Kullancs és sebkezelés

A Weborvos.hu július 3-i írásában a rottweili Helios Klinik központi sürgősségi osztályának vezetőjére támaszkodva több mítoszt oszlat el a kullancsokkal kapcsolatban. Nem harapnak, nem csavaró mozdulattal kell őket eltávolítani, nem feltétlenül csak a kockázati területeken lévő kullancsok veszélyesek, illetve ha a fejük leszakad, akkor a seb elfertőződik. Azt is tudjuk, hogy a bőrgyógyászati gyakorlatban a neuropátiás szövődményeket a diabéteszes, az alkoholos, és egyre gyakrabban a Lyme-kórban szenvedő betegeknél figyelhetők meg (Gyurcsovics Klára, 2005). E heti blogbejegyzésünkben nézzük meg tehát röviden, hogy kapcsolódnak-e a kullancsok, illetve a Lyme-kór az MSKT.hu portál tematikájához!

A ChatGPT szerint a kullancsok és a Lyme-kór nem közvetlenül kapcsolódnak a sebkezeléshez és a sebgyógyuláshoz, mivel a Lyme-kór egy bakteriális fertőzés, amelyet a Borrelia burgdorferi nevű baktérium okoz. A kullancsok hordozhatják ezt a baktériumot, és átadhatják az embereknek, amikor megcsípik őket.

Egy bajorországi tanulmány szerint a teljes lakosság 16%-át éri évente egyszer kullancs-csípés. A kullancs csípésekor a bőrön nyílt seb keletkezik. Ilyenkor a seb megfelelő tisztítása és fertőtlenítése kiemelten fontos, hogy megelőzzük a további fertőzéseket és a sebgyulladást. A sebgyógyulás folyamata a seb típusától és méretétől, valamint az általános egészségi állapottól függ. A bőrsebbe széklet is kerülhet, ami szintén fertőzhet!

2020-ban Pavlína Bartíková, Mária Kazimírová és Iveta Štibrániová (Pozsony, Szlovákia) arról jelentettek meg egy tanulmányt, hogy a kullancsok és azok nyála hatással van a bőrsebek gyógyulásában részt vevő növekedési faktorokra. Absztraktjukban arról írtak, hogy a kullancsnyál fehérjék, peptidek és nem-peptid molekulák összetett keveréke, és összetétele a táplálkozási fázistól, a kullancs fejlődési szakaszától, a nemétől és/vagy a mikrobiális ágensek jelenlététől/hiányától függ. A már korábban kimutatott anti-hemosztatikus, anti-citokin és anti-kemokin aktivitás mellett növekedési faktor-ellenes aktivitást is igazoltak egyes kullancsfajok nyálában. A gazda kullancsok általi védekezésének ellensúlyozása következtében a kullancsok által terjesztett kórokozók átterjedhetnek a gazdaszervezetbe, és ott terjedhetnek. A kullancsok – kórokozók – gazdaszervezet bőrimmunitása közötti összetett kölcsönhatás tisztázása a vektor- és kórokozók elleni védekezési stratégiák javulásához vezethet.

Táplálkozás céljából a kullancs átvágja a gazda epidermiszt, és a hypostoma áthatol a bőr rétegein. A bőr felszakadása és az erek megrepedése következtében a dermiszben „vértócsa” képződik, amely időszakos vérszívásra és nyálkiválasztásra szolgál. A kullancs szájszervei által okozott bőrsérülések általában sebgyógyulást váltanak ki, egy összetett biológiai folyamatot, amelyet a különböző gazdasejtek közötti kölcsönhatás, számos jelátviteli útvonal és számos oldható faktor, köztük növekedési faktorok koordinálnak. A növekedési faktorok, a különféle biológiai eseményekben részt vevő endogén jelátviteli fehérjék kulcsszereplői a bőr helyreállítási folyamatának minden fázisában. Az ixodida kullancsok számára különösen fontos a táplálkozási hely integritásának megőrzése, a sebgyógyulás egymást követő fázisainak leküzdésével, és a nyálukban lévő bioaktív molekulákkal szabályozzák.

Ezen túlmenően, a kullancsnyál bioaktív molekulái ígéretes terápiás perspektívával bírnak bizonyos citokinek/növekedési faktorok szabályozási zavarával és jelátviteli útvonalaik megváltozásával összefüggő emberi betegségek gyógyítására.

Ugyancsak 2020-ban Wenshuo Zhou (Norfolk, USA) és munkatársai arról jelentettek meg egy közleményt , hogy a kullancs nyálából és nyálmirigyeiből származó exoszómák felfedezése feltárja a CXCL12 és az IL-8 terápiás szerepét a sebgyógyulásban a kullancs-humán bőr interfészen. Tanulmányuk újszerű betekintést nyújt arra vonatkozóan, hogy a kiválasztott exoszómák hogyan késleltethetik a sebgyógyulást a csípés helyén, hogy elősegítsék az állat sikeres táplálkozását.

