Lepra és sebkezelés

Az Edinburghi Egyetem kutatóinak állatkísérletei szerint a leprát okozó baktérium az egészséges növekedés serkentésével képes csaknem megduplázni a máj méretét. A felfedezésről november 21-én tudósító Infostart.hu arra is kitért, hogy a Mycobacterium leprae azért teszi ezt, hogy több megfertőzhető szövetre tegyen szert, képességét ugyanakkor felhasználhatja a tudomány a szervek regenerálására is. A Cell Reports Medicine c. folyóiratban megjelent tanulmányban Samuel Hess (Edinburgh, Egyesült Királyság) és munkatársai azt is kimutatták, hogy a baktérium ismét fiatallá változtatta a máj sejtjeit, amelyek így újra gyorsabban tudnak szaporodni. A sejtek DNS-e olyan képet mutatott, mintha sokkal fiatalabb állathoz, akár magzathoz tartozna. Ez a hír adja az apropóját annak, hogy ezen a héten a lepra és a sebkezelés kapcsolódási pontjait tekintsük át, különös tekintettel a fekélyekre.

A lepra (bélpoklosság) vagy Hansen-betegség egy idült, kezelhető, fertőző betegség. Elnevezése a görög lepros (kiütés, amely a bőrt pikkelyessé, érdessé teszi) szóból származik. A kórokozóját 1873-ban fedezte fel egy norvég beteg bőrelváltozásából Gerhard Armauer Hansen. A Földön évente 5-600 ezer új beteget regisztrálnak, 60%-ukat Indiában.

Klinikai formái sokrétűek. Legismertebb fajtája a viszonylag jóindulatú, lassú lefolyású tuberkuloid lepra, amely a bőrt és a környéki idegeket támadja meg. A gyors lefolyású, erősen fertőző lepromatózus lepra a bőrön göböket (leprómákat) képező változata az idegeket és a zsigereket is megtámadja. Az idegi károsodás a fájdalomérzet hiányához is vezethet, s az észre nem vett sebek ismételt sérülései vagy fertőzései akár az érintett személy végtagjainak az elvesztését is maga után vonhatják. A lepra különböző típusainak általános tünetei közé a váladékozó orr, a száraz fejbőr, a különböző szemproblémák, az izomgyengeség, a vöröses bőrszín; az arc, a fülek, és a kezek bőrének sima, fényes, diffúz megvastagodása (stb.) mellett a bőrsebek is tartoznak. A DrDiag.hu a Lepra lepromatosa panaszai és tünetei között felsorolja ezeket is:
- nem gyógyuló seb az orr bőrén
- nem gyógyuló seb a felső ajkakon
- sebek az ajkakon
- szemhéj bőrén seb az egyik oldalon.

A M. leprae az egyetlen patogén baktérium, amely képes megfertőzni a perifériás idegeket. Az idegi károsodás érzékeny, motoros és autonóm zavarok sorozatát eredményezi, elsősorban a kézen és a lábon kialakuló fekélyekkel. A témakörrel számos kutatás foglalkozott. Például 2002-ben M. Ruby Siddiqui és munkatársai azt vizsgálták, hogy a leprában szenvedő betegek perifériás idegkárosodása rontja-e a helyi sejtes immunválaszt, ezáltal csökkentve a sebgyógyulást, és krónikus bőrfekélyhez vezet-e. Úgy találták, hogy a leprával összefüggő helyi érzéstelenítés nem járul hozzá a helyi immunrendszer romlásához vagy a sebgyógyulás károsodásához. A krónikus bőrfekélyesedés a leprában inkább az érzékelés elvesztésével járó ismételt trauma következménye.

2007-ben J. Shaw és munkatársai szisztematikusan áttekintették a helyileg alkalmazott fenitoin klinikai hatását a lábszárfekélyek, a lepra okozta sebek, a krónikus sebek és a diabéteszes lábszárfekélyek gyógyulására. Azt állapították meg, hogy az elsőként 1937-ben (görcsoldásra, orálisan) alkalmazott medicina topikális alkalmazásának a sebgyógyulásra gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányok módszertanilag ugyan közepes minőségűek, de arra utalnak, hogy számos típusú sebben pozitív hatása lehet a sebgyógyulásra.

2010-ben Josafá G. Barreto és Claudio G. Salgado azzal a céllal folytattak vizsgálatot, hogy elemezzék a brazil Amazonas egyik lepra endémiás régiójából származó, speciális kötözési szolgáltatásban részt vevő betegek klinikai-epidemiológiai jellemzőit, és értékeljék az alacsony szintű lézerterápia (LLLT) hatását ezen betegek sebgyógyulására. Kutatásaikat úgy összegezték, hogy a leprában szenvedő betegek fekélyei továbbra is a gazdasági és társadalmi veszteségek fő forrásai maradnak, még sok évvel azután is, hogy kigyógyultak a M. leprae fertőzésből. Eredményeik azt mutatták, hogy új és hatékonyabb terápiás eszközök kidolgozására van szükség, mivel az LLLT nem mutatott további előnyöket a fekélyek gyógyulásában a vizsgálatban használt paraméterekkel.

