Szifilisz és sebkezelés

A hivatalos adatok szerint 2018-tól 40%-kal nőtt a szifiliszes fertőzöttek száma hazánkban – adta hírül január 23-án a Medicalonline.hu. A Hvg360 cikkére hivatkozva arról is írtak, hogy az ezt kiváltó okok között az állami szűrővizsgálatok és a prevenció hiánya mellett a magyarok szexuális tudatosságával kapcsolatos gondok sorolhatók fel. Több mint 30 különféle baktérium, vírus, parazita terjedhet szexuális érintkezéssel. Közülük nyolc olyan kiemelt kórokozó van, ami nagyobb gyakorisággal fordul elő a világon. Ezekből jelenleg a parazita által terjesztett trichomoniasis, illetve a baktérium okozta gonorrhoea, chlamydiasis és szifilisz gyógyítható. Ez utóbbival, pontosabban a szifilisznek a sebkezeléssel való kapcsolatával foglalkozom röviden a mostani blogbejegyzésben.

A szifilisz, egy olyan szexuális úton terjedő betegség, amelyet a Treponema pallidum nevű baktérium okoz. Elnevezése egy veronai orvostól, Girolamo Fracastoro (humanista nevén Fracastorius) származik, a „Syphilis” egy 1530-ban, latin nyelven írt tankölteményének címe volt. Ebben egy Syphilus nevű pásztor megsértette a napistent, ezért ezzel a betegséggel bűnhődött, amit egy birkától kapott el. Kórokozóját Fritz Schaudinn zoológus ismerte fel 1905-ben.

Három típusát különböztethetjük meg
- gummás szifilisz (a tumorszerű kinövések fekélyes sebekké is alakulhatnak, s sebhelyeket maguk után hagyva gyógyulnak),
- szív- és érrendszeri szifilisz,
- késői neuroszifilisz

A szifilisz, az emberi történelem során az egyik legismertebb szexuális úton terjedő betegség volt. A fertőzés több szakaszban jelentkezhet, kezdve a kezdeti fertőzött sebekkel a szifilitikus fekélyek kialakulásával, majd a későbbi szakaszokban érintve a szervezet számos rendszerét. A betegség súlyos komplikációkat okozhat, beleértve az idegrendszeri károsodást és a szív-érrendszeri problémákat. A fertőzésnek különböző stádiumai vannak, attól függően, hogy a baktérium hol és milyen tüneteket okoz. Kezelése járóbeteg bőr- és nemibeteg-gondozó szakrendelésen zajlik. A szifilisz antibiotikummal (egy adag penicillin vagy azitromycin) gyógyítható, ha a kezelés a korai stádiumban elkezdődik.

A szifilisz egyik legkorábbi tünete a fájdalmatlan seb, amely ott alakul ki, ahol a baktérium bejutott a szervezetbe. A seb lehet bárhol, ahol szexuális kontaktus jött létre: pénisz, herezacskó, ajkak, hüvelybemenet, nagy-/kisajkak, végbélnyílás, de előfordulhat szifiliszes fekély akár a kézujjon is. Ez a seb tehát általában nem fáj, és néhány hét alatt magától visszafejlődik, ami hamis biztonságérzetet kelthet. Fontos, hogy a szifilisz korai stádiumában elkezdődő kezelés során a sebkezelés is szerepet kapjon! Nem elhanyagolható körülmény, hogy a szifilisz megnöveli a HIV-fertőzés rizikóját (többek között mert a fekélyes sebek miatt sérülékenyebb lesz a szervezet), s ez kockázat akár ötszörös is lehet.

A sebkezelés szerepe a szifilisz elleni küzdelemben

A mesterséges intelligencia szerint a szifiliszes fekélyek kezelése kritikus fontosságú a betegség további szakaszainak megelőzése érdekében. A sebkezelés során alkalmazott modern módszerek, mint például az antibiotikumok, jelentősen hozzájárulnak a fertőzés hatékony kezeléséhez. A penicillin és más antibiotikumok széles körű alkalmazása eredményeként a szifilisz kezelése ma már gyakran sikeres és azonnali eredményeket hoz.

Az antibiotikumok és a szifilisz

Az antibiotikumok, különösen a penicillin, szerepet játszanak a T. pallidum baktériumok elleni küzdelemben. Ezek az antimikrobiális szerek hatékonyan elpusztítják a baktériumokat, blokkolják a szifilitikus fekélyek terjedését, és megakadályozzák a betegség további szakaszainak kialakulását. A modern orvostudományban végzett kutatások folyamatosan tökéletesítik ezeket az antibiotikumokat, és új terápiás lehetőségeket kínálnak a kór kezelésére.

