Asztma és sebkezelés

Az asztmásoknak kétszeres esélyük van a reflux kialakulására – írta március 7-én a Weborvos.hu. A csak Magyarországon mintegy 300 ezer nyilvántartott embert érintő asztma (görögül ἅσθμα, ásthma, „zihálás”) mellkasi szorító érzést, köhögést és nehézlégzést, a reflux pedig mellkasi égő érzést és nyomást valamint a garatban is érezhető kellemetlen tüneteket okoz, s torokfájást is előidézhet. Előfordul, hogy a beteg ezt úgy éli meg, mintha rosszul kapna levegőt. A tünetek között tehát van átfedés. Vajon mire kell odafigyelni egy asztmás páciens krónikus vagy akut sebeinek kezelése során? Erre keresi a választ az e heti blogbejegyzésünk.

A ChatGPT így válaszolta meg a kérdést: Az asztma egy krónikus légúti betegség, amelyet légúti gyulladás, hörgőszűkület és fokozott légúti érzékenység jellemez. Világszerte körülbelül 300 millió embert érint, és jelentős megbetegedési és halálozási oknak számít. A sebgyógyulás pedig egy összetett folyamat, amely magában foglalja a különböző sejtek és molekulák összehangolt kölcsönhatását a sérült szövet helyreállítása érdekében. Az asztma és a sebgyógyulás két különálló folyamat, amelyekről kiderült, hogy összefüggenek egymással.

Számos tanulmány vizsgálta az asztma és a sebgyógyulás közötti kapcsolatot, és az eredmények ellentmondásosak voltak. Egyrészt az asztmát összefüggésbe hozták a sebgyógyulás romlásával, különösen a krónikus sebeknél. Kimutatták, hogy az asztmában szenvedő betegek sebgyógyulása késleltetett, megnőtt a fertőzési arány, és rosszabb a krónikus sebek kimenetele. Egyes tanulmányok viszont azt találták, hogy az asztma fokozhatja a sebek gyógyulását az akut, tehát 3 hónapon belül gyógyuló sebekben. Kimutatták azt is, hogy az asztma növeli a makrofágok és a fibroblasztok számát, azét a két sejttípusét, amelyek kritikus szerepet játszanak a sebgyógyulásban. Ezenkívül az asztmát összefüggésbe hozták a növekedési faktorok megnövekedett szintjével, például a transzformáló növekedési faktor-béta-val (TGF-béta), amelyek elősegítik a szövetek helyreállítását és regenerálódását.

Az asztma és a sebgyógyulás közötti kapcsolat mögött meghúzódó pontos mechanizmusok ma még nem teljesen ismertek, de feltételezhető, hogy az asztmával kapcsolatos gyulladásos válasz jelentős szerepet játszhat. Az asztmát krónikus gyulladásos válasz jellemzi, amely egyensúlyhiányt eredményezhet a gyulladást elősegítő és gyulladást gátló citokinek között. Ez az egyensúlyhiány hozzájárulhat a krónikus sebek sebgyógyulási zavarához, mivel a krónikus gyulladás gátolhatja az abban részt vevő sejtek proliferációját és migrációját. Ezzel szemben az asztmával összefüggő akut gyulladásos válasz fokozhatja a sebek gyógyulását akut sebekben. Az akut gyulladás elengedhetetlen a sebgyógyulási folyamat beindításához, mivel elősegíti az immunsejtek toborzását a seb helyére, és aktiválja a különböző jelátviteli utakat, amelyek serkentik a szövetek helyreállítását.

Az iménti megállapítások forrásait kereső böngészésünket indítsuk 2006-ban, amikor Jyothi Tirumalasett (Chicago, USA) és munkatársai rámutattak arra, hogy a sok asztmás betegnél javasolt szisztémás kortikoszteroidok alkalmazása nem befolyásolta hátrányosan a sebgyógyulást vagy növelte a posztoperatív fertőzések arányát. Emellett a műtétjük előtt profilaktikus metilprednizolont kapó pácienseknél nem tapasztaltak késleltetett sebgyógyulást, s nem nőtt körükben szignifikánsan a sebekkel kapcsolatos szövődmény (vagy a gyomor-bélrendszeri vérzés) előfordulása. Bár általános aggodalomra adnak okot a szteroidok immunszuppresszív hatásai, amelyek növelik a fertőzések arányát vagy megakadályozzák a sebgyógyulást asztmás betegeknél a műtét után, nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a műtét előtt szteroidokkal kezelt asztmás betegek fokozott kockázatnak vannak kitéve.

