Zene és sebkezelés

Előző blogbejegyzésemben az IgNobel-díj szeptember 17-i átadása kapcsán néztem meg, hogy vajon a nemzetközi tudományos élet értelmetlen (vagy elsőre annak tűnő) felfedezésekhez, használhatatlan találmányokhoz vagy egészen egyszerűen mulatságos javaslatokhoz vezető kutatásainak díjazottjai között van-e olyan, amely sebkezeléssel-sebgyógyulással foglalkozik. Nem találtam ilyet, viszont az elismerést odaítélő Improbable Research oldalain keresve rábukkantam Alice Shirrell Kaswell idén júniusi beszámolójára Neil W. M. Orr „Is a mask necessary in the operating theatre?” (Szükséges-e maszk a műtőben?) című 1981-es tanulmányáról.

Most egy korábbi, 2015-ös beszámolót mutatok be, amiben Martin Gardiner foglalkozott Shelby R. Lies-nak és Andrew Y. Zhang-nak az Aesthetic Surgery Journal szakfolyóiratban megjelent Prospective Randomized Study of the Effect of Music on the Efficiency of Surgical Closures (Prospektív randomizált vizsgálat a zene hatásáról a műtéti zárások hatékonyságára) című tanulmányával. Az idő pénz. Különösen így van ez egy plasztikai sebészeti műtőben, ahol az üzemeltetési költségek elérhetik a 66 dollárt percenként, s a műtéti idő 10%-os csökkentésével óránként 396 dollárt lehet megtakarítani. Mi segíthet a sebészek felgyorsításában (természetesen a pontosság és a hatékonyság veszélyeztetése nélkül)? Talán a zene? Ennek megismerésére végeztek kísérleti vizsgálatot a szerzők. A konkrét céljuk annak értékelése volt, hogy a muzsika milyen hatással van azokra a plasztikai sebész rezidensekre, akik réteges sebzárást végeztek egy szimulációs (sertésláb) modellen. Eredményeik azt mutatták, hogy az általuk preferált zenét hallgatva hatékonyabbá vált a munkájuk. A műtéti idő mindegyiküknél 8%-kal, a legjobbaknál 10%-kal csökkent. A minőségben is kis javulás volt tapasztalható. Eddig az ismertető.

A The Guardian 2011-es, a témával foglalkozó cikke hivatkozik egy felmérésre, amely szerint az Egyesült Királyságban a sebészek 90%-a hallgat zenét a műtőben, a válaszadók fele up-tempo rockot, 17%-a pop- és 11%-a klasszikus zenét. A legtöbb zenét a plasztikai sebészek hallgatják, a legkevésebbet a fül-orr-gége specialisták. A legtöbb válaszadó szerint a zene hozzájárult a harmonikus és nyugodt légkör megteremtéséhez. Három évvel korábban Yehuda Ullman és munkatársai (Haifa, Izrael) még úgy találták, hogy a kérdőívet kitöltő sebészek és szakdolgozók 63%-a hallgat rendszeresen zenét, leginkább (58%) komolyzenét, s a válaszadók többsége nem az eljárás típusának megfelelően választja a zene típusát.

Tágítsuk ki a horizontot s nézzük meg a zene és a sebkezelés néhány találkozási pontját, hiszen az nem lehetett véletlen, hogy a középkorban még minden orvos tanult zenét, és Nápolyban a 18. századig volt muzsika a kórházakban. E vonatkozásban elsőként mint fájdalomcsillapító kell említést tennünk róla. A Journal of Nursing szerint a zeneterápia segíthet a fájdalom enyhítésében a sebkötések cseréje után, amely az egyik legfájdalmasabb élmény a gyógyulási folyamat során. Emellett segít enyhíteni a szorongást, csökkenti a pulzusszámot és növeli a kényelmi szintet a sebkezelési eljárások során. Ezt a megállapítást alátámasztották például 2016-ban Kuo-Cheng Hsu és munkatársai (Tajvan), akik 2014. októbere és 2015. szeptember között végzett vizsgálataik eredményeit összegezve arra a megállapításra jutottak, hogy a zenei beavatkozás negyedik napjára a betegek fájdalma a sebkötés cseréje előtt, alatt és után jelentősen csökkent; a kötéscsere alatti és utáni negyedik nap szorongása szintén jelentősen csökkent. Az ápolók használhatnak megrendelt vényköteles fájdalomcsillapítókat, de ha fokozzák a nem farmakológiai beavatkozásokat, például időben történő zenei beavatkozást biztosítanak, és barátságos, kényelmes kórházi környezetet teremtenek, a betegek fájdalma és szorongása csökkenni fog.

