Húsevő baktériumok és sebkezelés

Az egész hazai sajtót bejárta annak a 33 éves családapának az esete, akit megtámadott egy húsevő baktérium, és belehalt a fertőzésbe. Jóllehet ez elsőre egzotikusnak hangzik, valójában egy hétköznapi megbetegedésről van szó, az ilyen tragikus kimenetelhez több körülmény szerencsétlen együttállása szükséges. Annyiban különleges, hogy egy vírussal, úgynevezett bakteriofággal fertőzött streptococcus az, amely arra a tulajdonságra tesz szert, hogy nagyon gyorsan lebontja a szöveteket, mert egy olyan specifikus enzimet termel, amelynek segítségével oldja a szöveteket.

Az Infostart.hu által megkérdezett szakértő szerint mindig sebfertőzés révén kerül be a szervezetbe, tehát ha a sebkezelés nem időben vagy nem megfelelően történik, akkor nagyon súlyos következményei lehetnek.

Az első tünetek:
- a seb környékének fájdalmassága, duzzanata, pirossága feltűnő
- később hidegrázás, láz, rosszullét, émelygés jön mint a vérmérgezés tünetei.

A sebkezelésen túl antibiotikumos terápia is szükséges. Mivel az esetek többségében végtagsérülés következtében jön létre, s amennyiben nem tudják a seb közelében lokalizálni a fertőzést, akkor izomszövetek eltávolítására vagy a legszélsőségesebb esetben akár amputációra is sor kerülhet.

Milyen kapcsolat van a húsevő baktériumok és a sebkezelés között?

A ChatGPT szerint a flesh-eating baktériumok vagy nekrotizáló fasciitis, súlyos bakteriális fertőzéseket okoznak, amelyek gyorsan terjednek és szöveti károsodást okoznak. Ezek a baktériumok általában a Streptococcus pyogenes vagy a S. aureus típusú baktériumok lehetnek. Bár a nevük húsevő baktériumokra utal, nem azt jelenti, hogy valóban húst esznek, hanem inkább azt, hogy a szöveteket és az izmokat támadják. Amikor a húsevő baktériumok fertőzést okoznak, az érintett területen gyorsan terjednek, és a sejtek közötti térben pusztító hatást fejtenek ki. A fertőzés folyamata során a baktériumok toxinokat bocsátanak ki, amelyek tovább ronthatják a szövetek állapotát.

A sebkezelés szempontjából a húsevő baktériumok elleni küzdelemben a korai felismerés és az azonnali kezelés kulcsfontosságú. A sebet megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell, és az antibiotikumokkal történő kezelés is elengedhetetlen. Emellett, a fertőzés által okozott szöveti károsodás miatt néha sebészeti beavatkozásra is szükség lehet, például nekrózis eltávolítására vagy a fertőzött terület lecsapolására.

Milyen kutatások támasztják alá ezeket a megállapításokat?

A felületes sebek gyógyulása egy olyan folyamat, amely általában eseménytelen lefolyást követ, s amelynek során a seb felszíne újra hámszövetté válik, az epidermisz regenerálódik, és helyreáll az epidermális-dermális kölcsönhatás. Időnként a patogén baktériumok, különösen a S. aureus és a S. pyogenes általi kolonizáció az organizmusok elszaporodását eredményezi, amelyet polimorfonukleáris leukociták beáramlásából álló gazdareakció követ, amely megzavarja a gyógyulási folyamatot. A gazdaszervezet gyulladásos reakciója elengedhetetlen a mélyebb szöveti invázió megelőzéséhez; a keletkezett gyulladás megzavarja a sebgyógyulási folyamatot – olvashatjuk James J. Leyden (Pennsylvania, USA) tanulmányában még 1984-ből.

A sebfertőzések kórokozói közül sok az opportunista kórokozó; ezek a mikroorganizmusok a szervezet normál flórájának részét képezhetik (például Staphylococcus spp., S. pyogenes), vagy gyakran megtalálhatók a környezetben (például Pseudomonas aeruginosa). Ezek az élőlények bizonyos ökológiai előnyeiket kihasználva betegségeket okoznak. Az ilyen baktériumok betegséget okozó képességét számos tényező befolyásolja, beleértve a jelenlévő baktériumok számát („bioteher”), a fertőzés helyét és a mikroorganizmus „virulencia-tényezőit”. A virulenciafaktorokat mikroorganizmusok állítják elő, és hozzájárulnak patogenitásukhoz.

Esetenként a baktériumok fizikai jelenléte betegséget okozhat a gazdaszervezetben; például a baktériumok magas szintje elzárhatja a szívbillentyűket endocarditisben. Gyakrabban azonban a virulencia faktorok, például a mikroorganizmusok által termelt enzimek vagy toxinok a gazdaszervezet károsításának elsődleges okai. A betegségekhez hozzájáruló virulenciafaktorok példái olyan állapotokban találhatók, mint a toxikus sokk szindróma és a Clostridium difficile okozta hasmenés, ahol a pszeudomembranosus colitis tüneteit bakteriális exotoxinok okozzák. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a következmények, például a sebfertőzések esetében (Sharon Lindsay és mtsai., Int Wound J.) . A S. pyogenes akár súlyos laktációs emlőgyulladást is okozhat.

