B5-vitamin és sebgyógyulás

A Házipatika.com egyik cikke szerint az ún. immunmoduláns tápanyagok (arginin, glutamin, omega-3-zsírsavak), a nyomelemek (cink, réz) és a vitaminok (C-, A-, E-, D-, K-vitamin) elősegítik a sebgyógyulást. Nem kerül megemlítésre a „B” és ezen belül a B5-vitamin, pedig néhány bizonyíték arra utal, hogy a pantoténsav (PA) potenciálisan elősegítheti a sebgyógyulást. Egy tanulmány például megállapította, hogy a bőr fibroblaszt sejtjei növelik a sejtek differenciálódását és működését, amikor in vitro (nem a test belsejében) adják a PA-t. Ez a seb gyorsabb gyógyulásához kapcsolódik, de még több kutatást kell végezni annak meghatározására, hogy ugyanaz a hatás megjelenik-e az emberi testben.

Más előzetes kutatások azt sugallják, hogy a B5-vitamin hidratáló hatással van a bőrre, azonban a kutatók nem tudják, miért működik ez. Megint más tanulmányok – elsősorban kémcsövekkel és állatokkal, de néhány emberek körében is – arra utalnak, hogy a B5-vitamin-kiegészítők felgyorsíthatják a sebgyógyulást, különösen műtét után. Ez különösen igaz, ha a B5-vitamint és a C-vitamint kombinálják.

Mi is ez a pantoténsav? A PA a B-vitaminok csoportjába tartozó vízben oldódó, 1931-ben felfedezett vitamin. Számos élelmiszerben megtalálható, azonban bizonyos esetekben, ritkán mégis kialakulhat B5-vitamin-hiány, jellegzetes tünetekkel. Elnevezése a görög „panthoten” (mindenütt) szóra vezethető vissza, amely arra utal, hogy a B5-vitamin nagyon sok élelmiszerben megtalálható, például a papajában, a teljes kiőrlésű gabonafélékben, az olajos magvakban, a rizsben, a karfiolban, a brokkoliban, a narancsban, sőt a méhpempőben is.

A B5-vitamin az emberi test minden sejtje számára szükséges anyag. Némely esetben „stresszellenes” vitaminként is emlegetik, mivel a mellékvese hormonok és az esszenciális neuromuszkuláris transzmitterek (ingerületátvivő anyagok) termelésében játszik kulcsszerepet. A pantoténsav a pantoinsav és a béta-alanin amidja. A koenzim A felépítéséhez szükséges.

A WebMD hosszan sorolja alkalmazási lehetőségeit, bár hangsúlyozza, hogy a többségük vonatkozásában nincs elegendő tudományos bizonyíték arra, hogy valóban hatásosak-e: étkezési hiányosságok, pattanások, alkoholizmus, allergiák, kopaszság, asztma, figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességek (ADHD), autizmus, égő láb szindróma, élesztő-fertőzés, szívelégtelenség, carpalis alagút-szindróma, légzési rendellenességek, coeliakia. vastagbélgyulladás, kötőhártya-gyulladás, görcsök és cystitis kezelése. Szájon át alkalmazva: korpásodás, depresszió, diabéteszes idegfájdalom, az immunrendszer erősítése, az atlétikai teljesítmény javítása, nyelvfertőzések, szürke haj, fejfájás, hiperaktivitás, alacsony vércukorszint, alvászavarok (insomnia), ingerlékenység, alacsony vérnyomás, szklerózis multiplex, izomdisztrófia, izmok görcsei a lábakban, terhességgel vagy alkoholizmussal, neuralgia és elhízással összefüggésben.

Egyéb orális alkalmazási lehetőségei: osteoarthritis, rheumatoid arthritis, Parkinson-kór, idegfájdalom, premenstruációs szindróma, megnövekedett prosztata, védelem a mentális és fizikai stressz és szorongás ellen, a pajzsmirigy-terápia káros hatásainak csökkentése veleszületett hypothyreosisban, az öregedés jeleinek csökkentése, a megfázás és más fertőzések iránti érzékenység csökkentése, késleltetett növekedés, övsömör, bőrbetegségek, mellékvesék stimulálása, krónikus fáradtság szindróma, szalicilát toxicitás, streptomycin neurotoxicitás, szédülés - és sebgyógyulás.

