Ecetméz és sebkezelés

Egy ősi gyógymód, az ecetméz használata alkalmazhatóságot mutat a modern sebkezelésben – adta hírül július 12-én a News-medical.net. A cikk Freya Harrisonnak (Coventry, Egyesült Királyság) és munkatársainak a Microbiology folyóiratban publikált tanulmánya szerint a kutatók két orvosi minőségű mézes kenőcs természetes ecettel vagy ecetsavval történő kombinációjának hatását vizsgálták. Azt akarták kideríteni, hogy a kezelés mennyire hatásos a mikrobák elpusztításában, és melyik kombináció működik a legjobban. Arra is kíváncsiak voltak, hogy maga az ecet antibakteriálisabb-e, mint az ecetsav. Úgy találták, hogy egyes ecetek antibakteriális aktivitása meghaladja az ecetsavtartalmuk által önmagában előre jelzettet, de ez függ a vizsgált baktériumfajtól és a növekedési körülményektől (táptalaj típusa, plankton vs. biofilm). A gránátalma ecet különösen érdekes lehet a további tanulmányozáshoz. Arra a következtetésre jutottak, hogy az ecetsav és néhány ecet szinergikus antibiofilm aktivitást mutathat a manuka mézzel.

Munkájukban – mások mellett – hivatkoznak Bushra Dallee Hamad közleményére is, amelynek eredményei azt mutatták, hogy az ecet és a méz keveréke aktívabb antibakteriális hatást mutatott, mint az ecet önmagában, illetve, hogy különbségek vannak a vizsgált baktériumok szenzitivátásában. A Staphylococcus epidermidis volt a legérzékenyebb mind a koncentrált 50/50, mind a 25/75 arányban, kimutatták, hogy az ecet és méz keverékének hatásossága felülmúlja egyes antibiotikumokét.

A (manuka) méz sebkezelésben való alkalmazhatóságának könyvtárnyi szakirodalma van. Nem különben az ecetnek, amellyel már mi is külön blogbejegyzésben foglalkoztunk. Az ecetméz (oxymel vagy oximel) egy olyan hagyományos gyógyító ital vagy szirup, amelyet az ókori Egyiptomban, Görögországban és Rómában alkalmaztak. Két fő összetevőből áll: ecetből és mézből. Már a legrégibb idők óta számos egészségügyi előnyt tulajdonítottak neki. Az ecet és a méz együttesen kedvező hatást fejtenek ki a testre. Az ecet savas kémhatása segíthet az emésztésben és a táplálék felszívódásában. A méz antioxidánsokat tartalmaz és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, valamint enyhe gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik. Az oxymelt gyakran alkalmazták köhögés, torokfájás és megfázás kezelésére. Segíthet enyhíteni a torok irritációját, lazítani a váladékot és csökkenteni a gyulladást. Használták emésztési problémák, étvágytalanság és fáradtság kezelésére is. Egy 2021-es kis mintával végzett tanulmány szerint pozitív szív- és érrendszeri hatásai vannak, például csökkenti a vér koleszterinszintjét, és hozzájárulhat a fogyáshoz.

Egy nagy hatású középkori szöveg a mézet úgy írja le, mint amelyik egyaránt rendelkezik az étel és a gyógyszer erényeivel, és Hippokratészre illetve Avicennára hivatkozva úgy véli, képes „kiűzni, megtisztítani, táplálni és áthatolni” fertőzéseket, gyulladásokat és sorvadásos állapotokat, ha ecettel keverik. Hippokratész szerint elősegíti a köptetést és a légzés szabadságát, csillapítja a fájdalmat, míg a víz és a méz keverékét (hydromel) pedig a kiszáradásra ajánlotta. A perzsa gyógyszer-könyvek a sekanjabin közel 1200 típusát írják le. A hagyományos iráni népi gyógyászatban egyenlő mennyiségű mézet és ecetet elegyítenk, alacsony lángon, 15 percig forralva. Az 1593-as Enchiridion chirurgicum című műben a szemgyulladás kezelésének részeként javasolták. A reneszánsz korban is népszerű maradt, és számos gyógynövényt is hozzáadtak az alapvető ecet-méz keverékhez. Az emberek különböző gyógynövények, például kakukkfű, menta vagy rozmaring „beépítésével” bővítették „javallatait”.

Az oxymel-receptek általában nagyobb arányban használnak mézet, akár öt rész mézet is egy rész ecethez. A Brit Gyógyszerkönyv (1898), a Német Gyógyszerkönyv (1872) és a Francia Kódex (1898) szerint az „egyrészes fehérborecet négyrészes mézzel való koncentrálásának és derítésének” keveréke. Ízléstől és a gyógynövénykivonattal kapcsolatos céltól függően előfordulhat, hogy ezt a mézben gazdag arányt túl édesnek találja a modern ember ízlelőbimbója – ezért manapság a legtöbb recept az ecet és a méz egyenlőbb egyensúlyára törekszik.

Visszatérve a bevezetőben említett cikkre, miközben a kutatók hangsúlyozzák, hogy további kutatásokra van szükség a kombinált méz és ecet (hatás)mechanizmusának és legjobb dóziskombinációinak megértéséhez, ezek az ígéretes eredmények elég izgalmasnak bizonyultak ahhoz, hogy azt javasolják, hogy az ecetméz modern változatát vegyék be a klinikai vizsgálati szakaszba.

A sebkezelés és a fertőzések terhe évről évre növekszik, mivel az azt okozó állapotok, például a cukorbetegség is egyre nő. Talán őseink tudását fel lehet használni a sebkezelés javítására, miközben a költségeket is alacsonyabban tartjuk – nyilatkozta a témával kapcsolatban Joseph Hardwicke professzor. Azt hiszem, ezzel csak egyet tudunk érteni.

Az első illusztráció forrása a Dlmenetwork.org, a másodiké a Wikimedia.org.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!