Aszpirin és sebkezelés

Április 26-tól nem ajánlják az Egyesült Államokban a 60 éven felülieknek, hogy a szívkoszorúér-betegségek megelőzésére aszpirint szedjenek – számolt be az amerikai betegségmegelőzési akciócsoportnak a JAMA c. folyóiratban megjelent közleményére hivatkozva a Qubit.hu. A US Preventive Services Task Force szerint a szer ugyan csökkenti az ilyen betegségek valószínűségét, azonban bélrendszeri, koponyaűri vérzéseket okozhat, és növelheti a vérrögök okozta szívinfarktusok előfordulásának valószínűségét. A 40 és 59 éves kor között továbbra is jónak tartják a szedését.

A hazai beszámoló kitér az acetilszalicilsav történelmére (Felix Hoffmanntól John Robert Vane 1982-es – megosztott – Nobel-díjáig), de nem tesz említést arról például, hogy egy Colorado államban előkerült 1300 éves edénytöredéken fűzfakéregből kivont szalicilsav maradványait fedezték fel. Ez a lelet a legkorábbi bizonyíték arra, hogy Észak-Amerika őslakossága gyógyászati célból alkalmazta a modernkori aszpirin ,,előfutárának'' is tekinthető vegyületet. Ugyancsak nem esik szó a cikkben (sem a Wikipédiában) a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum acetylsalicylicum néven szereplő acetilszalicilsavnak, illetve az aszpirinnek a sebkezelésben és a sebgyógyulásban való alkalmazhatóságáról. A témába való rövid betekintést vállalja magára a mostani blogbejegyzés.

A kérdésfelvetés meglehetősen régi keletű, hiszen például K. H. Lee már 1968 júniusában arról írt, hogy az aszpirin a kortizonhoz hasonlóan csökkenti a patkányok gyógyuló bőrsebének szakítószilárdságát, s egy cikket szentelt ezen gyulladásgátló szerek lehetséges hatásmechanizmusának a sebgyógyulásban.

2014-ben, a Journal of Experimental Medicine c. folyóiratban jelent meg Min Liu (Tokió, Japán) és munkatársai átfogó cikke, amelyben a szerzők leírják, hogy az aszpirin hogyan hat a kulcsfontosságú bőrsejtekre, az úgynevezett keratinocitákra, hogy késleltesse a bőr helyreállását a sebek helyén, ezáltal az aszpirin sebgyógyulást késleltető hatásának egy új mechanizmusát írták le, s javasolták a szer óvatos alkalmazását a krónikus sebekben szenvedő betegeknél. Felfedezték, hogy a leggyakrabban használt nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) szer azáltal késlelteti a sebgyógyulást, hogy csökkenti a 12-HHT elnevezésű molekula termelését. (A 12-HHT a bőrsérülést követő véralvadás során termelődik, receptora, a BLT2 pedig a keratinociták felszínén található.) Azt is megállapították, hogy a BLT2 szintetikus „utánzója” felgyorsította a sebgyógyulást diabéteszes egerekben (ezt a modellt használják általában a késleltetett sebgyógyulás vizsgálatára).

Ugyancsak ebben az évben jelent meg az egyetemi lapban e cikk egyik szerzőjének, Takehiko Yokomizonak (Tokió, Japán) a tanulmánya, amelynek már a címe is megállapítja, hogy az aszpirin késlelteti a bőrsebek gyógyulását. Eredményeit úgy összegzi, hogy sok beteg szenved felfekvésben és diabéteszes bőrfekélyben, azonban ezekre a nehezen kezelhető sebekre nincs specifikus gyógyszer. A sebgyógyító gyógyszerek a fibroblasztokat és az ereket célozzák, és nem állnak rendelkezésre olyanok, amelyek közvetlenül aktiválják a keratinocitákat a sebek bezárásához. Csoportjuk készen áll erősebb BLT2 agonisták kifejlesztésére, hogy felgyorsítsák az emberi sebgyógyulást. Ez a munka az aszpirin mellékhatásainak egy teljesen új mechanizmusát is biztosítja azáltal, hogy csökkenti a 12-HHT termelését, de nem a prosztaglandinokat.

2015-ben megjelent tanulmányukban Rajesh Singh Pawar (Bhopál, India) és munkatársai is úgy írnak az aszpirinről, mint ami késlelteti a sebgyógyulási folyamatot. Ők a kurkumából (rizómák) nyert kurkumin tartalmú etanolos kivonatot ajánlották ennek ellensúlyozására.

2017-ben a Ian Andrew Darby és Carolina Dragica Weller (Ausztrália) szerzőpáros viszont már arról publikált a Wound Repair and Regeneration c. folyóiratban, hogy jóllehet a tudományos irodalom azt sugallja, hogy a ciklooxigenáz enzimek aszpirinnel vagy más NSAID-szerekkel történő gátlása káros lehet a normál sebgyógyulási folyamatokra, és a gyógyulás gátlását eredményezheti, azonban több kutatás is beszámolt az aszpirinnek a gyulladást és a gyógyulást szabályozó egyéb útvonalakra kifejtett új hatásairól. Ezek az útvonalak, beleértve a gyulladásos másodlagos hírvivők és a transzkripciós faktor útvonalak gátlását, valamint a gyulladásgátló, pro-resolution faktorok (lipoxinok) termelését, lehetséges magyarázatot adnak az aszpirin jótékony hatásaira a krónikus sebgyógyulásban. Megemlítették azt is, hogy mindaddig csak korlátozott számú olyan tanulmány készült, amelyek megfelelő bizonyítékot szolgáltatnak az aszpirin krónikus vénás lábszárfekély esetén történő alkalmazásának alátámasztására, de az akkor folyó randomizált vizsgálatok eredményeit látva úgy vélték, hogy mindez megváltozhat. Ők maguk megnézték a szer beadásának a vénás lábszárfekély gyógyulására gyakorolt lehetséges hatásait, valamint az aszpirin azon lehetséges jótékony hatásairól szóló ismereteket, amelyek új utakon keresztül működnek. Bár a szakirodalom azt sugallja, hogy az aszpirin-kezelés és a ciklooxigenáz-gátlás káros hatással lehet a normál gyógyulásra, lehetséges, hogy a gyulladásos állapotba „szorult” krónikus sebeknél az aszpirin-kezelés előnyös eredményeket hozhat.

