PET palack és sebkezelés

A Store Insider múlt héten megjelent cikke szerint a csomagolóanyagként általánosan alkalmazott egyszerhasználatos műanyagok által okozott környezeti problémákért közel 85%-os részesedéssel az alábbi öt polimer a felelős:
- Polipropilén (PP) – Ezt használják többek között az egyszer használatos arcmaszkok, az üdítőitalos kupakok és a mikrohullámú sütőben használatos edények gyártásakor
- Nagy sűrűségű polietilén (HDPE, samponos flakonok, mélyhűtőben használt tasakok)
- Kis sűrűségű polietilén (LDPE) és lineáris, kis sűrűségű polietilén (LLDPE, nejlontasakok, tálcák, folpack)
- Polietilén-tereftalát (PET, az ásványvizes palackok, tisztítószerek alapanyaga)

És a „Big Five” iránti kereslet egyre csak nő. Tekintsünk el azonban most a környezetvédelmi problémáktól, s az MSKT.hu blogjaként koncentráljunk az utolsó polimerre, amelynek – mint majd látni fogjuk – bizony van kapcsolódása a sebkezeléshez és sebgyógyuláshoz is!

Balázs Tibor és Dobránszky János tanulmányából megtudhatjuk, hogy a műanyagok bioanyagként való használata akkora datálható, amikor 1941-ben a nylont sebvarrófonalként kezdték el alkalmazni, jóllehet a celofán érsebészeti alkalmazásáról már korábban is írtak. Cikkük tartalmazza a bionyagcsoportok felsorolását is:
- polimerek (pl. PET, poliamid, polimetil-metakrilát)
- szilikon bioanyagok (pl. polidimetil-sziloxán – kontaktlencse, szilikongumi)
- orvosi szálak és textíliák (pl. poliészter, felszívódó szálak, alginátok)
- hidrogélek (pl. polivinil-alkohol, polietilén-glikol, PNVP, PHEMA)
- környezetérzékeny biopolimerek (pl. polivinil-metiléter, metilcellulóz)
- felszívódó, lebomló anyagok (pl. poliglikolsav, politejsav, polikaprolakton)
- természetes anyagok (pl. selyem, kollagén, zselatin, cellulóz, DNS)
- fémes bionyagok (pl. vasalapú ötvözetek, Co-ötvözetek, titánötvözetek)
- kerámiák, üvegek, üvegkerámiák (pl. alumínium-oxid, kalcium-foszfát)
- pirolitikus karbon (Pyc)
- kompozitok
- tapadásmentes felületek (pl. polietilénglikol)
- textúrás és porózus anyagok

Ők az emberi testbe beültetésre kerülő eszközök fémes bioanyagainak néhány fontos csoportjára fókuszálták, míg mi az elsővel, a polietilén-tereftaláttal folytatjuk. A PET és rokona a polibutilén-tereftalát (PBT) a kristályos, hőre lágyuló polimerek közé tartozik. Egy hőre lágyuló műanyag, s jóllehet a részben kristályos műanyagok nem átlátszóak, a PET mégis az, mert a kristályainak mérete kisebb, mint a fény hullámhossza. Nagyon könnyen hőformázható, mert 70 °C-on elveszti a merevségét. A mikroorganizmusoknak és az ibolyántúli sugárzásnak ellenáll.

A PET története szintén 1941 körül kezdődött, amikor a Du Pont vegyészei a textilgyártásra alkalmasnak vélt polimerekkel kísérletezve kifejlesztették. A kutatásokat James Tennant Dickson és John Rex Whinfield vezették az Egyesült Királyságban, a Calico Printers Association cégnél. A Szovjetunióban először 1949-ben állították elő. Az első PET palackot 1973-ban ugyancsak egy Du Pont-tudós, Nathaniel Wyeth szabadalmaztatta.

A szakirodalmat áttekintve például azt találjuk, hogy 2014-ben Aysu Arslan és munkatársai (J. Biomater. Sci. Polym. Ed.) szálas anyagokat készítettek electrospinning segítségével különböző koncentrációjú PET, PET/kitozán és PET/méz oldatokból. Megállapították, hogy a PET/kitozán és a PET/méz rostos „szőnyegek” 15 perc alatt érték el az egyensúlyi víztartalmat, és vízfelvevő képességet, ami fontos a váladékozó sebek esetében. A citotoxicitás értékelése azt mutatta, hogy a rostok nem mutattak ilyen aktivitást. A tanulmány feltárta, hogy a PET-rostos szőnyegeket, különösen a méz-tartalmút, potenciális sebkötöző anyagként lehet javasolni.

2015-ben Tina Maver (Maribor, Szlovénia) és munkatársai az RSC Advances c. folyóiratban ismertették kutatásukat, amely során négy funkcionális szálas sebkötöző anyagot, nevezetesen a viszkózt, az alginátot, a nátrium-karboxi-metil-cellulózt (Na-CMC) és a PET-et készítettek NSAID-del és diklofenák-nátriummal (DCF) töltve, majd értékelték alkalmasságukat a DCF felszabadulási sebességének hangolására. Az eredményeik szignifikáns különbségeket mutattak a felszabadulási profilokban a különböző anyag-gyógyszer kombinációk között, így a vizsgált anyagok kiválóan alkalmazhatók több sebkezelési alkalmazáshoz. Ez a tanulmány új költséghatékony megközelítést mutatott be a gyógyszerekkel töltött sebkötöző anyagok előállítására anélkül, hogy a páciensek biztonsága csorbulna.

2017-ben ugyancsak ő más kollégáival együtt arról számolt be (International Journal of Pharmaceutics), hogy kifejlesztettek egy háromrétegű kötszer-rendszert. Ennek első rétege egy inert, de hidrofób vegyületből, a „mi PET-ünkből” állt, amely – tényként történő megállapításuk szerint – biztonságosan használható akkor is, ha a sebággyal közvetlenül érintkezik. Ezt a réteget gyors hatású helyi érzéstelenítő tulajdonságai miatt lidokainnal (LID) infundálták, ami azonnali fájdalomcsillapítást biztosít. Következtetéseik szerint a kötszerbe ágyazott NSAID helyi gyulladáscsökkentő hatásokat is biztosít, lehetővé téve a krónikus sebek számára, hogy kilépjenek az állandó, folyamatos gyulladás ördögi köréből. Ezenkívül a PET-réteg sejtnövekedést indukál, az ALG-réteg a súlya 20-szorosának megfelelő mennyiségű folyadékot képes felvenni (ami kívánatos a magas váladékozású sebeknél), és a VIS-réteg vízvisszatartást biztosít a nedves környezet fenntartása érdekében, hogy a seb ne száradjon ki. Úgy vélték, hogy e többrétegű kötszer fájdalommentesebb módon gyorsíthatja fel a krónikus sebek gyógyulási folyamatát.

A PET sebkezelésben történő alkalmazása már hazai mindennapjainknak is a része. Például a Magyarországon is kapható Atrauman® Silicone hálós kötszer hordozóanyaga egy PET háló, amelynek mindkét oldalán (polidimetil-sziloxán alapú) szilikon gél bevonat található. Ez a kontaktréteg kötszer segíti a traumamentes sebkezelést, vékony, puha, jól alakítható és vágható. Valószínűleg a talán nem is távoli jövőben nekünk is vissza kell majd térnünk erre a témára.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!