Az emberek a PA-ból előállított dexpanthenolt (DE) alkalmazzák a bőrön a viszketés ellen, elősegítve az enyhe ekcémák és más bőrbetegségek gyógyulásának elősegítésére, rovarcsípésekre, harapásokra, pelenkakiütésre és pattanásokra. Helyileg alkalmazzák a sugárterápiás bőrreakciók megelőzésére és kezelésére is.

Ehrhardt Proksch (Kiel, Németország) és munkatársainak tanulmánya (Journal of Dermatological Treatment, 2017) szerint a pantoténsav nevet Williams és Saunders 1933-ban adták az anyagnak. 1934-ben kimutatták, hogy a PA mély stimuláló hatással van a sejtproliferációra az élesztőben, ami végül az első helyi dexpantenol-készítmény (Bepanthen) kifejlesztéséhez vezetett. A dexpantenol a PA stabil alkoholos analógja. A PA-val ellentétben jól felszívódik a bőrön. A Bepanthen kenőcsként került először 1944 táján forgalomba. A topikális DE-t felületes sebek kezelésére és különféle bőrbetegségek bőrápolására ajánlják. Noha évtizedekkel ezelőtt fedezték fel, a DE pontos hatásmechanizmusát még nem sikerült tisztázni. A közelmúltban az új technikák lehetővé tették a DE működési módjának megismerését. Ezekkel a technikákkal a régebbi vizsgálatok sok kedvező eredménye már magyarázható molekuláris szinten. Ez vonatkozik a DE-nak mind a gátfunkciójára, mind a sebgyógyulásra gyakorolt kedvező hatásaira. Úgy tűnik, hogy a DE növeli a stratum corneum több lipid- és proteinszegmensének molekuláris mobilitását. A sebgyógyuláshoz a DE bizonyos gének expresszióját modulálja.

A szakirodalmat áttekintve az egyik legutóbbi tanulmány 2020. februári keltezésű. Alaa A Gheita és munkatársai (Kairó, Egyiptom, Phytotherapy Research) úgy találták, hogy a PA javítja a műtéti sebkezelést hidratáló és bőr barrier fokozó potenciállal. Hiánya a kortizoltermelés csökkenéséhez, az ízületi fájdalom, a mialgia, a krónikus fáradtság, a fejfájás, a depresszió és az insomnia növekedéséhez vezet. Felfedték a B5-vitamin paradox hatását a gyulladásgátló és gyulladáscsökkentő citokinek átváltására.

Kicsit visszaugorva a múltba, M. Aprahamian (Strasbourg, Franciaország) és munkatársai (The American Journal of Clinical Nutrition, 1985) a PA-pótlás és -hiány hatását vizsgálták a sebgyógyulásra nyulakban egy egyhónapos posztoperatív időszakban. A csoportot pentotenáttal (20 mg / testtömeg kg / 24 óra) injektálták három héten keresztül, és összehasonlítottuk a placebo csoporttal (0,5 ml desztillált víz). Úgy találták, hogy a krónikus pre- és posztoperatív PA-pótlás szignifikánsan növelte az aponeurosist műtét után, és kissé, de nem szignifikánsan javította a bőr erősségét. Ezenkívül a heg fibroblaszt tartalma jelentősen megnőtt a fibroblaszt proliferációs szakaszában a PA-pótlás után. A PA felgyorsította a normális sebgyógyulási folyamatot. A javulásért felelős mechanizmusának a sejtszaporodás növekedését vélték az első műtét utáni időszakban. A pantotenát (más néven PA) pozitív hatásának pontos mechanizmusa azonban továbbra sem tisztázott – szögezték le.

Úgy tűnik, Strasbourg egyfajta szellemi központja lehet(ett) a B5-vitamin kutatásának, mert három évvel később szintén ottani kutatók, B. Lacroix és munkatársai publikálták eredményeiket a Research in Experimental Medicine c. szakfolyóiratban. Annak érdekében, hogy a PA-nak a sebgyógyulási folyamatok során kifejtett hatásainak felmérjék, az előbőrből származó fibroblaszt sejttenyészeteket alapítottak és szubkultúráltak tripszinizációval. 40 µg/ml-es PA alkalmazása esetén a sejtproliferáció és az of3H-timidin beépülésének jelentős növekedését tapasztalták, különösen az első napokban. A PA stimulálta az intracelluláris fehérjeszintézist is, de nem indukálta a fehérjék felszabadulását a tápközegben - a jelenség pontos mechanizmusát nem tudták tisztázni.