Még ugyanebben az évben Yanwei Sun (Csinan, Kína) és munkatársai arra szolgáltattak bizonyítékokat, hogy az aszpirin folyamatos használata nem növeli a vérzés kockázatát a részleges vastagságú bőr transzplantációja miatti krónikus sebek esetén. Andrew Jull (Auckland, Új-Zéland) és munkatársai pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsony dózisú aszpirin nem fokozza a vénás lábszárfekélyek gyógyulását, ha a hatékony kompressziót kiegészítve alkalmazzák azt. Valójában a hatás iránya ellentétesnek tűnik a korábbi kísérletekben tapasztaltaknak. Ennek magyarázata lehet a korábbi vizsgálatok során tapasztalt elfogultság vagy az aszpirin dózisa. Amíg a bizonyíték-bázist nem bővítik ki a 300 mg-os dózisokat értékelő új vizsgálatok várható jelentéseivel, megítélésük szerint az aszpirint nem szabad adjuvánsként alkalmazni a vénás lábszárfekélyek kezelése során.

2018-ban Hannah Zhao-Fleming (Lubbock, USA) és munkatársai cikkükben egy rövid, az NSAID-k hatásmechanizmusait bemutató bevezetőt követően összefoglalták az állatkísérletek eredményeit, amelyek azt mutatják, hogy az NSAID-k negatív hatásai vannak a sebgyógyulásra, és összefüggés van az NSAID-használat és a sebfertőzések között. Humán vizsgálatokból származó bizonyítékokat is bemutattak az NSAID-k és az olyan szövődmények, mint az anasztomózisos szivárgások, nekrotizáló lágyszöveti fertőzések, vérzéses szövődmények, ortopédiai sérülések, sebgyógyulás és rákkezelés közötti összefüggésekről. Megállapították, hogy a humán vizsgálatok sokkal változatosabb következtetéseket vonnak le arra vonatkozóan, hogy az NSAID-k előnyösek-e vagy sem, és véleményük szerint az egyetlen erős bizonyíték arra utal, hogy az NSAID-k gátolják a csontgyógyulást. Ezt részben azzal magyarázható, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekre adott válaszban a férfiak és a nők eltérőek. (Számos, az NSAID-k gátló hatását kimutató állatkísérletet nőstényeken végeztek, míg az összes humán vizsgálatot mindkét nemen elvégezték.) Ugyanakkor az NSAID-knek a sebgyógyulásra való hatásával foglalkozó fejezetüket úgy zárják, hogy leszögezik, noha kevés az irodalom az NSAID-k sebgyógyulásban való alkalmazásáról, a meglévő irodalom azt sugallja, hogy az NSAID-k alkalmazása nem csökkenti a lágyrészes sebek sebgyógyulási sebességét. Úgy vélik, még több klinikai kutatást kell végezni az NSAID-k sebgyógyításra és fájdalomcsillapításra történő alkalmazásával kapcsolatban mind akut, mind krónikus sebek esetén.

2019-ben Tilbrook Helen (Heslington, Egyesült Királyság) és munkatársai egy II. fázisú, pilot, multicentrikus, randomizált vizsgálatról számoltak be, amely során az aszpirint és a placebót vetették össze a vénás lábszárfekélyek (VLU) kezelésében. Leírták, hogy a VLU-k gyógyulása több hónapig is eltarthat, és 25%-uk nem gyógyul. A VLU-k fő kezelési módja a kompressziós terápia, és létezik néhány további terápia is. Két korábban végzett vizsgálat azt mutatta, hogy az alacsony dózisú aszpirin javíthatja a gyógyulási időt, de ezek a vizsgálatok nem voltak kellően megbízhatóak. Erre a korrekció vállalkozott a népes kutatócsapat, amely nem talált bizonyítékot arra, hogy az aszpirin hatékonyan felgyorsította volna a krónikus VLU-k gyógyulását. Megjegyzendő viszont, hogy csak kevés számú résztvevőt sikerült toborozni a vizsgálatra.

Ugyanebben az évben Yunjiao Wang (Csungking, Kína) és munkatársai úgy összegezték eredményeiket, hogy az aszpirin gátolta a gyulladást és a hegképződést a JNK/STAT-3 jelátvitel szabályozásán keresztül, és csökkentette az ínsérülések kiújulásának kockázatát. Megítélésük szerint az aszpirin ideális terápiás stratégia lehet az ínsérülések gyógyításában.

Laurell Kaye Hamilton, amerikai írónő szerint „Az aszpirin a természet adománya a modern ember számára.” Mint láthattuk, a sebgyógyulásra történő hatásával kapcsolatos kutatások jelenleg is zajlanak, s remélhetőleg nem állunk túl messze attól, hogy világos képet kapjunk.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!