Biomarkerek és sebkezelés

Egy a Nature Medicine c. folyóiratban megjelent cikk szerint egy nemzetközi kutatócsoportnak sikerült egy olyan tesztet létrehoznia, amely két biomarker alapján képes előre jelezni a Covid-19 diagnózisát követően beálló kognitív deficitet. A Medicalonline.hu október 17-i ismertetője bemutatta, hogy olyan fehérjék normálisnál magasabb szintjét azonosították, amelyeknek a véralvadás folyamata során van fontos szerepük: az első profilban a fibrinogén volt jelen a szokásosnál nagyobb koncentrációban, míg a másodikban a d-dimer szintje volt magas. Vajon szerepet játszanak a biomarkerek a sebkezelésben és a sebgyógyulásban is? – erre keresem a választ a mostani blogbejegyzésben.

A biomarkerek olyan biológiai molekulák vagy jelek, amelyek megtalálhatók a szervezetben, és információt nyújtanak az egészségi állapotról vagy a betegségekről. A sebkezelés a sérült szövetek regenerációjára és gyógyulására irányuló terápiás eljárásokat foglalja magában. Az egészségügyben használt biomarkerek segítségével a klinikusok gyorsabban és pontosabban képesek meghatározni a betegség jelenlétét vagy a szöveti károsodást. A sérülések vagy sebek kezelésének első lépése a helyes diagnózis felállítása, és a biomarkerek használata ebben a folyamatban kulcsfontosságú.

Például egy sebészeti beavatkozás előtt a vérben mért gyulladási biomarkerek, a C-reaktív protein vagy az interleukin-6, segíthetik az orvosokat abban, hogy megfelelő sebkezelési tervet készítsenek elő. Ezen biomarkerek szintje azonban nemcsak a diagnosztikában fontos, hanem az ismételt vizsgálatok során is követni lehet őket, hogy értékeljék a kezelés hatásosságát és a gyógyulás dinamikáját.

Hol lehet alkalmazni a biomarkereket a sebkezelésben?

Sebgyógyulás monitorozása
A sebkezelés sikerességét a sebgyógyulás folyamatának figyelése és értékelése határozza meg. Ebben a kontextusban a biomarkerek segítségével nyomon követhetjük a sebgyógyulás sebességét és hatékonyságát. A vérben vagy a szövetekben mért faktorok, például a fibroblast növekedési faktorok (FGF), a transzformáló növekedési faktorok (TGF), vagy a szöveti mátrix metalloproteinázok (MMP) hozzájárulnak a sebgyógyulás minőségének felméréséhez.

Sebek fertőzésének felismerése
A biomarkerek segíthetik a sebészeti beavatkozások során a sebfertőzés korai felismerését. A vérben vagy a szövetekben mért gyulladási és fertőzésre utaló biomarkerek, például a fehérvérsejtek számának emelkedése vagy a prokalcitonin szintjének növekedése, segítséget nyújthatnak az orvosoknak a fertőzések időben történő diagnosztizálásában és kezelésében.

Sebkezelési terápia testreszabása
Az egyedi biomarkerek profilja lehetővé teszi a sebkezelés testreszabását. A páciens saját biomarkerek adatai alapján a kezelőorvosok hatékonyabban választhatják ki a megfelelő sebkezelési módszert, például a sebfelszín zárására használt anyagokat vagy a sebfertőzés kezelésére alkalmazott antibiotikumokat.

Az előzőekben felvázoltakat számos tanulmány támasztja alá.

Például Linsey E. Lindley (Miami, USA) és munkatársai 2016-os áttekintésük összefoglalójában azt fogalmazták meg, hogy folyik a biomarkerek azonosítása helyi eredetű, emberi sebekből és/vagy szisztémás eredetű bioanyagok felhasználásával, szisztematikus, nagy áteresztőképességű „omikus” (genomikus, proteomikus, lipidomikus, metabolomikus) módszerekkel. Bemutatták a klinikailag alkalmazható biomarkerek akkori helyzetét, és több lépést javasoltak a validálási és megvalósítási spektrumban, beleértve a szövetmintákban, pl. β-catenin és c-myc, sebfolyadék pl. mátrix metalloproteinázok (MMP-k) és interleukinok, tamponok pl. sebmikrobióta és szérum pl. prokalcitonin és MMP.

