Egy ókori csatától a selyem fibroinig

Nyitóoldal > Blog > 2020

Magyar Sebkezelő Társaság

Szerző: Várhegyi László

A héten új menüponttal bővült a portál Egyebek rovata. A sebekkel, sebesüléssel kapcsolatos érmek közül az egyik a cannaei csatának egy momentumát ábrázolja. A második pun háború kiemelkedő eseménye a karthágói hadvezér Hannibál legjelentősebb győzelme volt a Római Köztársaság haderői felett ie. 216-ban. Azonban nem ez volt a légiók egyetlen számottevő veresége. Carrhaei csata Mintegy húsz évvel a Spartacus-féle rabszolgafelkelés után a győztes Marcus Licinius Crassus a Pártus Birodalom ellen vezette csapatait. Időszámításunk előtt 53. júniusában azután a jelentős számbeli fölényben lévő római sereg elszenvedte a köztársaság egy másik jelentős katonai vereségét. A foglyul ejtett Crassust kivégezték, egyik helyettese, Gaius Cassius az eredeti létszám alig negyedét, tízezer katonát tudott visszavezetni a csatatérről Szíriába. Ő később Julius Caesar meggyilkolásában játszott kulcsszerepet (i. e. 44-ben). A mai törökországi Harrán közelében lezajlott carrhaei csata siettette a Római Köztársaság bukását és a császárság felemelkedését.

A túlélők arról számoltak be, hogy a pártusoknak furcsa, ragyogó anyagból készült lobogóik voltak. Hamarosan a Római Birodalomban nagy és egyre növekvő kereslet támadt a selyem iránt, így a Kínából induló selyemkereskedelmi útvonalak meghosszabbodtak egészen Nyugat-Európáig.

Carrhaei csata A selyem feldolgozása az ókori Kínából ered, ahol évezredeken át őrizték a titkát, csak 552-ben sikerült két Kínában járt szerzetesnek Európába csempésznie selyemhernyó-petéket. Magyarországon a selyemhernyót Passardi Péter János olasz telepes honosította meg 1680-ban. Egy bizonyos P. Facchini II. József engedélyével Óbudán selyemcérnázót (filatóriumot) alapított. A gyár hatéves működés után, 1789-ben csődbe ment, megszűnt, épülete később összedőlt. (Erről a gyárról kapta nevét az óbudai Filatorigát.)

A selyem a köznyelvben általában a hernyóselymet, a selyemlepke hernyójának mirigyváladékát jelenti, tágabb értelemben azonban minden olyan rovarnak a mirigyváladékát annak tekintjük, amely bizonyos hasonlóságot mutat a hernyóselyemmel. 2009-ben bizonyítékokat találtak arra, hogy az Indus-völgyi civilizáció Kínától függetlenül ismerte a selymet.

Gavin Miller és munkatársai már a The Canadian Medical Association Journal 1938 áprilisi számában foglalkoztak a selyem-technológia szerepével a sebgyógyításban. Megállapították, hogy az aszepsis előtti időszakban a nehéz selyem- és lenvászon varróanyagok gyakran tartós fertőzést okoztak, s végül el kellett azokat távolítani. Tiszta esetekben javasolták a finom selyem varratanyagként való szélesebb körű felhasználását. Használata csökkenti a fertőzést, korábbi és nagyobb sebgyógyulást biztosít, csökkentve az azonnali és késői sérv veszélyét. A herniális helyreállításban való felhasználása felére csökkenti a kiújulás arányát. Személyes tapasztalataik szerint használata csökkenti a kórházi kezelés időtartamát. Megemlítik a finom krómozott acélhuzal előnyeit is, de a selyem használatát javasolják, mivel ez általában ideális rutin varratanyag.

Mint arra Dimple Chouhan és Biman B. Mandala (Guaháti, India) idén februárban felhívták a figyelmet, „A selyem biotermékek ismertek az orvosbiológiai és szövettechnikai alkalmazásokban, ideértve a gyógyszeradagolást és a beültethető eszközöket, biológiai összeférhetőségük és ideális fizikai-kémiai tulajdonságaik széles skálája miatt.”

