A múlt héten jelent meg a tudósítás több hazai médiumban (így például a Medicalonline.hu-n), hogy a Sidney-i Egyetem kutatói egy olyan radart fejlesztettek ki, amelyet akár az egészségügyben is hasznosítani lehet. A fejlett fotonikus radar olyan érzékeny, hogy az objektumok helyét, sebességét és/vagy orientációját akár hüvelykes pontossággal is meg tudja határozni. A szerkezet tehát a kórházakban légzés- és pulzusfigyelőként, illetve az intézményen belüli mozgások nyomon követésére is szolgálhat. S vajon megjelent már a radartechnológia a sebkezelésben is? Erről szól az e heti bejegyzésünk.
A Wikipédia szerint a rádiólokátor, vagy röviden radar (radio detection and ranging - rádióérzékelés és távmérés) egy olyan berendezés, amely az általa kisugárzott rádióhullámok visszaverődésének érzékelése alapján különféle tárgyak (például ellenséges repülőgépek vagy tengeralattjárók) helyét tudja megállapítani. Minél nagyobb egy tárgy, annál kisebb frekvencia is elegendő a pozíció meghatározásához, s megfordítva, minél nagyobb a frekvencia, annál pontosabb információk beszerzésére nyílik lehetőség. Történetének kezdeti szakasza valószínűleg az Ön számára is ismerős: az első berendezéseket az 1930-as években kezdték rendszerbe állítani, tömeges elterjedésére a második világháború során került sor. Magyarországon Bay Zoltán (1900-1992) az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-ben fejlesztett rádiólokátort, amelynek segítségével 1944-ben már képes volt az ellenséges repülőgépek hatékony észlelésére. Szintén az ő nevéhez fűződik, hogy 1946-ban, alig egy hónappal egy amerikai kutatócsoport után, a világon másodikként sikerült visszaverődést érzékelni a Holdról.
Visszatérve a sebkezelésre, egy kis internetes keresgélés után szemembe ötlött, hogy a magáról a bevezetőben említett felfedezésről beszámoló egyetemi honlap is a „Using radar to monitor burn victims and babies? It's now possible” (Radar használata az égési áldozatok és csecsemők megfigyelésére? Most már lehetséges) címet választotta. A magyar tudósítások nem tértek ki arra a részére, amely azzal foglalkozik, hogy a radar folyamatosan érzékeli az ember mellkasának emelkedését és süllyedését. E megfigyelés szokásos módszere a páciens mellkasát körülvevő heveder, ami viszont az érzékeny bőrű égési sérültek esetén nem praktikus, az új technológia tehát jobb alternatíva lehet.
Egy másik fejlesztési irányról olvashatunk Amani Yousef Owda (Manchester, Egyesült Királyság) és munkatársai 2020-ban megjelent cikkében, amelyben a Synthetic Aperture Radar (SAR) képalkotás égési sebek diagnosztizálásában történő használatát mutatták be. A kötszer alatti sebgyógyulás nyomon követésére szolgáló technológiák iránti egyre fokozódó igény késztette őket arra, hogy vízérzékenységük, nem ionizáló jellegük, valamint a kötszerekkel és ruházattal szembeni átlátszóságuk miatt megvizsgálják a mikrohullámú és a milliméteres hullámú sugárzások alkalmazásának megvalósíthatóságát. A 15-40 GHz-es sávban működő aktív szkennerből nyert, sertésbőrmintákból, kötszer jelenlétében és helyi hőkezelések alkalmazása után kapott felvételeik azt mutatták, hogy a SAR-felvételek felhasználhatók égési sérülések diagnosztizálására és a kötszer alatti gyógyulás potenciális nyomon követésére. A bőr és az égési sérülések észlelhetők és megfigyelhetők a kötszerekkel, valamint a bőr jellemzőivel, például élekkel, egyenetlenségekkel, égési sérülésekkel és a bőr reflexiós képességének változásával. A bőr és az égési sérülések akár egy ötrétegű gézkötésen keresztül is megfigyelhetők. Ezek az egyedülálló eredmények lehetővé teszik, hogy egy mikrohullámú és milliméteres szkenner segítségével kiértékeljék a sebgyógyulás előrehaladását a kötszer alatt, azok sokszor (különösen gyermekek esetében) fájdalmas eltávolítása nélkül: ez a képesség csökkenti az egészségügyi ellátás költségeit, a hosszú várakozási idők okozta szorongást és a beavatkozási időt.
Csak érdekességképpen említem meg, hogy létezik egy Frost Radar™ elnevezésű elemző eszköz, amely lehetővé teszi a vállalatok két kulcsfontosságú mutató, a folyamatos innovációra való összpontosításuk és az innovációk következetes növekedésbe való átültetési képességük alapján történő értékelését. A névadó Frost & Sullivan cég ezt az elemzést 2021-ben elvégezte a negatívnyomás-terápiás eszközöket gyártó cégek körében is. Az NPWT rendszerek piaca erősen széttöredezett olyan technológiákkal, mint a hagyományos NPWT, az egyszerhasználatos NPWT és a nemrégiben bevezetett hibrid technológiás NPWT. A kínálat orvosi eszközöket, kötszereket és záró készleteket tartalmaz. A piacon számos kereskedelmi forgalomba hozott NPWT-eszköz található, s a hatósági jóváhagyási trend tovább növekszik. A több mint 30 globális iparági résztvevőből álló területről a 12 legjobb vállalatot kiválasztva például versenyprofilokat mutatnak be az egyes vállalatok erősségei, lehetőségei és piaci pozíciója alapján. Leírják a stratégiai piaci követelményeket és a versenykörnyezetet, amelyben a szállítók működnek, valamint ajánlásokat tesznek az egyes szolgáltatók számára a növekedés ösztönzése érdekében.
Mint A. Y. Owda és munkatársai a már említett tanulmányukban rámutattak, a jelenlegi orvosi gyakorlat alternatívájaként olyan technológiák jelennek meg az égési sebek orvosi értékelésének javítására, mint a terahertzes képalkotás, az optikai koherencia tomográfia, az ultrahang képalkotás, az infravörös képalkotás, valamint a mikro- és a milliméteres hullámú (MMW) érzékelés. Minden bizonnyal lesz még alkalom arra, hogy visszatérjünk ezekre a Sebkezelés Blogban.
Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.
Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!
Megosztás:
Önt is várjuk a Magyar Sebkezelő Társaság tagjai közé! |
Ehhez:
Várjuk online jelentkezését! vagy kérjük, |
Kérjük, szóljon hozzá a cikkhez!