Ibolya és sebkezelés

Az ibolyák kétféle szaporodási stratégiát is használnak, s ezek közt a környezeti hatások alapján válogatnak – számolt be a múlt héten a National Geographic a St. Louis-i Washington Egyetem szakembereinek kutatási eredményeiről. Az American Journal of Botany c. szakfolyóiratban megjelent cikkük szerint a melegebb és szárazabb környezetben élő amerikai vagy csíkos ibolyák (Viola sororia) kevesebb nyíló virágot hoztak, a hűvösebb és csapadékosabb helyen élők viszont többet. A melegedés azzal is együtt jár, hogy növény korábban virágzik, s ilymódon a virág nyílása és a beporzók kikelése nincs összhangban. A felismerés a kutatókat további vizsgálatokra, bennünket pedig arra ösztönöz, hogy megvizsgáljuk, van-e kapcsolódási pont az ibolya és a sebkezelés – sebgyógyulás között.

A Wikipédia szerint az ibolya (Viola) az ibolyafélék családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége mintegy négyszázötven fajjal. Latin elnevezése a görög Io nimfa nevéből eredeztethető. Felhasználási területei között megemlítik, hogy az illatos ibolyából (Viola odorata) készített szirup alkalmazása kiegészítő kezelésként enyhítheti a köhögés és az asztma tüneteit gyerekeknél, a belőle nyert illóolaj pedig segít az álmatlanságban szenvedőkön. A háromszínű árvácska kivonata hasznosnak bizonyult az enyhe és közepesen súlyos atópiás dermatitisz kezelésében. Utalnak rá, hogy az egyik, Új-Guineában termő faj leveleit sebek gyógyítására használják.

Nagy mennyiségben tartalmaz flavonoidokat, tanninokat és E-vitamint. Szilikát-tartalma révén enyhíti a bőrgyulladásokat, elősegíti a sebgyógyulást, lágyítja és hidratálja a bőrt, segít eltüntetni, illetve megelőzni a ráncokat. Ennél többet a magyar nyelvű oldalak nem árulnak el a témánkról.

A külföldi honlapok sem bővelkednek a témával kapcsolatos információkban. Az ájurvédikus orvoslás szerint apró levelei préselt formában sebek, duzzanatok, herpesz elváltozások, súlyos kötőhártya-gyulladások, bőrkiütések gyors gyógyulásában segítenek. 2015-ben Nazim Mamedov (Amherst, USA) és munkatársai az Oroszországban és Közép-Ázsiában sebgyógyításra alkalmazott gyógynövények között felsorolják a V. tricolort is. A háromszínű viola vagy vadárvácska gél fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatással bír az ultraibolya-B által kiváltott égési sérüléseknél, mivel a hőmérsékletet 25 °C alatt tartja (Mariana Piana és mtsai, 2013).

2020-ban Ehsan Sedghi (Shahrekord, Irán) és munkatársai a V. odorata virágából készült kivonat hisztomorfológiai hatását vizsgálták meg a bőr sebgyógyulási folyamatára Wistar patkányokban. Eredményeik azt mutatták, hogy a kivonattal kezelt állatokban a sebterület szignifikánsan csökkent a kontrollcsoporthoz képest. Szövettanilag a hám vastagsága és a kollagén mennyisége szignifikáns növekedést mutatott ebben a kísérleti csoportban. Mindezek valószínűleg az ibolyavirág hatékony összetevőinek gyulladáscsökkentő hatásának tudhatók be. Az is valószínű, hogy ezek az összetevők serkentik a kollagéntermelést és a sebek gyorsabb összehúzódását. A V. odorata antibakteriális hatásával például M. Ramezani és munkatársai foglalkoztak.

Érdekességként ugyanakkor megemlítem a kristály, encián (gentian) ibolyát vagy metilibolya 10B-t (hexametil-pararozanilinklorid), egy triaril-metán festéket, amelyet szövettani festésként és a Gram baktériumok osztályozási módszerében használnak. A kristályibolya antibakteriális, gombaellenes és féregölő (vermicid) tulajdonságokkal rendelkezik, és korábban helyi antiszeptikumként is fontos volt. A sebkezelésben való használhatóságával többen is foglalkoztak, például 2011-ben Karen J. Farid (Staten Island, USA) és munkatársai publikációjukban úgy összegezték eredményeiket, hogy a kristályibolya hatékony helyi szer az idős betegek alsó végtagjain lévő apró, felületi sebek és nyomási fekélyek gyógyítására. A kristályibolya helyi kezelésre jellemző sebek minimális manipulálása kulcsa lehet a gyulladásos gyógyulási szakasz lerövidülésének, az ambuláns programok korábbi újrakezdésének és a hegesedés csökkenésének. Különösen a felületi var, az abráziók, a teljes vastagságú, bármilyen méretű horzsolások és a kis, teljes vastagságú, mélység nélküli sebek reagáltak jól az alkalmazására.

A legutóbbi időkből pedig Karen Edwards-nak (és munkatársainak) a 2021 WoundCon Spring során bemutatott poszterét említem meg, amellyel több olyan esetet mutattak be, amikor enciánibolya és metilénkék antibakteriális habokat használtak a debridálás, a bioteher-kezelés és a nedvesség-egyensúly megoldására. Hatásosnak bizonyult a különböző sebtípusokra, s a szerzők képesek voltak ilyen habkötszert alkalmazni a különféle sebtípusok ellátási tervének részeként az akut ellátásban.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!