Selyem fibroin A selyem anyagokról az 1990-es években mutatták ki tudományosan is, hogy elősegítik a sebgyógyulást. A sebek jobban gyógyulnak, ha nedvesen tartják őket. A sebkötések segíthetnek ebben, de ugyanakkor gázáteresztőnek, vízállónak kell lenniük és meg kell őrizniük a baktériumokat. Kutatásokat folytattak ilyen alkalmas tulajdonságokkal rendelkező biológiai anyagokkal kapcsolatban, és a selyem fibroint lehetséges jelöltként azonosították. A Wikipédia szerint „A fibroin egy oldhatatlan fehérje, előállítják a pókok, a Bombyx mori (selyemhernyó) lárvái, más molynemzetségekbe (Antheraea, Cricula, Samia, Gonometa, stb.) tartozó élőlények, és ezenkívül sok más rovar is. A selyem két fő alkotóeleme a szericin és a fibroin nevű fehérje, itt a fibroin a központi anyag, amit a ragadós állagú szericin vesz körül.” A selyem fibroin (SF) létfontosságú szerepet játszik a bioaktív sebkötések előállításában. A kutatók sok vizsgálatot végeztek a hatékonyságának igazolására. A fő megfigyelés az volt, hogy az antimikrobiális anyaggal töltött SF nanoszálak képesek megakadályozni a fertőzést a sérülés helyén. Az SF alapú hidrogélek égési sérülésekhez és diabéteszes sebekhez használhatók.

Számos SF sebkötést fejlesztettek ki a laboratóriumokban, azonban a nagy állatkísérletek és klinikai vizsgálatok hiánya akadályozta azok széles körű alkalmazását a gyógyításban. Az utóbbi időkben a szövettechnika egyre növekvő területe számos természetes polimereken alapuló sebkötést vezet be. Az SF egyedülálló tulajdonságai, például biokompatibilitása, biológiai lebonthatósága, magas víz- és oxigénfelvétele, alacsony immunogenitása és robusztus mechanikai tulajdonságai kivételes választássá teszik a sebgyógyításhoz (Shailendra Singh Shera és Nilanjan Das, IJAR). Az ilyen kötszerek hordozóként is felhasználhatók gyógyszerek, növekedési faktorok és bioaktív szerek sebterületre juttatásához, miközben megfelelő támogatást nyújtanak a teljes gyógyuláshoz.

Pókselyem nanoszálak Az utóbbi időszak ezirányú kutatásainak középpontjában az epidermális növekedési faktorral (EGF) együtt történő alkalmazhatósága áll akár önmagában (A. Schneider és munkatársai), akár ezüst-szulfadiazinnal (Eun Seok Gil és munkatársai) kombinálva. Scott E. Wharram és munkatársai pedig hat különálló elektrospun selyem anyagcsoportot értékeltek, s ebből háromnál ideális biomateriális tulajdonságokat azonosítottak, s így potenciálisan hasznosak lehetnek a sebkötéseknél. Tomoko Hashimoto és munkatársai szintén idei, letölthető tanulmányukban (Molecules) igazolták, hogy SF bioanyag használatakor nagyobb sebgyógyulással kapcsolatos génexpresszió tapasztalható, mint a kollagén esetében. A már említett Dimple Chouhan és Biman B. Mandala pedig a selyem több olyan velejáró tulajdonságát vizsgálják, amelyek elősegítik a gyógyulási folyamat kritikus eseményeit, például a sejtek vándorlását, a sejtek proliferációját, az angiogenezist és az új epithelializációt.

A vizsgálatok azt igazolják, hogy a selyem nagyon ígéretes anyag az orvosi alkalmazásokhoz, különösen a krónikus sebben szenvedő betegek számára. Műbőrként való széles körű felhasználása is várható. A pókselyem gyógyászati (és sebkezelési) alkalmazásával majd egy másik alkalommal foglalkozunk.

Megosztás:


Kérjük, szóljon hozzá a cikkhez!

E-mail cím (nem fog megjelenni): *  

Név: *  

A bejegyzés címe, amelyhez hozzá kíván szólni:  

Hozzászólás: *  


Önt is várjuk a Magyar Sebkezelő Társaság tagjai közé!

Ehhez:

Várjuk online jelentkezését!

vagy kérjük,

Töltse le és küldje vissza a regisztrációs lapot!