A (termál)fürdők és a sebkezelés

Holnap, június 5-én lesz 140 éve annak, hogy Hódmezővásárhelyen megszületett Dr. Bakay Lajos, az Országos Orvosi Kamara egykori elnöke. Ez adja az apropóját, Dr. Vértes László főorvos 2020. január 21-i halála pedig a fájdalmas aktualitását annak, hogy emlékük előtti egyfajta tisztelgésként a címben jelzett témával foglalkozzunk. Hiszen ő, a Sebkezelés-Sebgyógyulás folyóirat egykori szerkesztőbizottsági tagja volt az, aki szaklapunk 2001/1. számának 40-41. oldalán emlékezett meg arról, hogy Bakay, aki budapesti egyetem II. sz. Sebészeti Klinikájának az igazgatója is volt, 1943-ban tanulmányt írt „A fürdők jelentősége a sebkezelésben” címmel.

Ebben arról ír, hogy „A sors úgy hozta, hogy két egyetemi állomásom olyan városokban volt, melyeknek közelében kénes hőforrások voltak s hova a környék lakossága évszázadok óta sebes testrészeinek gyógyítása végett sereglett. Meggyőződtem róla, hogy titokban szigorú tilalom dacára is idejártak sipolyos gümős sebeikkel az utóbbi évtizedekben is, sőt azt is megfigyeltem, hogy sokan közülük itt meg is gyógyultak. Ezen az alapon indulva kezdtem meg az ilyen sebek fürdetését.” Az általa alkalmazott metódus részletes leírása megtalálható a cikkben. Az 1942-43-ban rektori tisztséget is betöltő sebészorvost ebben az időszakban bizonyára foglalkoztatta a téma, hiszen A hadisebészet fejlődése címet viselő, 1943. május 13-án tartott rektori ünnepi beszédében (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda) Mária Terézia kapcsán megemlítette : „A hétéves háborúban és utána nagyon sok sebesült katonáról kellett gondoskodni. Seb orvos különösen kevés volt. A királynő rendeletére a helytartótanács a megyékhez fordult, hogy kutassanak gyógyforrások után, amelyek a kiütések és sebek gyógykezelésére alkalmasak. Igy létesült az első katonai fürdőtelep Trencsénteplicen.”

A víz és a fürdők alkalmazásának történetét a sebgyógyulásban már többen is érintették folyóiratunk hasábjain (pl. Gustav Passavant - tartós forró fürdőt javasolt, Ferdinand von Hebra – égési sérültek tartós fürdőkezelése, Hipolyte Baraduc - a víz nyomása csökkenti az exsudatiót), a hazai fürdők történetét Dr. Sugár István a 2014/2 számban, Bakay Lajos életét pedig a fentebb említett Vértes-cikk dolgozta fel, így a további történelmi áttekintés jelen blogbejegyzés keretében nem látszik indokoltnak.

Ilyen előzmények ellenére is számomra úgy tűnik, hogy a téma átfogó és modern hazai feldolgozása még várat magára, legalábbis jómagam nem akadtam ennek nyomára. Kérem és biztatom Önt, ha van ilyenről tudomása, hozzászólásként jelezze ezt! Annyi bizonyos, hogy jó kutatási téma lenne mind a jelen, mind a jövő szakemberei számára.

Már-már közhely, hogy Magyarország jelentős termálvízkészlettel és kedvező geotermikus adottságokkal rendelkezik. Japán, Izland, Olaszország és Franciaország után hazánk a világ 5. termálvíz nagyhatalma.

Már csak ez a tény is indokolttá teszi, hogy foglalkozzunk a sebkezeléssel betöltött szerepükkel. Nálunk a 30 °C feletti hőmérsékletű vizeket nevezzük termálvíznek. Összetételük és gyógyászati alkalmazhatóságuk szempontjából megkülönböztetünk
- hévizet (35 °C-nál magasabb hőmérsékletű rétegvíz, amely fürdőzésre, feltöltődésre alkalmas),
- gyógyvizet (igazoltan gyógyhatással rendelkező) és
- ásványvizet (ásványi anyag tartalma 1.000 mg felett van).