Az egészségügyi gondozás és a megelőzés szerepe

A szifilisz elleni küzdelemben a sebkezelés mellett az egészségügyi gondozás és a megelőzés is kulcsfontosságú. A szűrővizsgálatok, a szexuális felvilágosítás és az időben történő diagnózis segítenek megelőzni a betegség terjedését. Az egészségügyi rendszereknek fel kell ismerniük a szifilisz elleni küzdelem fontosságát, és biztosítaniuk kell a megfelelő egészségügyi infrastruktúrát a hatékony diagnózishoz és kezeléshez.

A témánkhoz kapcsolódó hazai kutatásokról röviden

A szifilisszel és/vagy a szifiliszes sebekkel kapcsolatos kutatások annyira szerteágazóak, hogy szokásommal ellentétben ezúttal csak néhány hazai cikkre hívom fel a figyelmet röviden.

Sugár István a Sebkezelés-Sebgyógyulás folyóiratunk 2006/2-es számában a középkori járványokról értekezve kitért arra is, hogy a első európai szifilisz (lues, vérbaj, bujakór, vénuszi nyavaja, rossz seb) járvány az Amerika felfedezése utáni évtizedekre esik, ezért Kolumbusz hajósaira fogták sokáig a betegség elterjedését a kontinensen. Később ez az elmélet megdőlt, hiszen például az angliai Essex grófságban egy 1445-ben eltemetett nő csontjait találták meg, amelyek a szifilisz félreismerhetetlen jegyeit mutatják. Egy 2008-as szegedi tanulmány szerint is már a XV. század közepén is jelen volt a kór Magyarországon. Írásos feljegyzésben elsőként VIII. Károly nápolyi hadjárata idején jelent meg. 1495. július 5-én, a fornovo-i csata kapcsán jegyezte le először Cumano tábori orvos a betegség tüneteit: „…számos felfegyverzett katonának vagy gyalogos katonának - a testnedvek erjedésének következtében - pustulá-k borították el az arcát és a testét. Ezek inkább úgy néztek ki, mint a köles szemek, és általában a fityma külső felszínén tűntek fel vagy a makkon, enyhe viszketéssel kísérve. Néha az első jel egyetlen pustula volt, ami úgy nézett ki, mint egy fájdalommentes hólyag, azonban a viszketéstől ingerelt vakarás később gyötrő gennyesedést okozott…”

A XX. század első felében nagyszámú megbetegedés volt Európában, azonban a kezelések hatására a század 60-as éveiben már csak szórványosan fordult elő. A nemi szerveken jelentkező primer shankertől, a testszerte észlelhető maculo-papulosus bőrkiütésekig, lényegében hosszú lefolyása során az összes szervet érinti. Örökíthető. Theophrastus Bombastus von Hohenheim vagy ismertebb nevén Paracelsus, higany-oldattal kezelte. Az eredményes gyógyítás a sziléziai Paul Ehrlich (és munkatársa, Haga) nevéhez fűződik, akinek salvarsan-terápiájánál csak az 1940-ben felfedezett penicillin volt eredményesebb. (1908-ban Ehrlich – Mecsnikovval megosztva – Nobel-díjat kapott.)

A középkori Magyarországon a „franc” gyógykezelésére a 16. században főleg növényi szereket alkalmaztak. Ezeket belsőleg és külsőleg egyaránt használták. A sebet főleg guajacforgács, erdei mályva (Malva sylvestris), ebnyelvfű (Cynoglossum officinale), a pápafű és a rozmaring forrázatával, vagy kipréselt nedvével mosogatták. Hintőporként a centauriumot, a görögszénát és a vénusz köldöke gyökerét használták. A fertőzés történetéről magyarul például itt olvashat bővebben.

A Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle 2018/2-es számában Hunyadi János arra mutatott rá, hogy a tuberkulózis, a HIV- ill. mycoplasma fertőzés, a borelliosis, a hisztoplazmózis, valamint a herpesz, a citomegalovírus, a hepatitis és a szifilisz infekció esetén is előfordulhat ulkusz (fekély) kialakulása.

Érdekesség, hogy a szifiliszes hepatitisz kórokozóját a világon először Fehér János és munkacsoportja mutatta ki.

A szifilisz komplex betegség, amely az egész szervezetet érinti, és a kezelésnek is ennek megfelelően kell történnie. A sebkezelés önmagában nem elegendő a szifilisz gyógyítására, hanem a betegség teljes körű kezelésének részét képezi. A szifiliszes sebek kezelése a modern orvostudomány által kínált antibiotikumoknak köszönhetően egyre hatékonyabbá válik. A rendszeres szűrővizsgálatok és az egészségügyi gondozás fontos szerepet játszanak a betegség megelőzésében és kezelésében. A kutatás és az oktatás további előrehaladást eredményezhet a szifilisz elleni küzdelemben, segítve az egészségügyi szakembereket és a közösségeket a kór hatékonyabb kezelésében és megelőzésében.

Az első illusztráció forrása a Flickr.com, a másodiké a Wikimedia.org.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!