Alvási apnoe és sebkezelés

„A horkolás nem egyenlő az alvási apnoé jelenlétével!” – címmel jelent meg egy írás október 20-án, a Magyar Sebkezelő Társaság XXIV. Kongresszusának kezdőnapján a Weborvos.hu-n. Az alvási apnoé az egyik leggyakoribb alvászavar hazánkban – tudhatjuk meg a cikkből. Gondolnunk kell rá, ha úgy érezzük, hogy eleget aludtunk az éjszaka, mégis állandó fáradtság uralkodik rajtunk. Gyakori jelenség a figyelem-, a memória- és a koncentrációs zavar, de az éjszakai vizeletürítés is. A horkolás, a kompenzáló hörgő légzés szintén az alvási apnoé tünetei közé tartoznak. Vajon a sebgyógyulásra is hatással van? Erre a kérdésre keressük a választ röviden a mostani blogbejegyzésben.

Hogy miért fontos ez a kérdés? Az obstruktív alvási apnoe (OSA, ahol a légzés a légáramlás elzáródása miatt szakad meg) prevalenciáját a krónikus sebbel rendelkező páciensek körében Brian T. Patt (Columbus, USA) és munkatársai vizsgálták meg 2010-ben. Úgy találták, hogy az OSA előfordulási gyakorisága ebben a körben meghaladja az átlag középkorú populációét. Az 50 betegnél, akik otthoni alvásvizsgálaton estek át, az OSA prevalenciája 57% volt. (Nem volt különbség a Berlin kérdőív pontszáma és súlya között az OSA-ban szenvedő és a nem szenvedő betegek között.) Megjegyzendő, hogy a Wikipédia szerint az OSA a felnőttek 1-6, a gyermekek mintegy 2%-át érinti. A szerzők megállapították azt is, hogy az OSA-nak jelentős gyulladásos és érrendszeri következményei vannak, intermittáló hipoxia mintával, amelyek mindegyike negatív hatással lehet a sebgyógyulásra. A nem diagnosztizált OSA szerepe a krónikus sebben szenvedő betegek gyógyulási kudarcában további értékelést igényel. Egy fontos társbetegség, például az OSA azonosítása és kezelése krónikus sebekben szenvedő betegeknél pozitív hatással lehet a sebgyógyulásra. Ezt azonban randomizált, kontrollált vizsgálatok során kell megerősíteni.

A vizsgálatok folytatódtak is. Például 2012-ben Karen L. Andrews (Rochester, USA) és munkatársai azon kutatásaik eredményét publikálták, amelynek célja annak a felmérése volt, hogy az alvászavaros légzés befolyásolja-e a perifériás keringést, csökkenti-e a TcPO2-vel mért perfúziót, és csökkenti-e annak esélyét, hogy a részleges lábamputáció helye meggyógyul. Feltételezték, hogy az OSA független kockázati tényező, amely a részleges lábamputáció késleltetett gyógyulását okozza. Retrospektív, megfigyeléses vizsgálatot végeztek összesen 307 olyan betegen, akiknél TcPO2-t mértek és részleges lábamputáción estek át. E betegek közül 25-nek volt OSA-ja. Vizsgálatukban az OSA-ban szenvedő betegeknél 3,7-szeresére nőtt a gyógyulás esélye 3 hónapon belül, összehasonlítva az OSA-ban nem szenvedő betegekkel. Megjegyzendő, hogy 16 OSA-ban szenvedő beteget (64%) nem kezeltek folyamatos pozitív légúti nyomással (CPAP), és 3 hónapon belül meggyógyultak. Eredményeik tehát nem támasztották alá azt a hipotézisüket, hogy az alvási apnoe jelenléte ronthatja a részleges lábamputációk gyógyulását.

Ugyanakkor G. Maltese (London, Egyesült Királyság) és munkatársai 2018-ban megjelent prospektív kohorsz tanulmánya, amely szerint az OSA emelkedett kockázati pontszáma a diabéteszes lábszárfekélyek (DFU-k) gyenge gyógyulásával jár. Leszögezték, hogy a DFU-ban szenvedőknél nagy az OSA kockázata. Az ún. STOP-BANG pontszám ≥4 a DFU gyengébb gyógyulását jelzi előre. E pontszám szignifikánsan több mint kétszeresére növelte a rossz gyógyulás relatív kockázatát, függetlenül a többváltozós elemzések egyéb kockázati tényezőitől. Az obstruktív alvási apnoe potenciális, módosítható kockázati tényező/kezelési cél lehet a DFU kimenetelének javítására.

