Az Öt Szent Sebről nagypénteken

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Eseménytörténete jól ismert, az Újszövetség szerint Jézus Krisztus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Megünneplésének idejéről 325-ben határozott az első niceai zsinat, és az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. 2020-ban február 26-ára esett a hamvazószerda, ekkor kezdődött a nagyböjt, így a húsvét április 12-13-án lesz.

De térjünk vissza a nagypéntekre! Ezen a napon emlékezünk meg Jézus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és temetéséről, a liturgiában a húsvéti szent háromnap (Sacrum Triduum Paschale) második napja. A római katolikus egyházban a hivatalos neve: Feria sexta in passione et morte Domini, „Az Úr szenvedésének és halálának péntekje”. Angol nyelvterületen „Hosszú péntek, Jó péntek”.

A Wikipédia szerint: „Júdás árulását követően a zsidó hatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatták, megkínozták, megvádolták és átadták Jézust a római helytartónak, Quintus Pontius Pilatusnak, aki keresztre feszítésre ítélte a jelenlévő zsidó tömeg szavazata alapján. A keresztet Jézusnak magának kell felvinnie a Golgota hegyre.”

Az Öt Szent Seb azt az öt sebet jelképezi, amelyet Krisztuson ejtettek keresztrefeszítésekor. Ebből kettőt akkor okoztak, amikor Jézust a keresztrúdhoz erősítették. A szögek hossza 15-20, átmérője 1 centiméteres volt. Bár a legtöbb festmény úgy ábrázolja a jelenetet, hogy a római katonák az áldozatok tenyerét szegezték át, a valóságban a szögeket a kéztőcsontok és az orsócsont közé verhették.

A másik két vasszöget Krisztus lábába, a második és harmadik lábközépcsont közé ütötték, közvetlenül a lábtőcsontokhoz való csatlakozásnál. Az ötödik seb a mellkas jobb oldalán át a szívig hatoló szúrt seb volt, amelyet a Pilátus hivatalos képviselőjeként jelen lévő Longinus római centurió ejtett Jézuson lándzsájával.

János evangéliumán kívül más kanonizált evangélium nem említi a sebeket. János 19:31 - 37 szerint az utolsó sebből vér és víz folyt. A Bibliában nem szerepel a katona neve sem. A legrégebbi ismert forrás szerint a név egy negyedik században íródott apokrif iratból, a Nicodémus Evangéliumból származik.

A föltámadás után Krisztus sebei a tanítványok számára igazolták, hogy Ő az, akit megfesztítettek, s aki testében föltámadott.

Az évszázadok folyamán több emberen is megjelentek testi jegyek (vagy fájdalom), stigmák olyan testtájakon, amely Jézus keresztre feszítését idézték. Az első olyan dokumentált eset, amelyet a katolikus egyház is autentikusnak fogad el Assisi Szent Ferencé (1182-1226). De ez már egy másik történet…

Az illusztráción Grúzia zászlaja látható a Jeruzsálemi Kereszttel, amely Jézus Öt Szent Sebét jelképezi.