A β-hemolitikus streptococcusokat az A csoportú streptococcusok (S. pyogenes, GAS) és a B csoportú streptococcusok (S. agalactiae) jellemzik – írták 2023 júliusában frissített cikkükben Sidrah Kanwal és Pradeep Vaitla (Pakisztán, USA). A S. pyogenes által okozott fertőzések gyakorisága a világ különböző részein változó, a fertőzések klinikai megnyilvánulásaitól függően. A GAS-t mindig is súlyos betegségekkel társították, amelyek magas morbiditást és mortalitást eredményeznek. A 20. század közepére csökkent a GAS-fertőzések száma. 1980 végére azonban a súlyos A-csoportú streptococcus (GAS) fertőzések újra megjelentek. A súlyos S. pyogenes fertőzések globális terhe 18,1 millió, évente 1,78 millió új esettel. Az RHD világszintű prevalenciája legalább 15,6 millió eset, évente 282 000 új eset előfordulásával. Körülbelül 233.000 haláleset tulajdonítható a reumás szívbetegségnek (RHD, s kb. 663000 új invazív GAS-betegség esetet jelentettek, s 163 000 halálesetet jelentenek évente. Világszerte évente 616 millió torokgyulladásos eset tudható be a S. pyogenes-nek, emellett 111 millió bőrfertőzés esete fejlődő országok gyermekeinél.

A β-hemolitikus streptococcusok által okozott fertőzések különböző módon károsíthatják a bőrt. Az enyhébb formák a bőr fertőző, felületes pyogén fertőzését okozhatják, amelyet hólyagok és eróziók jellemeznek (impetigo contagiosa), a dermisz és a felső bőr alatti szövet gyulladását nekrózis nélkül (erysipelas), vagy a bőr olyan pyogén fertőzését, amelyet tapadó kéreg képződése jellemez, amely alatt fekélyek keletkeznek (ecthyma). Az akut fekélyek, gyakran a lábakon és a lábakon, a S. pioderma egyik leggyakoribb formája nedves trópusi körülmények között (M. Buslau, P. Schmidt, Wound Healing and Skin Physiology).

A kezelésre a prevención, az infekciókontrollon és a penicillinen (stb.) túl kitekintve megemlíthetjük például Hlavács Tünde és munkatársai cikkét a Sebkezelés-Sebgyógyulás 2015/2-es számában, amelyben arról értekeznek, hogy a quinupristin/dalfopristin (arány 30:70) volt az első új hatóanyag kombináció, amely hatásos multirezisztens Gram-pozitív baktériumok ellen. Az indikációja szerint S. aureus és Streptococcus pyogenes okozta bőr-és lágyrész fertőzések kezelésére alkalmazható, de főként vancomycin rezisztens Enterococcus faecium kezelésére használják. Csak érdekességként jelzem, hogy a folyóiratunk 2004/2-es számában Mészáros Gábor az égési sérülések kezelésének történetéről készített többrészes tanulmányában kitért arra is, hogy 1891-ben Ernest Malvoz (1862-1938) Liege-ben egy esetét ismertette, ahol a kiterjedt égés miatt meghalt betegnél vesetályogot találtak, amelyből S. pyogenes tenyészett ki.

2022-ben jelent meg Agustina González és munkatársai tanulmánya az 1%-os ezüst-szulfadiazin antimikrobiális aktivitását S pyogenes ellen. Eredményeik azt mutatják, hogy az 1%-os krém a 2%-os mupirocinhoz és az 1%-os fuzidinsavas krémhez hasonló gátló hatással van az S pyogenesre. Úgy vélik, hogy tekintettel nagyobb antimikrobiális spektrumára, az ezüst-szulfadiazin egy érvényes alternatíva számos sebekkel és égési sérülésekkel összefüggő fertőzés leküzdésére, beleértve az S. pyogenes által okozott fertőzéseket is.

2023-ban jelent meg Johanna Olesk (Notre Dame, USA) és munkatársai munkája arról, hogy az antimikrobiális peptid-konjugált bakteriofág-utánzó nanorészecskék rendkívül hatékony antibakteriális rendszerként használhatók, amely képes leküzdeni egy klinikailag releváns bakteriális kórokozót.

Ugyancsak tavaly számoltak be Nadia Ladjouzi (Párizs, Franciaország) és munkatársai egy 88 éves nőbeteg S. pyogenes által okozott nekrotizáló fasciitis-ének (NF) gyógyszeres kezeléséről, amely kedvező kimenetelű volt az előrehaladott kora és a társbetegségei ellenére. Megállapíották, hogy az NF proaktív antibiotikus kezelése kiemelt prioritást élvez, és a helyes kötszerezéssel kombinálva megelőzheti a sürgősségi sebészeti debridálást. Az NF sebészeti kezeléséről például Mototaka Inaba (Okayama, Japán) és munkatársai közöltek egy esettanulmányt még 2016-ban. A pácienst az elhalt szövetek műtéti eltávolításával, széles spektrumú antimikrobiális szerek szisztémás adagolásával, valamint a szisztémás alapbetegségi folyamatok enyhítésével. A bőrátültetés végleges műtéti kezelését megelőző negatívnyomás-terápiát is hatásosnak találták a sebészeti beavatkozásból eredő nyílt műtéti incíziók kezelésében.

E rövid áttekintésből is látszik, hogy a húsevő baktériumok és a sebkezelés közötti kapcsolat rendkívül fontos a modern orvostudományban. A húsevő baktériumok által okozott fertőzések súlyosak és gyorsan terjednek, ezért a megfelelő és időszerű sebkezelés létfontosságú. Az orvosoknak és az egészségügyi szakembereknek folyamatosan tájékozottnak kell lenniük a legújabb kutatásokról és kezelési módszerekről, hogy a lehető legjobb ellátást nyújthassák a betegeknek. A jövőbeni kutatásoknak továbbra is összpontosítaniuk kell a baktériumok elleni hatékonyabb kezelések és megelőző stratégiák kifejlesztésére.

Az illusztrációkat mesterséges intelligencia segítségével készítettük.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!