A mi szempontunkból most érdekes gyógyvizek gyógyászati alkalmazása fürdőkúraként és ivókúraként valósulhat meg. Ez a megállapítás, egyben a téma további szűkítése is, hiszen ahogy most nem foglalkozunk a nedves sebkezeléssel, úgy zárjuk ki e cikk tárgyából az egyébiránt a sebgyógyulást segítő hatású szénsavas fürdőket is.

Nem árt megkülönböztetni két, nem szinonimaként használt fogalmat sem:
- a balneoterápiát (amely a vízben oldott anyagok gyógyhatására épül) és
- a hidroterápiát (amelynek alkalmazásakor a víz fizikai tulajdonságai érvényesülnek).

A fürdőknek is számos fajtájuk van: sós, kénes, jódos, rádiumos, kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos stb. A téma oly szertágazó, hogy ebben a bejegyzésben csak a „forró vízzel” foglalkozunk. Hazai források hiányában nézzünk szét röviden a külföldi szakirodalomban!

Már egy 2012-es, hipotonikus, bikarbonát-kalcium-magnéziumos ásványvízzel folytatott vizsgálat is rámutatott (Angela Faga és munkatársai: „A termálvíz hatása a bőr regenerációjára”) , hogy az új-zélandi fehér nyulaknál a sebgyógyulás előrehaladását tapasztalták mind a sebészek, mind a hisztológusok.

2015-ben a PLoS One egyik cikkében („Carbonate Ion-Enriched Hot Spring Water Promotes Skin Wound Healing in Nude Rats”) Jingyan Liang és munkatársai leszögezték: „Általános vélemény, hogy a termálvizes fürdőnek van gyógyító hatása a sebgyógyulásra, ám a mögöttes molekuláris mechanizmusok továbbra sem tisztázottak.” Ők a Nagano forró forrásvíz hatásait állatokkal végzett vizsgálatokban elemezve bizonyítékot találtak arra, hogy a karbonát-ionokkal dúsított termálvíz hasznos a bőr sebeinek kezelésében.

„Lehet a termálvíz a sebkezelés alternatív kezelési módja?” teszik fel a kérdést a török szerzők (Mustafa Ersöz és munkatársai) a Journal of Biology and Life Science c. folyóirat 2017. évi 8. számában. Megállapították, hogy a vizsgált forró forrásvíz felgyorsította a sebgyógyulást a kísérleti állatokban. Ugyancsak megfigyelték, hogy begyógyultak a pácienseknek különféle betegségek miatt keletkezett sebei akkor, ha „elszántan” használták ezt a vizet. A sebek kiújulásának hiánya jelzi a valódi hatékonyságot. Úgy vélik, szélesebb körű vizsgálat szüksége ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogyan gyógyíthatók azok a sebek, amelyeknél nem sikeres a kórházi kezelés, a gyógyvizes terápia viszont igen, s milyen hatással és mechanizmussal járult hozzá a víz a gyógyuláshoz.

2018-ban Isabel Gálvez és munkatársai (Badajoz, Spanyolország - „Balneoterápia, immunrendszer és stresszválasz: hormetikus stratégia?”) rámutattak, hogy az ismételt enyhe hőstressz által kiváltott hormézis befolyásolja a sejtek öregedésének különféle paramétereit és más funkcionális jellemzőket, például a differenciálódást, sebgyógyulást és angiogenezist.

A The Science of Hormesis in Health and Longevity című könyv (2019) 10. fejezetének a „Termálvíz és a hidrogén-szulfid hormetorszintű hatása a gyulladásos ízületi gyulladásokra és a sebgyógyulásra” című részében Sergio Davinelli és munkatársai bizonyítják be, hogy a hidrogén-szulfid (H2S) részt vehet az osteoarthritis (OA) gyulladásának csökkentésében és a nehezen gyógyítható krónikus sebek gyógyulásában.

Mint láthatjuk, a téma annyira szertágazó, hogy a jövőben érdemes lesz e blogban a sebkezeléssel-sebgyógyulással kapcsolatos más aspektusait is megvizsgálni.