2020-ban Steven J. Weintraub és Sara X. Chen (Saint Louis, USA) már úgy fogalmaztak az alvászavaros légzésnek a nyomási sérülések kifejlődésére való hatását a gerincvelő-sérültek körében vizsgáló cikkükben (Nature), hogy egyre több klinikai bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az alvászavaros légzésnek jelentős szerepe lehet más típusú krónikus sebek patogenezisében, és hogy kezelése elősegítheti e sebek gyógyulását.

Befolyásolja-e az obstruktív alvási apnoe szindróma a diabéteszes láb kialakulását és kezelését? – tették fel a kérdést 2022 júniusában megjelent cikkük címében Evanthia Gouveri (Hessen, Németország) és munkatársai. Úgy vélik, hogy az OSA szindrómában az alvás fragmentációja és az időszakos hypoxaemia által kiváltott többféle mechanizmus hozzájárulhat a DFU kialakulásához. Az újonnan megjelent bizonyítékok azt sugallják, hogy a CPAP kezelés kedvező hatással van a DFU-gyógyulásra. A DFU-k gyógyítása és a kiújulási arány minimalizálása továbbra is kihívást jelent az egészségügyi szakemberek számára. Ebben az összefüggésben az OSA kezelése hasznos terápiás kiegészítőnek bizonyulhat a DFU-ban szenvedők számára.

Mindez egybevág Jiayu Lin (Quanzhou, Kína) és munkatársai idei eredményeivel, amelyeket úgy foglaltak össze, hogy az OSA elősegítheti a diabéteszes láb kifejlődését és késlelteti a sebgyógyulást, míg a CPAP-kezelés elősegítheti a fekélyek gyógyulását. Ezért a refrakter DFU-ban szenvedő betegeknél fontos, hogy a klinikusok diagnosztizálják, hogy a betegeknek van-e OSA-ja. A CPAP ígéretes kiegészítője lehet a DFU-nak az OSA-val történő kezelésének. Ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni az alvástudományt a diabéteszes láb diagnosztizálásában és kezelésében. Erősíteni kell az együttműködést az alvásgyógyászati szakterülettel, és meg kell erősíteni az OSA-val kombinált diabéteszes láb alap- és klinikai kutatását, amely elősegíti az amputációs ráta csökkenését, a gyógyulási arány javítását és a kardiovaszkuláris események előfordulásának csökkenését.

Szintén idén nyáron jelent meg Kyra Bartolo és Elizabeth A. Hill (Oxford, Egyesült Királyság) tanulmánya, amelyben a szerzőpáros az OSA és a sebgyógyulás közötti kapcsolatot tekintették át. Összefoglalójukban arról írtak, hogy az oxigén fontos szerepet játszik a kollagén szintézisében és ennek eredményeként a sebgyógyulásban. Úgy vélik, hogy az OSA és a sebgyógyulás közötti összefüggést mindeddig nem sikerült egyértelműen körülhatárolni. Összesen 11 kohorsz vizsgálatot és 1 eset-kontroll vizsgálatot elemeztek, amelyekbe összesen 58.198.463 alanyt vontak be. A legtöbb tanulmány azt sugallta, hogy azok a betegek, akiknél OSA-t diagnosztizáltak, vagy akiknél nagy az OSA kockázata, nagyobb valószínűséggel szenvednek sebszövődményektől. Megállapították, hogy az OSA-ban szenvedő betegeknél nagyobb a posztoperatív sebfertőzés és a seb kifejlődésének kockázata. Ellentmondásos eredményeket értek el a gyógyulás idejére vonatkozóan, és egy tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy az OSA-ban szenvedő egyének nagyobb valószínűséggel gyógyulnak korábban, mint a nem OSA-ban szenvedő betegek. A bizonyítékok minőségét azonban nagyon alacsonynak ítélték az elfogultság magas kockázata miatt.

A témával kapcsolatos kutatások minden bizonnyal folytatódnak tovább.

"Snoring is not the same as having sleep apnea!" - an article was published on October 20, on the opening day of 24th Congress of the Hungarian Wound Care Society, on Weborvos.hu. Sleep apnea is one of the most common sleep disorders in Hungary - we can learn from the article. We should think about it if we feel that we have slept enough at night, but we are constantly tired. Disturbances in attention, memory and concentration, as well as nocturnal urination, are a common phenomenon. Snoring and compensatory bronchial breathing are also symptoms of sleep apnea. Does it also affect wound healing? We are looking for the answer to this question briefly in the current blog post.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!