Ftalátok és sebkezelés

Több százezer ember halálát okozza egy veszélyes vegyület, ami mindenhol ott van – számolt be október 14-én a CNN cikke nyomán sok hazai portál, köztük például a Life.hu is. Az Enviromental Pollution című tudományos folyóiratban megjelent egyik publikáció ugyanis arra figyelmeztet, hogy azok, akiknek a szervezetében magas a ftalátok szintje, nagyobb eséllyel halnak meg számos egészségügyi problémában, főként szív- és érrendszeri megbetegedésekben. Az amerikai Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) szerint a felnőttek leginkább akkor találkoznak ilyen vegyi anyaggal (hacsak nem dolgoznak például festőként, a nyomdaiparban, esetleg a műanyag-feldolgozás területén), amikor olyan ételeket fogyasztanak, amelyek érintkeztek az ezzel kezelt műanyaggal. A gyerekek pedig akkor, amikor a szájukba veszik a műanyag játékokat (és samponokban, hintőporokban, sőt akár már az anyaméhben). Nem kétséges tehát, hogy gyorsan meg kell néznünk, találkozhatunk-e a ftalátokkal a sebkezelés és a sebgyógyulás kapcsán.

A Wikipédia szerint a ftalátok (vagy ftalát észterek) olyan szerves vegyületek, amelyek nem képeznek erős kémiai kötéseket, és lassú, de hosszú ideig tartó párolgással szabadulnak fel a különböző termékekből. Zömmel a PVC lágyítására használják ezeket az anyagokat, hogy rugalmasak legyenek a termékek. Az élet minden területén megtalálhatók, az egészségügyben például az oxigénmaszkokban, a katéterekben, a vértasakokban és az orvosi fecskendőkben. Először az 1920-as években mutatták be, és gyorsan felváltotta a műanyagok rugalmasabbá tételére szolgáló adalékanyagok korábbi formáit. A polivinil-klorid 1931-ben kezdődő kereskedelmi forgalmazása és a di-2-etilhexil-ftalát (DEHP) kifejlesztése megalapozta gyors elterjedését. Napjainkban a fogyasztás a világon meghaladja az évi 3 (egyesek szerint 6) millió tonnát.

A dibutil-ftalát (DBP) és a dietil-ftalát (DEP) a leggyakrabban használt ftalátok az egészségügyi termékekben, még úgy is, hogy állatokon toxikus hatásokat figyeltek meg. Mivel nem zárható ki, hogy ezek klinikai jelentőséggel bírnak, az Európai Gyógyszerügynökségnél (EMA) előkészítés alatt áll a DBP gyógyszerekben való alkalmazásának korlátozása ( Claudia Campanale és mtsai).

2018-ban jelent meg online Jijun Shang (Montreal, Kanada) és munkatársainak tanulmánya, akik a miokardiális infarktusból való felépülést vizsgálták olyan egereknél, amelyek akutan ki vannak téve a szívsebészetben használt orvosi eszközökből származó biszfenoloknak és ftalátoknak. Ennek során ezen anyagoknak a bőr sebgyógyulására gyakorolt hatását teljes vastagságú bőrseb gyógyulásán tesztelték, s nem találtak különbséget a záródáshoz szükséges időben az exponált és a nem exponált egerek között.

2020-ban Zia Irma (Huntsville, USA) doktori tézisében a lágyítószereknek a hatásait vizsgálta a gyulladásra és a sebgyógyulásra. Összességében azt állapította meg, hogy ezek a szerek befolyásolják a gyulladásos választ, amely hatással lehet az emberi egészségre. Ezenkívül (pl.) élő állatmodellt (C57BL/6J egereket) használtak a DBP hatásának a sebgyógyulásra adott hatásának meghatározására. Ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy a nagy dózisú DBP vagy biszfenol A (BPA) idővel megváltoztatta a teljes sejtszámot a bakteriális lipopoliszacharidnak (LPS) való kitettséggel, vagy anélkül. Kombinált alkalmazás esetén még nagyobb hatás volt megfigyelhető. A DBP azonban nem befolyásolta a sebgyógyulást egérmodellben, bár azt tapasztalták, hogy a TGF-β keringő szintje jelentősen megnőtt az adott kísérletben használt DBP alacsony dózisának jelenlétében.

A kérdéskör még nincs teljeskörűen feltárva. Ahogy azt montreáli Adam Schwendt tavaly megfogalmazta, az, hogy a műtétek elvégzéséhez és a betegek gyógyulásához szükséges orvosi eszközökből kioldódó ftalátok és egyéb gyakori lágyítók hátrányosan befolyásolják-e a sebgyógyulást, vagy hozzájárulnak-e a rossz eredményekhez, továbbra is nagyrészt megfoghatatlan.

Egy másik kapcsolódási pontot mutat be Sibusiso Alven, Xhamla Nqoro és Blessing Atim Aderibigbe (Alice, Dél-Afrikai Köztársaság) szerzőtriónak a Polymer-ben a kurkuminnal töltött kötszerek in vitro és in vivo terápiás eredményeit vizsgáló 2020-as áttekintése, amelyben megemlítették Rramaswamy Ravikumar (Seosan, Délk-Korea) és munkatársai kutatásait, akik kurkuminnal töltött, elektro-szálképzett cellulóz-acetát-ftalát polimer nanoszálakat készítettek (2017). Az elemzés megállapította, hogy a kurkuminnal töltött nanoszálak és a sima nanoszálak 400%-os duzzadóképességet mutattak ki 1 és 12 óra között. Az in vitro diffúziós elemzés a kurkumin lassú és tartós felszabadulását mutatta ki, ami fontos a sebgyógyuláshoz.

A ftalátok felhasználása, illetve a kioldódó ftalátoktól való félelem még biztosan számos kutatás tárgya lesz a jövőben.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!