2018-ban jelent meg Christian Agyare, Newman Osafo és Yaw Duah Boakye témában írott könyvfejezete, amelynek mondanivalóját úgy foglalták össze, hogy célszerű a sebgyógyulási folyamatot befolyásoló új biomarkerek validálása innovatív, egyszerű és költséghatékony molekuláris megközelítések alkalmazásával az összes lehetséges biomarker típusának, szintjének és aktivitásának meghatározására. A betegségek és más biológiai folyamatok meghatározásában a trendet meghatározó technikai know-how megjelenésével egyre inkább lehetővé vált a sebgyógyulási folyamat új biomarkereinek azonosítása és jellemzése. Elengedhetetlen a sebgyógyulási folyamatot befolyásoló új biomarkerek azonosítására irányuló kutatás folytatása, mivel ez végül jelentős egészségügyi előnyökkel jár a betegek számára, és releváns útmutatót kínál a sebkezeléshez. Ez jelentősen csökkenti a mikrobiális kolonizáció és a sebek inváziójának kockázatát, valamint a szerkezeti funkció elvesztését a krónikus sebek következtében.

2019-es Shah Jumaat Mohd. Yussof (Bukit Asah, Indonézia) és munkatársai közleménye, amely szerint a sebek klinikai vizsgálata következetlenül jelzi előre, hogy mely sebek gyógyulnak be, amikor olyan eljárásokat terveznek, mint például a másodlagos zárás. A sebészek ezért azt remélik, hogy ezeket a vegyi anyagokat fel lehet használni a gyengült gyógyulási képességű sebek biomarkereiként. Arra is van bizonyíték, hogy a növekedési faktorok, például a PDGF alkalmazása elősegíti a krónikus, nem gyógyuló sebek gyógyulását.

Ugyanebben az évben publikáltak Karim Saleh (Lund, Svédország) és munkatársai a gyulladás biomarkereiről és összefüggésükről a seb állapotával a teljes vastagságú bőrátültetés után. Bemutatták, hogy a kötszerek használhatók a sebfolyadék gyűjtésére graftolás esetén. Az elemzett biomarkerek, mint például az MMP-k és az IL-1β, korreláltak a seb állapotával. Azt még értékelni kell, hogy melyik szakaszban kell biomarkereket alkalmazni az SSI-k fejlődésének előrejelzéséhez. Úgy vélik, hogy az ebben a tanulmányban használt biomarkerek, és különösen az ő módszerükkel, amelyben kötszereket alkalmaznak, potenciálisan felhasználhatók a sebágy oldalának monitorozására és a különböző terápiás megközelítések értékelésére. Ezen túlmenően ezek az adatok értékes inputot adhatnak az érzékeny és specifikus bioszenzorok jövőbeli fejlesztéséhez, lehetővé téve a fertőzések-gyulladások gyors értékelését és a sebgyógyulást.

2019-ben jelent Paolo Sapienza (Olaszország) és munkatársai tanulmánya is a gyulladásos biomarkerekről, az alsó végtagokat érintő érrendszeri beavatkozásokról és a sebgyógyulásról. Javasolják a gyógyulási folyamat nyomon követését olyan perifériás artériás betegségben (PAD) szenvedő betegeknél, akik perifériás revaszkularizáción és kisebb amputáción estek át plazma biomarkereik paneljével. Biztosak abban, hogy ezek a markerek egy lokális gyulladásos állapotot tükröznek, amely képes meghatározni a szisztémás plazma növekedést, és előre jelezni a lábközép amputáció utáni sebgyógyulást és a vénagraft sorsát.

2020-ban jelent meg Taichi Goto és Leorey N. Saligan (Bethesda, USA) áttekintése, amelynek célja az volt, hogy sebfájdalmat és a sebgyógyulási biomarkereket azonosítson a sebváladékokból. Az azonosítás felhasználható a sebfájdalom objektívebb becslésére, és hozzájárulhat a precíz kezelési lehetőségek kidolgozásához a sebfájdalom csökkentésére és a sebgyógyulás elősegítésére. A sebfájdalom leggyakrabban megfigyelt biomarkerei a proinflációs citokinek voltak, a sebgyógyulásé pedig a proteázok, beleértve a mátrix metalloproteináz családjába tartozókat. Hat sebváladékgyűjtési módszert is azonosítottak a lehetséges sebfájdalom és sebgyógyulási biomarkerek kinyerésére a sebváladékból.

