Fogamzásgátlók és sebkezelés

A szájon át szedhető fogamzásgátló tablettákban található szintetikus hormonok károsíthatják a félelemszabályozási folyamatokat a nők agyában – írta még november 9-én a Medicalonline.hu. A ScienceAlert nyomán arról is tudósítottak, hogy a kanadai kutatók eredményei segíthetnek megmagyarázni a félelemmel kapcsolatos azon mechanizmusokat, amelyek aránytalanul nagy mértékben érintik a nőket. Úgy vélik, fontos tudatosítani, hogy a tabletták hatással lehetnek az agyra és annak működésére. Vajon kapcsolódnak-e ezek a szerek a sebkezeléshez és a sebgyógyuláshoz? – erre keresem a választ a mostani blogbejegyzésben.

A kombinált fogamzásgátló tabletták kétféle női hormon (ösztrogén és progeszteron) segítségével gátolják meg a nem kívánt terhességet. Léteznek ösztrogénmentes tabletták is, amelyek csak ez utóbbiakat tartalmazzák, ezért mini tablettáknak is nevezik azokat. A mostani témánk tárgyalásakor tehát nem megkerülhető ezek szerepének megvizsgálása sem. Képződhetnek a petefészekben, a mellékvesében, a méhlepényben és a magzati májban is. Az egész folyamat rendkívül komplex: lényege az, hogy a vérben keringő koleszterinből előalakokon keresztül androgének (DHEA, androsztendion, tesztoszteron) képződnek, amelyek a petefészekben és a zsírszövetben aromatizálódnak, mennek át a női hormonokhoz vezető úton. Fogamzásgátló hatásukat annak köszönhetik, hogy szintetikus, kis mennyiségű progeszteron-készítménnyel alkalmazva meg tudják akadályozni a peteérést, s a spermium nyakcsatornába való feljutását is megnehezítik.

A bevezetőben feltett kérdésre válaszolva a ChatGPT leírta, hogy több ilyen kapcsolódási pont is létezik az orális fogamzásgátlók és a sebkezelés-sebgyógyulás között:

1. Vérzési hajlam
Az orális, különösen a kombinált fogamzásgátlók befolyásolhatják a véralvadást. Ez azért lehet fontos a sebkezelés szempontjából, mert a vérzési hajlam befolyásolhatja a sebgyógyulást és a posztoperatív állapotot.

2. Thromboembolia kockázata
Növelhetik a vérrögképződés kockázatát. Ez a kockázat fontos lehet sebkezelés előtt vagy után, mivel a thromboembolia fokozhatja az érrendszeri problémákat és a szövődményeket.

3. Hormonális hatások
Az orális fogamzásgátlók hormonális változásokat idéznek elő a szervezetben. Ezek a változások befolyásolhatják az immunrendszer működését és így a sebgyógyulást is.

4. Posztoperatív komplikációk
Használatuk folytatása vagy abbahagyása a sebkezelés időpontjában befolyásolhatja a posztoperatív komplikációk kockázatát és a sebgyógyulást.

Milyen tudományos kutatásokra alapozhatja a mesterséges intelligencia ezeket a megállapításokat?

Például 2003-ban Gillian S. Ashcroft (New Orleans, USA) és munkatársai arról jelentettek meg egy közleményt, hogy az ösztrogén a makrofág migrációt gátló faktor leszabályozásának útján modulálja a bőr sebgyógyulását. Úgy vélik, hogy a migrációt gátló faktor (MIF) ER által közvetített gátlás egy kulcsfontosságú mechanizmus, amelyben az ösztrogén modulálja a helyi sebgyógyulási választ és csökkenti a gyulladást. A makrofágokban például az ER-α farmakológiai agonizmusa érdekes megközelítés lehet a MIF expresszió leszabályozására. A helyi MIF-gátlás egy potenciálisan célzott megközelítés a bőrgyógyulás terápiás felgyorsítására a károsodott, korral járó sebgyógyulási állapotokban.

