszt differenciálódását és a kollagén expresszióját a fibroblaszt sejtekben. A VEGF (vaszkuláris endotheliális növekedési faktor) MWO általi fokozott expressziója a fibroblasztokban befolyásolja a migráció növekedését és az endothelsejtek csőképződését. Ezek a hatások elősegíthetik a kollagén lerakódását, az angiogenezist és a re-epithelializációt a bőrsebek helyén. Véleményük szerint az MWO-ban megvan a potenciál arra, hogy terápiás szerként (is) képes legyen a bőrsebek kezelésére.

Egy hónappal később, 2021. februárjában egy ugyancsak dél-koreai kutatócsoport Yang-Ju Son (Gangneung) elsőszerzőségével jelentetett meg egy tanulmányt, amely ugyan nem közvetlenül tárgyalja a sebgyógyulási kérdéseket, de összegzésükben kitérnek arra, hogy a lisztbogár-kitozán kiváló gyulladáscsökkentő hatást mutatott az LPS (lipopoliszacharid) által indukált egér makrofág sejtvonalban. Márpedig ennek a ritka, természetes, emberi fogyasztásra is alkalmas rostanyagnak a jótékony hatásai közé – egyebek mellett - a sebekre, égési sebekre kifejtett hatás is sorolható, hiszen elősegíti a sebek heg nélküli begyógyulását azáltal, hogy serkenti a bőrben a kollagén rostok képződését.

Az ember azt gondolja, hogy egy-egy orvosi cikkben már-már kötelezően szerepel az a kitétel, hogy az adott téma, megállapítás (stb.) további kutatásokat igényel. Meglátásom szerint így van ez a lisztbogárnak és a lárvájának a sebkezelésben – sebgyógyulásban való alkalmazhatóságának kérdésével is.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!