Komló és sebkezelés

Szeptember 15-én tudósított arról az Infostart.hu, hogy régészek megtalálták annak bizonyítékát, hogy Európában a mai Csehországban, a kladinai homokdűnéknél főzhettek legrégebben sört. Egy edényben köles (milacin), keserű gyógynövények és főtt burgonyakeményítő maradványait mutatták ki, s e növények kombinációja vezette a tudósokat arra a következtetésre, hogy a díszes bronz edényben sört tároltak a korabeli emberek. Manapság a receptúra egy kicsit más, a Magyar Élelmiszerkönyv szerint például a sör malátából, valamint bizonyos pótanyagokból vízzel cefrézett, komlóval, illetve egyéb engedélyezett anyagokkal ízesített, sörélesztővel erjesztett, szén-dioxidban dús, alkoholtartalmú ital. Válasszuk ki most közülük a sör keserű ízét adó komlót (vadkomló, sörkomló, sullyogó iszalag, szeleginy), s vizsgáljuk meg a kapcsolódását a sebkezeléshez és a sebgyógyuláshoz!

A kenderfélék családjába tartozó (s ezért a kannabisszal szoros rokonságban lévő) komlók (Humulus) közé három faj tartozik, amelyek közül a legismertebb és legelterjedtebb a közönséges komló (H. lupulus). Csak a nőivarú egyedeket termesztik. Az elvirított termős növények virágzata a megnövekedő murvalevelekkel és takarópikkelyekkel tobozszerűvé válik. A sörfőzéshez és gyógyszerként csak ezeket az ún. „komlótobozokat” használják. Többszáz vegyületet, 1-3% illóolajat (mircént, humulént), metilbutenolt, cseranyagokat, komló keserűanyagokat (humulont, lupulont), flavonoidokat tartalmaz.

A modern komlót vadon élő növényből nemesítették ki, s olyan idős, mint maga a történelem. Már az időszámításunk szerinti első században saláta növényként írták le, és feltételezések szerint Egyiptomból (mások szerint Kínából) származik. Napjainkban már a sör és az ale szavak nagyjából ugyanazt jelentik, de az „ale” szó eredetileg a komló nélküli, malátából készült sörök számára volt fenntartva. A komlótermesztésről az első dokumentum 736-ból, a mai Németország Hallertau régiójából származik, ugyanakkor az első sörfőzésben történő felhasználásáról szóló feljegyzés csak 1079-es keltezésű. Más forrás szerint az első dokumentált kapcsolat a komló és a sörfőzés között i. sz. 822-re datálható, amikor egy bencés apát a kolostor működtetéséről szóló rendszabályokat írt, s ez magában foglalta a sörkészítéshez szükséges komló összegyűjtését is.

Ami a humánegészségügyi felhasználást illeti, a gyógyszerészek a drogját Strobuli Lupulinak (Lupuli strobulus) nevezik (VIII. Magyar Gyógyszerkönyv). Jóllehet a befolyásos keresztény misztikus és természettudós Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179), aki valószínűleg elsőként írta le tudományos igénnyel, úgy gondolta, hogy a komló „nem túl hasznos”, a népi gyógyászatban teáját nyugtató, altató hatásúnak tartják. Csökkenti a koleszterinszintet. Általában szájon át alkalmazzák szorongás, alvászavarok, például álmatlanság (insomnia), nyugtalanság, feszültség, ingerlékenység, figyelemhiányos / hiperaktivitás zavar (ADHD), idegesség, ingerlékenység és a menopauza tüneteire. Ugyanakkor csak korlátozott tudományos bizonyítékok támasztják alá ezek bármelyikét, sőt a WHO szerint nincs is klinikai adattal alátámasztott orvosi alkalmazása.