2009-ben Christopher G. Engeland, Bahareh Sabzehei és Phillip T. Marucha (USA) arról számoltak be, hogy nem figyeltek meg erős összefüggéseket a gyógyulási idő és az ösztradiol- vagy progeszteronszintek között. A fiatalabb alanyoknál azonban az alacsonyabb tesztoszteronszint a gyorsabb sebzáródással függött össze. Ezzel szemben az idősebb nőknél a magasabb tesztoszteronszint alacsonyabb gyulladásos reakciókkal és gyorsabb gyógyulási idővel járt együtt. Orális fogamzásgátlót szedő vagy hormonpótló terápiát (HRT) kapó nőknél (illetve idősebb férfiaknál) nem volt ilyen összefüggés. A menopauzában még nem lévő idősebb nők (50-54 évesek) hasonlóan gyógyultak, mint a fiatalabb nők, és eltérően a korban megegyező, menopauza utáni nőkhöz képest. Ez arra utal, hogy az öregedés sebgyógyulásra gyakorolt káros hatásai másodlagosan jelentkeznek a menopauza hatásaihoz képest. Ezt alátámasztja, hogy a menopauza utáni nőknél bizonyíték volt arra, hogy a HRT fokozta a sebzáródást. A vizsgálat azt sugallja, hogy a humán nyálkahártya gyógyulási sebességét a tesztoszteronszint modulálja. A csoportok közötti különbségek megfigyelése alapján a tesztoszteron hatással lehet a gyógyulás proliferatív fázisára, amely olyan immunfolyamatokat foglal magában, mint az re-epitelializáció és az angiogenezis.

2015-2016-ban Helen A. Thomason, Helen Williams és Matthew J. Hardman (Manchester, Egyesült Királyság) egy könyvfejezetben arról írtak, hogy a nemi szteroid hormonok, különösen az ösztrogének, kulcsszerepet játszanak a bőr homeosztázisának fenntartásában, s a bőrsebek gyógyítására való képességünket a „gazdaszervezet” neme befolyásolja. Számos adat utal arra, hogy az ösztrogének a bőr gyógyulási folyamatának elsődleges szabályozói, a szisztémás vagy helyi ösztradiol-kezelés pedig elősegíti a gyógyulást. Mindazonáltal még mindig nem érthető, hogy az ösztrogénkezelés milyen hatással van a sebben belüli mikroba-profilokra, és miben különbözik ez a férfiak és a nők között. Ezért jövőbeli vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy a vannak-e a sebfertőzéseknek nemi különbségei, és hogy a gyógyulást elősegítő hormonkezelés megváltoztatja-e a mikrobiális profilokat.

2017-ben Huann-Cheng Horng (Tajpej, Tajvan) és munkatársai egy az ösztrogénnek a sebgyógyulásra történő hatását vizsgáló tanulmányt publikáltak, amely szerint számos molekuláris és klinikai adat támasztja alá az ösztrogénnek a bőr normál homeosztázisára és a sebgyógyulásra gyakorolt hatását. Az ösztrogénhiány, például a posztmenopauzában lévő nőknél, károsan hat a sebgyógyulási folyamatokra, nevezetesen a gyulladásra és a regranulációra, míg az exogén ösztrogénkezelés visszafordíthatja ezeket a hatásokat. A meglévő klinikai ösztrogénszerű vegyületek (pl. tamoxifen, raloxifen, fitoösztrogének és genistein) is ismerten befolyásolják a sebgyógyulási folyamatot.

2019-ben Jaclyn A. Konopka, Lauren J. Hsue és Jason L. Dragoo (Stanford, USA) 29 tanulmányt áttekintését követően azt állapították meg, hogy a kiváló színvonalúak szerint az orális fogamzásgátlók használata csökkenti az elülső keresztszalag sérülésének kockázatát. Ugyanebben az évben Kanae Mukai (Kanazawa, Japán) és munkatársai úgy foglalták össze eredményeiket, hogy a 80 hetes nőstény egerek sebeinek helyi ösztrogén alkalmazása elősegítette a bőr sebgyógyulását azáltal, hogy csökkentette a sebterületet és a gyulladásos választ, valamint elősegítette a re-epithelializációt. 2022-ben Eva V. Vodegel (Amszterdam, Hollandia) és munkatársai pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az ösztrogénterápia pozitív hatással van a hüvelyi sebek gyógyulására, javítja a szövetek minőségét és szöveti szilárdságát a műtét után. Következésképpen feltételezhető, hogy a hosszú távú műtéti eredmények javulhatnak a posztmenopauzás nőknél, ha ösztrogénnel kezelik őket, de ez további vizsgálatot igényel.

Úgy tűnik, hogy az orális fogamzásgátlók és a sebkezelés közötti kapcsolatot figyelembe kell venni a női páciensek esetében. Elengedhetetlen, hogy az orvos tájékozott legyen a páciens orális fogamzásgátló használatáról, és szükség esetén módosítsa a kezelési tervet a lehetséges kockázatok minimalizálása érdekében.

Az illusztrációk forrása a Freepik.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!