Etimológia és sebkezelés

Az etimológia a nyelvészetnek a szavak eredetével foglalkozó ága. Szűkebb értelemben magának az adott szónak az eredetét is értjük rajta. Szakemberei, az etimológusok régi írásos emlékekből és más nyelvekkel való összevetést követően rekonstruálják a szó történetét – mikor terjedtek el; mikor, hogyan és miért változott az alakjuk és jelentésük.

A sebgyógyulással kapcsolatos néhány kifejezés eredetének megismerése talán nem nélkülözhetetlen része a helkológiának (a fekélytan tudományának, tehát végsősoron a sebkezelésnek), de megismerésük üdítő perceket szerezhet a nyári forróságban.

Közös böngészésünk hazai forrása az Arcanum Adatbázis Kft. Magyar etimológiai szótára. Ezek szerint:

seb
– „a bőrfelületen sérülés folytán támadt nyílás”. Származékai: sebes, sebesül, sebesült, sebesít, sebesedik, sebez, sebezhető, sebezhetetlen, sebezhetetlenség, sebész, sebészet, sebészeti. Ismeretlen eredetű szócsalád.

gyógyul
– ’egészsége (fokozatosan) helyreáll’; ’‹betegség, sérülés› javulóban van’. Származékok és kapcsolt szavak: gyógyulás, gyógyít, gyógyítás, gyógyíthatatlan, gyógyász, gyógyászat. A szócsalád gyógy- töve a jó melléknév régi jóg középfokú alakjából lett. A szóeleji j ⇨ gy alakulására példa a jer–gyere, jön–gyün vagy nyelvjárási jökér–gyökér szópár; a gyógul g-je már a szókezdő hang hatására palatalizálódott. Ez a tő a nyelvújítás kora óta számos összetétel előtagja lett: gyógyszer, gyógyszertár, gyógynövény, gyógyeljárás, gyógyhatás stb.

heged
– ‘beforrad, gyógyul ‹seb›’. Származékok és kapcsolt szavak: hegeszt, hegesztő, heg, heges, hegesedik. Ismeretlen eredetű szócsalád; a heg nyelvújítási elvonás, a hegeszt pedig késői képzés a mered – mereszt és hasonló szópárok analógiájára.

fekély
– ’gennyes kelés, tályog’. Származékai: fekélyes, fekélyesedik.
A fakad tövének magas hangrendű fek- változatából származó, eredetileg deverbális -l képzős szó (mint fonál, halál); a képző idővel palatalizálódott, mint a fogoly esetében.

ödéma
– ’daganat’.
Orvosi szakszó a latin oedema, illetve görög előzménye, az oidéma nyomán, amely az oideó (’dagad’) igéből való.

terápia
– „kezelés, gyógyítás”; ‹gyakran összetételek utótagjaként is›: kemoterápia, pszichoterápia (’gyógyszeres kezelés, lélekgyógyászat’). – terapeuta: ’kezelőorvos’. Orvosi szakszavak a görög therapeia (’gondozás, ápolás, kezelés’) és therapeutész (’ápoló, gondozó’) nyomán, latin közvetítéssel, a therapeuó (’szolgál, ápol, kezel’) igéből.

Bizonyára kíváncsi a közkeletű angol kifejezések eredetére is. Ebben az Etymonline.com lesz a segítségünkre:

wound
(főnév)
– az óangol wund „fájdalom, sérülés, fekély”, a proto-germán *wuntho-ból (az ószász wunda, az ónorvég und, az ófríz wunde, az ófelsőgermán wunta, a germán wunde ’seb’ forrása is).

(ige)
– az óangol wundian „sebez" a sebből képezve. Rokonai: az ófríz wundia, a közép-holland és holland „wonden”, az ófelsőgermán wunton, a germán verwunden és a gót gawundon.

healing
főnév
– „az egészség helyreállása”, óangol hæling, verbális főnév a gyógyulásból. A „teljesség helyreállítása” értelemben a 13. századtól használatos, az „érintés, amely gyógyít” jelentéstartalma 1670-es évekből származik.

care
főnév
– az óangol caru, cearu „szomorúság, szorongás, gyász”, illetve "az elme terhei; komoly mentális figyelem", a késő régi angolban is „törődés, aggodalom, amelyet a gonosz megértése okoz, vagy sok teher súlya", proto-germán *karō „siralom; gyász, gondoskodás” (források még: az ószász kara – bánat, az ófelsőnémet chara - sikoly, siralom; gót kara – bánat, baj, gondoskodás).
A „megbízás, felügyelet, figyelem vagy törődés a biztonság vagy védelem céljából” értelemben 1400 körül használták először. „Aggodalomra okot adó tárgy vagy kérdés”, illetve „take care” (légy óvatos) értelemben az 1580-as évektől használják.