2022-ben jelent meg Jacek Mikosiński (Łódź, Lengyelország) és munkatársai cikke a vénás lábszárfekélyekből és a proteáz-moduláló kötszerrel kezelt, részleges vastagságú bőrgraft donorhelyi sebekből származó sebfolyadékok biomarkereinek longitudinális értékeléséről. Az interleukin-1β, a tumor nekrózis faktor alfa és a mátrix metalloproteináz-9 gyakorisági tartományok hasonlóak voltak a vénás lábszárfekélyekben és az akut sebfolyadékokban. A kollagén (I) α1 abundanciája magasabb volt a vénás lábszárfekélyes sebfolyadékokban, és nem volt szignifikánsan szabályozva. Megállapították, hogy szignifikáns biomarker-változások történtek az első 14 napban a klinikailag erőteljes gyógyulási válasz előtt a vénás lábszárfekély kohorszában.

Ugyancsak tavaly jelent meg Rosemarie Derwin (Írország) dolgozata a pH és a hőmérséklet szerepéről a sebgyógyulás biomarkereiként. Az értekezés hangsúlyozza ezen biomarkerek használatának fontosságát a sebgyógyulási eredmények előrejelzésére és a kezelési tervek irányítására. A fokozott baktériumterhelés és fertőzés időben történő felismerése lehetővé teszi a megfelelő kezelési tervek végrehajtását. A hőmérséklet és a pH-érték csökkentése jobb kimenetellel járt, míg a pH-érték és a hőmérséklet emelkedése a sebben lévő baktériumterhelés és fertőzés növekedésével járt együtt. Nyilvánvaló volt, hogy a TIME alapelveket magában foglaló objektív megközelítés beépítése a sebértékelésbe mennyire értékes. Ezen túlmenően a gyulladás kezelése gyakori éles debridálással és antimikrobiális szerrel pozitív hatással volt a sebgyógyulásra, amit a pH, a hőmérséklet, a baktériumterhelés és a sebméret gyorsabb csökkenése mutatott.

Idén márciusban írt egy tanulmányt a témában Windy Cole (Independence, USA). Mondanivalóját úgy összegezte, hogy sebkezelőként mindig olyan eszközöket keresünk, amelyek segítségével jobban felmérhetjük, amit kezelünk. A diagnosztika fejlődése lassú, a gyakorlatban való alkalmazása pedig még lassabb. Az olyan sebek korai felismerése, amelyek nem gyógyuló pályán vannak, és esetleg nem járnak sikerrel a szokásos ápolási terápiákkal, javítja a betegek kimenetelét, és pénzt takarít meg. Jelenleg számos ígéretes eszköz áll rendelkezésre az ismert prediktív értékű biomarkerek kimutatására és nyomon követésére. Az irodákban és klinikákon az azonnali, ágy melletti, gondozási pontok tesztelő eszközeihez való hozzáférés elősegíti a hatékony kezelési algoritmusok kidolgozását, amelyek személyre szabják az egyes betegek ellátását.

Mint Ön is láthatta, a biomarkerek és a sebkezelés közötti kapcsolat rendkívül ígéretes, és hozzájárulhat az egészségügyi ágazat fejlődéséhez és a betegségek hatékonyabb kezeléséhez. A jövőben a biomarkerek továbbfejlesztése és a technológiai fejlődés új lehetőségeket teremthet a sebkezelés terén is. Azok a kutatások, amelyek a sebfertőzés korai felismerését és a sebgyógyulás felgyorsítását célozzák, hozzájárulhatnak az eredmények javításához és a költségek csökkentéséhez. Azonban a technológia alkalmazásánál és a kutatásban is figyelmet kell fordítani az adatvédelemre és az etikai szempontokra. A páciens személyes adatainak védelme és az adatok biztonsága kiemelkedő fontosságú, különösen az okosadatok és az AI-alapú elemzések alkalmazásakor. A téma orvosetikai kérdéseket is felvet, különösen a biomarkerekkel végzett genetikai vizsgálatok és a személyre szabott terápia terén.

Az illusztráció forrása a Freepik.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!