Ugyanerre a következtetésre jutott Latika Rohilla-nak (Chandigarh, India) és munkatársainak 2018-as tanulmánya, amelyben szerint a zeneterápia segít csökkenteni a szorongást, a fájdalmat és az opioid-használatot az égési sérültek kötésének cseréje során. Ugyanebben az évben Tahereh Najafi Ghezeljeh és Fatemeh Mohaddes Ardebili (Teherán, Irán) randomizált, kontrollált vizsgálataik során ugyancsak azt állapították meg, hogy a svéd masszázs és a kedvelt zene kombinációja hatékonyan csökkentette az égési betegekben az előzetes szorongást. Az egészségügyi szolgáltatók, különösen az ápolók, egyszerre biztosíthatják ezt a két noninvazív és gazdaságos beavatkozást, és kihasználhatják szinergikus hatásukat az égési betegekben. E tekintetben termékeny volt ez az év, mert 2018. júniusában a Burns c. folyóiratban Marianne J E van der Heijden (Rotterdam, Hollandia) egy Cape Town-i (Dél-Afrika) gyermekkórházban végzett ugyancsak randomizált és kontrollált vizsgálataikat követően viszont arról számoltak be, hogy az élő zenével végzett terápia nem volt hatékony a szorongás és a fájdalom csökkentésében a kisgyermekeknél az égési sebek kezelése után. Az idősebb gyermekek jobban reagálhatnak erre a beavatkozásra.

Ezek az eredmények még értelemszerűen nem kerülhettek feldolgozásra a Jinyi Li, Liang Zhou és Yungui Wang szerzőtrió (Csungking, Kína) egy évvel korábbi metaanalízisében, amely során a zenei „intervenciónak” az égési betegekre gyakorolt hatásával foglalkozó publikációkat tekintették át. Az előzetesen felállított követelményeinek 804 páciens bevonásával végzett 17 vizsgálat felelt meg, s pozitív korrelációt találtak a zenét alkalmazó beavatkozások és a fájdalom, a szorongás enyhülése, valamint a pulzusszám csökkenése között az égési betegekben. A már említett T. Najafi Ghezeljeh elsőszerzőségével ugyancsak 2017-ben, a Burns-ben megjelent cikkben a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a zene, a masszázs és e két beavatkozás kombinációja hatékonyan csökkentette a fájdalom és szorongás intenzitását, és növelte a relaxációs szintet. Az alkalmazott beavatkozások könnyűek, olcsók és elérhetőségük miatt javasolják ezeket a kiegészítő terápiákat az égési betegeknek. Bár akár egyetlen kiegészítő terápia alkalmazása is költséghatékony, véleményük szerint további vizsgálatokra van szükség az égési gondozás javítására szolgáló leghatékonyabb és költséghatékonyabb módszer meghatározásához.

Elizabeth Broadbent (Auckland, Új-Zéland) és munkatársai már az előbbiekben bemutatott kutatásoknál jóval korábbi, 2012-es randomizált tanulmányukban rámutattak, hogy a pszichológiai stressz rontja a sebgyógyulást. Úgy találták, hogy a rövid relaxációs (zenehallgatást is tartalmazó) beavatkozások előnyösek lehetnek a műtött betegek sebgyógyulásának javítására. Különösen azokra alkalmazhatók, akiknél nagy a kockázata a gyenge sebgyógyulásnak, látszólagos potenciális ártalmak nélkül, bár további kutatásokra van szükség annak megvizsgálására, hogy a sebgyógyulás különféle fokán lévő betegek eltérő módon reagálnak-e a beavatkozásra. A pszichológia és a sebkezelés kapcsolatára talán még visszatérünk a blogban.