Az ayurvédikus gyógyászatban a tuberkulózis és az akut bakteriális dizentéria kezelésére használják. A Zöldszerész.hu egyenesen 19 előnyét sorolja fel, köztük azt, hogy gyulladáscsökkentő hatása miatt hatásos a pattanások, ekcéma, bőrfertőzések, melanoma, és a bőr öregedése ellen, a sebgyógyulás elősegítésére. Az Egészségkalauz.hu ezt azzal egészíti, hogy külsőleg alkalmazva, borogatás gyanánt jótékony hatású a fekélyes sebek esetén. Ennél többet a hazai források nem árulnak el, még a Sebkezelés-Sebgyógyulás folyóiratunk sem.

A külföldi szakirodalom valamivel bőségesebb. 2012-ben Rita Negrão (Porto, Portugália) és munkatársai kimutatták, hogy a xanthohumol bevitele „természetes sörkörnyezetében” csökkentette a gyulladást, az oxidatív stresszt és az angiogenezist, javítva a sebgyógyulási folyamatot, ami arra utal, hogy ez a polifenol táplálékkiegészítőként jótékony hatást fejthet ki. A rákövetkező évben e cikk másodszerzője, Raquel Costa és munkatársai pedig azt állapították meg, hogy a komlóban található xanthohumol cukorbeteg állatok általi fogyasztása következetesen csökkenti a gyulladást és az oxidatív stresszt, lehetővé téve a neovaszkularizáció szabályozását és javítva a diabéteszes sebgyógyulást.

Ugyancsak 2013-ban Marcin Rozalski (Lodz, Lengyelország) és munkatársai tanulmányukban elsőként tárták fel a komlóból származó vegyületek erős antibiofilm aktivitását. Eredményük abból a szempontból is érdekes, hogy a jelentős mennyiségben keletkező, xanthohumolt már nem tartalmazó söripari hulladék még mindig jó forrása az antimikrobiális és antibiofilm hatású anyagoknak.

2014-ben Kamila Rokicka és Magdalena Wojciak-Kosior (Lublin, Lengyelország) egy az egyébiránt a komlóban található amyrinek azonosításával és mennyiségi elemzésével foglalkozó cikkükben egy 2005-ös tanulmányra hivatkozva tényként állították, hogy az erős antibakteriális és gombaellenes hatás miatt a növény tobozának kivonatát fekélyek és krónikus sebek kezelésére használják.

2019-ben Laetitia Bocquet (Lille, Franciaország) és munkatársai igazolták, hogy a komló fenolvegyületei természetes antimikrobiális termékekként új fegyvert jelenthetnek a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus, a Leishmania mexicana és a Trypanosoma brucei törzsek elleni küzdelemben. A xanthohumol, a desmethylxanthohumol és lupulon kettős antibakteriális és biofilm elleni hatásukkal potenciális szerek lehetnek az MRSA okozta fertőzések kezelésében. 2020-ban Silvia Di Lodovico (Chieti, Olaszország) és munkatársai egy komló-kivonatot hatékony antimikrobiális és biofilm-ellenes szernek találtak, a multidrog rezisztens Staphylococcus törzs és Cutibacterium acnes ellen. Úgy vélik, hogy a hidroalkoholos oldat jó jelölt arra, hogy tovább vizsgálják a hatásosságát, különösen a Gram-pozitív kórokozók általi fertőzések megelőzésében.

Idén, 2021-ben pedig Radek Sleha (Hradec Kralove, Csehország) és munkatársai sertés modell segítségével mutatták be a komlóvegyületek jelentős terápiás hatásait az MRSA-val fertőzött sebek kezelésében, egyértelmű hatást gyakorolnak a sebek bakteriális terhelésének csökkentésére, valamint a sebgyógyulás makroszkopikus és mikroszkopikus paramétereinek javítására. Úgy találták, hogy a növényből származó béta-savak megfelelő jelöltet jelentenek a nem-reagáló MRSA általi kórházi szöveti fertőzések kezelésére.

David Rains Wallace, amerikai író szerint „Az erjesztés jobb találmány lehetett, mint a tűz.” Szerintem még várhatók új eredmények a komló és a sebkezelés viszonylatában.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!