Az előbbiek után már nem meglepő, hogy 1995-ben a European Surgical Research Journal tette közzé a szintén ebben a városban dolgozó F. Vaxman és kollégáinak kettősvak, prospektív, randomizált vizsgálatáról szóló beszámolót, amely kutatás célja az aszkorbinsav és a PA nagy dózisának az emberi bőr tetoválás-eltávolító műtét utáni sebgyógyulására gyakorolt hatásainak vizsgálata volt. Bár ebben a tanulmányban nem lehetett dokumentálni a gyógyulási folyamat lényeges javulását, eredményeik azt sugallják, hogy ezeknek a szupplementumoknak az előnyei a nyomelemek variációi lehetnek, mivel ezek összefüggésben vannak a hegek mechanikai tulajdonságaival.

1999-ben B. I. Weimann és D. Hermann kimutatták, hogy a kalcium D-pantoténsav felgyorsította a sebgyógyulást azáltal, hogy növelte a vándorló sejtek számát, távolságát és ennélfogva a sebességét. Ezen felül megnőtt a sejtosztódás, és megváltozott a fehérje szintézise. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy nagyobb mennyiségű pantotenát alkalmazása szükséges helyileg a sebgyógyulás fokozásához.

Peter Engel 2010-es cikkében (2017-ben Ines Warnke felülvizsgálta) úgy vélte, hogy a PA hozzáadása az in vitro emberi bőrmodellek tápközegéhez fokozta a sejtek proliferációját és a mű-sebek javulását. Szerinte jóllehet az orális B5-vitamin beadása és a pantotenol kenőcsnek a bőrön történő alkalmazása bebizonyította, hogy felgyorsítja a bőrsebek záródását és növeli a hegszövet erősségét az állatokban, ellentmondásos adatok állnak rendelkezésre a seb gyorsított gyógyulásának támogatására emberekben.

Daisaku Kobayashi (Tohoku University, Japán) és munkatársai (Journal of Pharmacological Sciences, 2011) rövid közleményükben keratinociták és fibroblasztok alkalmazásával megpróbálták tisztázni a PA szerepét a bőr működésében. A PA depléciója a tápközegből elnyomta a keratinocita proliferációt és elősegítette a differenciálódást. Ezenkívül a PA leépítése csökkentette a keratinocita növekedési faktor és a 4a2 prokollagén szintézisét a fibroblasztokban. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a PA elengedhetetlen a keratinocita proliferáció és differenciálódás fenntartásához.

Abdullah Oguz (Diyarbakır, Törökország, 2015) és munkatársai szerint az N-acetil-cisztein sebkezelő hatása a dexpanthenolhoz mérhető, de széleskörű alkalmazásához további klinikai vizsgálatok szükségesek.

Alig két hónapja, 2020. júniusában Julian Gorski (Leverkusen, Németország) és munkatársai a Pharmaceuticals folyóiratban publikált tanulmánya szerint a legfrissebb eredmények megerősítették, hogy a DE gátolja a gének felszabályozását, amelyek kritikus az orvosi vagy kozmetikai beavatkozások utáni gyógyulási folyamat szempontjából. A génexpressziós adatok klinikai relevanciával bírnak, s ahogyan azt a prospektív klinikai vizsgálatok is bizonyítják, a topikális DE a bőr sérülését követően a gyors epithelializációval és a bőr barrier funkciójának helyreállításával felgyorsítja a sebgyógyulást. Ennélfogva arra lehet következtetni, hogy a topikális DE megfelelő és nagyon modern kezelési lehetőséget jelent a felületes sebek számára, különösen akkor, ha a felületes bőrkárosodást követően korai alkalmazásra kerülnek.

A sebekben a baktériumok és a biofilmek kezelése elengedhetetlen a sebgyógyulás eléréséhez. Ghada F. Helaly és munkatársainak (Archives of Clinical Microbiology) egy korábbi, 2011-es kutatásának célja a különféle készítmények, például a DE és a propolisz (természetes méhtermék) önmagában és/vagy topikális antibakteriális szerekkel kombinált antimikrobiális- és antibiotikum-hatásának meghatározása volt a Pseudomonas és Staphylococcus sebfertőzéseknél. Nekik sikerült bizonyítani, hogy az előbbiek hatékonynak bizonyultak a biofilmek képződésének megelőzésében, elősegítve ezzel a rövid idő alatt bekövetkező sebgyógyulást, nekem pedig apropót ad ahhoz, hogy az egyik soron következő blogbejegyzés a propolisz és a sebkezelés kapcsolatával foglalkozzon.