Európában tucatnyi fertőzést terjesztenek a kullancsok. Az embereket és állatokat is veszélyeztető kórok közül az emberek szempontjából a négy legfontosabb a kullancs-encephalitis (vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás), a TIBOLA (nyirokcsomó-gyulladás), a tularémia (nyúlpestis) és a Lyme-kór. Ez utóbbi leggyakoribb tünete a bőrön a csípés helyén megjelenő kokárdaszerű, ún. Lyme-folt (erythema migrans, terjedő bőrpír). Első leírója egy német orvos, Alfred Buchwald volt, több mint 130 évvel ezelőtt. A Lyme-kóros betegek mintegy 30%-a nem is vette észre a korábbi csípést.

A Lyme-kór vagy Lyme Borreliosis egy a Borrelia nemzetségbe tartozó baktériumok által okozott megbetegedés. Nevét az USA Connecticut államában található Lyme városáról kapta, ahol 1976-ban leírták. A baktériumot (B. burgdorferi) pedig Willy Burgdorferről nevezték el, aki 1982-ben kullancsokból izolálta. Magyarországon évente átlagosan 1346 beteget jelentenek. Kezelése általában antibiotikumokkal történik. A korai stádiumban (amikor csak a bőrkiütés van jelen) az orvosok általában szájon át szedhető szereket írnak fel, például a doxiciklint vagy az amoxicillint. Ezek az antibiotikumok segítenek megölni a baktériumokat és megakadályozzák a fertőzés terjedését.

Ha a Lyme-kór későbbi stádiumban van, és a baktériumok továbbterjedtek a szervezetben, akkor az antibiotikumokat általában intravénásan adják be, hogy magasabb dózist érjenek el és hatásosabban pusztítsák el a baktériumokat. Ez a kezelés általában hosszabb ideig tart, és a gyógyulás időtartama egyéni lehet.

A sebkezelés szerepe a Lyme-kórban a fertőzés területének tisztításában és védelmében fontos lehet. Ha a kullancs megmaradt a bőrben, azt eltávolítják, és az érintett területet fertőtlenítik. Az erythema migranst gyakran nem kell „sebkezelni”, mert magától elmúlik az antibiotikumos kezelés hatására.

Ugyanakkor Robert B. Lochhead (Boston, USA) és munkatársai 2019-es közleményükben arról írtak, hogy a B. burgdorferi fertőzésre adott immunválaszok, valamint a spirocétális kölcsönhatások a gazdasejtekkel és a szövetekkel gyulladást és szövetkárosodást eredményeznek, amelyet a kórokozó eltávolítását követően helyre kell állítani. Ez a sebgyógyulási folyamat számos immun- és stroma sejttípust, tumor növekedési faktor-béta-t (TGF-β) és más szöveti növekedési faktorokat, valamint extracelluláris mátrix (ECM) komponenseket foglal magában. A károsodást követő órákon belül a gyógyulás a fertőzés kontrollálására szolgáló gyulladással kezdődik, a sérülés után napokon vagy heteken belül kialakuló granulációs szövet kialakulásához vezet, és a szövetek átalakításával és a hegszövet megerősödésével zárul, ami akár egy évig is eltarthat. Nem megfelelő sebgyógyulás esetén krónikus seb vagy szöveti fibrózis alakulhat ki, amely életveszélyes állapotokhoz vezethet. A fertőzés utáni Lyme-arthritiszben (LA) szenvedő betegeknél azt feltételezik, hogy a B. burgdorferi fertőzés megszűnését követően a megfelelő szöveti javulás leáll a túlzott IFNγ-közvetített gyulladás miatt, ami megakadályozza a szöveti homeosztázishoz való visszatérést. Ez érkárosodást, autoimmun vagy autoinflammatorikus gyulladásos folyamatokat, fibrózist és szinoviális hiperpláziát eredményez, amely hónapokig-több évig tart, még aktív fertőzés hiányában is.

Ugyancsak a Lyme-arthritisz-szel foglalkoztak 2021-es tanulmányukban Amanda Wahhab (Wauwatosa, USA) és munkatársai. Úgy találták, hogy a megfelelő kezelés ellenére egyes egyénekben proliferatív synovitis alakulhat ki, amely hónapokig vagy évekig fennáll, ezt az állapotot fertőzés utáni LA néven ismerik. A fibroblaszt-szerű synoviocyták (FLS) a legelterjedtebb sejttípusok a szinoviális lézióban, és kritikusak a sebgyógyulásban. A betegek ízületeiben észlelt gyulladást elősegítő állapotokban az FLS valószínűleg kulcsszerepet játszik számos patogén útvonalban, különösen a gyulladás előmozdításában és a sérült szövetek megfelelő helyreállításának gátlásában.

A Lyme Borreliosis Alapítvány 1991 óta segít eligazodni a kullancsok által terjesztett betegségekben szenvedők számára, közérthetően, tényekkel alátámasztva. Esetleges további kérdéseivel forduljon hozzájuk vagy szakorvoshoz!

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!