2018-ban Srinivasan Sivasubramanian (Csennai, India) és munkatársai arról írtak, hogy a deformitások és e neuropátiás krónikus fekélyek a leprában gyógyult egyének közös jellemzői, amelyek befolyásolják életminőségüket és rontják a rehabilitációs erőfeszítéseket. A krónikus sebek kezelésének kihívásai azok a tényezők, amelyek gátolják a gyógyulást. Megállapították, hogy a különböző terápiás beavatkozások korlátozott sikere annak tudható be, hogy a leprában gyógyult egyén fiziológiája hozzászokik a krónikus sebhez, és minden terápiás beavatkozást ellensúlyoznak a status quo fenntartása érdekében a seb helyén. Ezért úgy vélik, hogy egy alternatív stratégia olyan bioanyagok használata lenne, amelyek fokozatosan megváltoztatják a seb helyét, lehetővé téve, hogy az egyén fiziológiája részt vegyen a gyógyulási folyamatban. Ennek a megközelítésnek az egyszerűsége és a sebek magasabb gyógyulási foka határozottan támogatja az alkalmazását a leprában meggyógyult, de deformált személyek (LCDP-k) helyreállítási és rehabilitációs erőfeszítéseiben. Ezen túlmenően ezek a bioanyagok (például a szerzők által kifejlesztett humán amnion-eredetű bioanyag scaffold) olcsóbb alternatívát kínálnak az olyan meglévő terápia helyett, mint például a növekedési faktorok alkalmazása, amelyeket széles körben összefüggésbe hoznak a különböző epiteliális rosszindulatú daganatokkal.

2018-ban Nyoman Suryawati (Denpasar, Indonézia) és munkatársai egy nem gyógyuló trofikus fekélyes esetről számoltak be, ahol a pácienst injekció és helyi vérlemezkékben gazdag plazma kombinációjával kezeltek. Brahmaiah Upputuri és munkatársai 66 talpfekélyes leprás betegen végzett vizsgálatuk nyomán 2020-ban megállapították, hogy a legtöbb plantáris fekélyt (amely a lepra egyik leggyakoribb, rokkantsághoz vezető szövődménye, a betegek 10-20%-ánál fordul elő) a láb elülső részén volt észlelhető, a lábközépcsont érintettségével, a legsérülékenyebb nyomási ponttal, jelezve a védekezés szükségességét a fekélyek kialakulásának megelőzésére.

Mindenesetre a vonatkozó 2019-es Cohrane review a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tudott határozott következtetéseket levonni a vizsgálatba bevont beavatkozások (lézerterápia, LED, cink szalag vagy paszta, pentoxifillin injekciók, pulzáló mágneses mező, viaszterápia, ketanszerin gél, amnion hártya gél, fenitoin por, speciális cipők és lábbelik) hatásairól.

A Hugh Cross nevével fémjelzett, a leprában szenvedők sebellátásáért felelős szakemberek számára készített útmutató (Wound Care for People Affected by Leprosy, A Guide For Low Resource Situations) 43 oldalon át mutatja be a test normális reakcióit a szövetkárosodásra, és bátorítja az olvasókat, hogy egyszerű kezelési módszereket alkalmazzanak arra, hogy segítsék a test öngyógyítását. A kiadvány megjelenését támogató American Leprosy Missions részletesen leírja a sebkezelés módját.

Talán kevésbé ismert tény, hogy az eddig ismert legkorábbi, 5700 évvel ezelőtti leprás megbetegedés csonttani tüneteit Magyarországon mutatták ki. Jóllehet hazánkban már a második világháború óta nem jegyeztek fel fertőzést, ennek ellenére úgy vélem, nem volt haszontalan megismerkedni a lepra és a sebkezelés néhány kapcsolódási pontjával.

According to animal experiments by researchers at the University of Edinburgh, the bacterium that causes leprosy can almost double the size of the liver by stimulating healthy growth. Infostart.hu, which reported on the discovery on November 21, also mentioned that Mycobacterium leprae does this in order to acquire more infectable tissue, but its ability can also be used by science to regenerate organs. In a study published in the Cell Reports Medicine journal, Samuel Hess (Edinburgh, United Kingdom) and his colleagues also showed that the bacterium made the liver cells young again, which could thus reproduce faster again. The DNA of the cells showed a picture as if it belonged to a much younger animal, even a fetus. This news makes it appropriate to review the connection between leprosy and wound care this week, with a special focus on ulcers.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!