Hideki Inoue (Pittsburgh, USA) és munkatársai 2019-es cikkükben arról írtak, hogy az asztmás légúti hámsejteket alkalmazó in vitro sebgyógyulási modellekben a mechanikai sebzést követő sejtproliferáció és -migráció károsodását figyelték meg, és ez az eredmény a súlyos asztma fenotípusának faktora lehet.

2020-ban Johanna Schagen (Brisbane, Ausztrália) és munkatársai egy tanulmányt jelentettek meg az atópiának, az asztmának és az asztma kezelésének hatásáról a nazális epiteliális sebek gyógyulására. Az atópiás felnőttek nazális epitheliumának sebei lassabban gyógyulnak, az in vivo szedett inhalált kortikoszteroidok befolyásolják in vitro reakcióikat, javítva a sebgyógyulást. Az inhalációs kortikoszteroidok rendszeres használata javítja a sebgyógyulást, még légúti vírusfertőzések esetén is, annak ellenére, hogy nincs közvetlen érintkezésük a nazális epitheliummal. Az atópiás asztmások valószínűleg hasznot húznak az inhalációs szteroidok rendszeres használatából.

Ugyanebben az évben Shuguang Jing (Shandong, Kína) és munkatársai úgy összegezték eredményeiket, hogy az agyból származó neurotróf faktor (BDNF) gátolta a humán légúti epiteliális sejtek (HAEC) sebgyógyulását és sejtproliferációs képességét az asztmás gyermekek körében.

2021-ben Sofia Mogren (Koppenhága, Dánia) és munkatársai közleményük összefoglalójában arról írtak, hogy a triptáz jótékony hatású lehet a szövetek helyreállításában, azonban egy olyan kóros összefüggésben, mint például az asztma, amelyben megnövekedett számú aktivált intraepiteliális hízósejtek (az MC növekedése és a hámkárosodás az asztma jellemzői), ez epiteliális átalakuláshoz és funkcióvesztéshez vezethet. A triptáz fokozza a hámsebek gyógyulását a fokozott migráció és proliferáció révén, amelyet részben a proteáz által aktivált receptor-2 (PAR2) szabályoz.

Már tavaly jelent meg Mingzhu Jin (USA, Kína) és munkatársai közleménye, amelynek eredményei szerint jóllehet következetesen megfigyelhető az asztmás epiteliális sejtek késleltetett sebzáródása, a mögöttes mechanizmusok továbbra is csak kevéssé ismertek, részben a polarizált többrétegű sejtrendszereket érintő dinamikus fiziológiai folyamatok tanulmányozásának nehézségei miatt. Az IL-13 stimuláció negatívan befolyásolja a sebgyógyulást azáltal, hogy megváltoztatja az egyes sejtek teljes sebességét, irányát és gyorsulását. A 15LO1 (15 lipoxigenáz) gátlás részben javította a sebgyógyulást a teljes sebesség növelésével. A migrációs rendellenességek hozzájárultak az IL-13-mal kezelt sejtek lényegesen lassabb sebzáródásához, amit a 15LO1 gátlás mérsékelten megfordított, ami arra utal, hogy az asztma terápiás célpontja lehet.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az asztma és a sebgyógyulás közötti kapcsolat összetett, és függ a seb típusától. Míg a betegséget a krónikus sebek rosszabb gyógyulásával hozták összefüggésbe, az akut sebek esetében viszont ténylegesen fokozhatja a sebgyógyulást. További kutatásokra van szükség az e kapcsolat mögött meghúzódó mechanizmusok jobb megértéséhez és a lehetséges terápiás célpontok azonosításához az asztmások sebgyógyulásának javítására.

Az első illusztráció forrása a Pixabay.com, a másodiké a Pix4free.org.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!