Nyál és sebkezelés

A nyálban, illetve az abban található váladékban lévő anyagok gyorsíthatják a gyógyulást – írta augusztus 17-én megjelent cikkében a Házipatika.com. Az írás idézi Ole Sorensent, a svédországi Lund Egyetem kutatóját, aki szerint „A szájüregből származó nyál, illetve váladék fehérvérsejteket is tartalmaz, és ezek tulajdonképpen a szervezetünk első védelmi vonalát képezik a kórokozókkal szemben. A fehérvérsejtek képesek (egyszerűen fogalmazva) csapdába ejteni és elpusztítani a mikrobákat, ráadásul a szájüregi váladékban található fehérvérsejtek hatékonyabban végzik ezt a feladatot, mint a szervezet más részein lévők”. Kitér arra is, hogy a sebek nyalogatása ösztönös reakció, amely az állatvilágban is megfigyelhető, és kedvezően hathat a gyógyulásra. A nyálban olyan vegyületek is találhatók (a fehérvérsejtek mellett), amelyek a bőrrel érintkezve fertőtlenítő és antibakteriális hatásúak, tehát megvédhetik a sebeket attól, hogy elfertőződjenek. Ezen a héten tekintsük át tehát a (szak)irodalmat az emberi nyálnak a sebgyógyulásban betöltött szerepéről!

A Medicalonline.hu már 2008-ban tudósított egy az amerikai Kísérleti Biológiai Társaságok Szövetségének (Federation of American Societies for Experimental Biology) folyóiratában, a FASEB Journal-ben megjelent tanulmányról, amely szerint a kutatók megfigyelték, hogy a sejtrétegen mesterségesen előidézett seb, ha emberi nyálban tartották, már csaknem teljesen bezáródott 16 óra elteltével. Ezzel szemben a kezeletlen seb nagyobb része még nyitva volt ennyi idő után. A hatást egy hisztatin nevű fehérje idézi elő.

2012-ben Jinjing Jia (Hszian, Kína) és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a nyál javíthatja a sebgyógyulást, ami összefügg azzal, hogy csökkenti a gyulladásos sejtek infiltrációját, megakadályozza a sebfertőzést, felgyorsítja a kollagénrostok proliferációját és elősegíti a sebgyógyulás folyamatában az érrekonstrukciót.

2013-ban Henk S. Brand és Enno C. I. Veerman (Amszterdam, Hollandia) úgy foglalták össze eredményeiket, hogy szájüregben lévő sebek gyorsabban gyógyulnak és kevesebb hegesedést okoznak, mint a test más részein lévő sebek. A jelenségben szerepet játszó egyik tényező a nyál jelenléte, amely többféleképpen is elősegíti a szájsebek gyógyulását. A nyál párás környezetet hoz létre, amely javítja a sebgyógyulás szempontjából kulcsfontosságú gyulladásos sejtek túlélését és működését. Ezenkívül a nyál különféle fehérjéket tartalmaz, amelyek szerepet játszanak az intraorális sebgyógyulás különböző szakaszaiban. A nyál exoszómáiban jelenlévő szöveti faktor drámaian felgyorsítja a véralvadást. A hámsejtek későbbi proliferációját a nyálban lévő növekedési faktorok, különösen az epidermális növekedési faktorok segítik elő. A szekréciós leukocita proteáz inhibitor fontosságát bizonyítja az a megfigyelés, hogy e nyálfehérje hiányában a szájsebek gyógyulása jelentősen késik. A nyál hisztatin család tagjai a sejtterjedés és a sejtmigráció fokozásával elősegítik a sebzáródást, in vitro. A sejtproliferációt a hisztatin nem fokozza. A hisztatin ciklizálása körülbelül 1000-szeresére növelte biológiai aktivitását a lineáris hisztatinhoz képest.

Ugyanők, Antoon J. M. Ligtenberggel kiegészülve, 2014-ben megjelent publikációjukban arról írnak, hogy a nyál nedves környezetet hoz létre, így javítja a gyulladásos sejtek túlélését és működését, amelyek elengedhetetlenek a sebgyógyuláshoz. Ezenkívül a nyál számos fehérjét is tartalmaz, amelyek szerepet játszanak a sebgyógyulás különböző szakaszaiban. A nyál tartalmaz jelentős mennyiségű szöveti faktort is, ami felgyorsítja a véralvadást. Ezt követően a nyálban lévő epidermális növekedési faktor elősegíti a hámsejtek szaporodását. A szekréciós leukocita proteáz inhibitor gátolja az olyan enzimek szövetlebontó aktivitását, mint az elasztáz és a tripszin. Ennek a proteázgátlónak a hiánya késlelteti a szájsebek gyógyulását.

2018-ban Charlotte Rodrigues Neves (Amszterdam, Hollandia) és munkatársai már tanulmányuk címében állították, hogy az emberi nyál serkenti a bőr- és szájsebgyógyulást, in vitro. Megállapították például, hogy nyál helyi alkalmazása a rekonstruált bőrön lévő hólyagos sebre nem serkentette a re-epithelializációt, mivel a hólyagos seb sűrű, áthatolhatatlan elhalt epidermális réteget tartalmazott. A nyál elősegítette a veleszületett gyulladásos választ (fokozott CCL20, IL-6 és CXCL-8 szekréció), ha helyileg alkalmazták mind a sérült, rekonstruált emberi bőr, mind a szájnyálkahártya szomszédos életképes területein anélkül, hogy megváltoztatta volna a bőrspecifikus keratin differenciálódási profilt.

2021-ben Katarina Radović (Belgrád, Szerbia) és munkatársai kimutatták, hogy a 2-es típusú diabetes által kiváltott nyál-VEGF szint növekedése mérsékelheti a cukorbetegség által kiváltott káros hatásokat az extrakciós sebek gyógyulására. A sérülésekre adott megfelelő szöveti VEGF-reakció hiánya a diabéteszes szájsebgyógyulás szabályozási zavarának hátterében állhat. Ugyanebben az évben Muna A. Abdullah (Takrit, Irak) és munkatársai is arról írtak, hogy a kísérleti nyulak bőrsebeinek emberi nyállal történő „mosása” felgyorsította a gyógyulási folyamatot, kevesebb szövődménnyel és korábbi hámképződéssel járt.

A Hvg.hu pedig idén márciusban számolt be Ramiro Iglesias-Bartolome (Bethesda, USA) és munkatársai publikációjáról, amely szerint a gyógyulási sebesség különbségének megértéséhez a szerzők egészséges emberi alanyokból származó szekvenciális, páros száj- és bőrbiopsziákon végeztek transzkripciós elemzést. Úgy találták, hogy bizonyos transzkripciós faktorok a szájsebekben következetesen felerősödtek, de a bőrsebekben nem. Ezen faktorok némelyikének túlzott expressziója a bőrsérülések egérmodelljében javította a gyógyulást. A szerzők azt javasolják, hogy a kutatók a szájnyálkahártya molekuláris szignatúráját használják fel új sebgyógyulási terápiák kidolgozására. Nem kétséges, hogy sokan „engedelmeskednek” majd ennek a felhívásnak.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!