Mézbogyó és sebkezelés

Nem futhat tovább az a reklám, ami a közösségi médiában népszerűsítette a Gordon Ramsay nevével fémjelzett gint – adta hírül szeptember 21-én a Kreativ.hu. A brit reklámhatóság azért döntött így, mert a hirdetés szövege kiemelten foglalkozott az ital egyik összetevőjével, a mézbogyóval, amelyről ezt írták: „több antioxidáns van benne, mint az áfonyában, több kálium, mint a banánban és több C-vitamin, mint a narancsban. Az íze pedig olyan, mint az áfonya, a szilva és a szőlő keveréke.” Ez a szöveg élesen szembe megy a helyi szabályozással azzal kapcsolatban, hogy milyen tápanyaginformációkat lehet megosztani az alkoholos termékekről. Bevallom, még sohasem hallottam erről a növényről, de a hír felkeltette az érdeklődésem, különösen abban a vonatkozásban, hogy van-e valamilyen kapcsolódása a sebkezeléshez és a sebgyógyuláshoz?

A lonc egyes fajait édes bogyótermésükről mézbogyónak nevezzük. A kék mézbogyó (Lonicera caerulea) Észak-Amerikában, illetve Szibériában őshonos. A Távol-Keleten sokfelé termesztik, különösen népszerű Japánban, ahol hasukappunak hívják. Egy 1,5 m magasra megnövő bokor. Termése kék, mézédes kb. 2 cm-es bogyó. A Mezbogyo.hu szerint (merthogy ilyen is van) számos összetevőt tartalmaz, többek között karotint, vitamint, rutint, pektineket, színanyagokat, ásványi anyagokat és egyéb mikroelemeket. A friss bogyókban levő szorbit és inozit a rákmegelőzésben, a szívproblémák leküzdésében és a diabétesz kezelésében jut fontos szerephez.

A Google-keresés első találata mindenesetre nem túl biztató. 2020-ban Marta Gołba (Wroclaw, Lengyelország) és munkatársai átfogó tanulmányukban számos jótékony hatását sorolják fel az öregedésgátlástól a gyulladáscsökkentésig. A sebgyógyulásról egy szót sem írtak. A további böngészés sem járt sokkal több eredménnyel. Elżbieta Kaczmarska (Lublin, Lengyelország) és munkatársai 2015-ös cikkükben utalnak arra, hogy Kelet-Ázsiában évezredek óta használják a sebkezelésben, de az erre utaló bizonyítékokat nem mutatják be.

Az egyetlen kivétel Giovanni Caprioli (Camerino, Olaszország) és munkatársai 2016-ban megjelent tanulmánya, amelyben a Kelet-Oroszországból származó L. caerulea L. kivonatainak fenolos összetételéről, tápértékéről és biológiai aktivitásáról értekeztek. Számos in vitro biológiai aktivitást értékeltek, mint például a növény vizes és etanolos kivonatainak antioxidáns, antimikrobiális, antiproliferatív, sebgyógyító és immunmoduláló hatásait. Míg a gyümölcskivonatokról kiderült, hogy erős gyökfogók, jelentős mértékben gátolják az ABTS gyököt, megerősítve ezzel az irodalmi adatokat, a mikrobiális kórokozókkal és tumorsejtvonalakkal szembeni gátló hatásuk elhanyagolható volt. A gyümölcs vizes kivonata nem mutatott toxicitást a humán fibroblasztokra, de a 24 órás kezelés 150-200 μg/ml kivonattal kis mértékben fokozta a sejtmigrációt, amikor scratch assay módszerrel (karcolással) tesztelték. Külön megemlítették a vizes kivonat humán limfocitákra kifejtett gátló hatását. A témánk szempontjából a fibroblasztok enyhe migrációs aktivitását figyelték meg, amely potenciálisan hasznos lehet egy sebkezelő szer hatásának fokozására. Mindezekből látható, hogy a kék mézbogyónak a sebkezelésben történő alkalmazhatóságával kapcsolatos kutatások még gyerekcipőben járnak.

Ugyanakkor böngészésem során találtam egy tanulmányt a japán lonc (Lonicera japonica) sebgyógyító és gyulladáscsökkentő potenciáljáról, így könnyen lehet, hogy erre a növényre, illetve a loncfélékre még visszatérünk.

Az illusztrációk forrása a Facebook és a Flickr.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!