Magnézium és sebkezelés

Magnéziumból is kevés van Európában – tudósított november 2-án a Storeinsider.hu. A globális termelés 87%-át adó Kínában ugyanis a kibocsátás-csökkentési céljaik elérése érdekében szeptembertől visszafogják egyes alapanyagok, köztük a magnézium előállításában résztvevő üzemek termelését. A döntés súlyosan érinti az európai alumínium-, vas- és acéltermelő, valamint -felhasználó iparágakat is. Vajon a sebkezelés-sebgyógyulás tudománya is veszítene azzal, ha nem lehetne magnéziumot beszerezni? Erre a kérdésre keresi a választ a mostani blogbejegyzés.

A Wikipédia szerint az alkáliföldfémek közé tartozó magnéziumnak (régi magyar nevén keserenynek) a természetben csak a vegyületei fordulnak elő. Fontos ásványa például a dolomit. Az univerzum 9., a földkéreg 8. leggyakoribb eleme. Évente hozzávetőleg 320.000 tonna magnéziumot (Mg) nyernek ki kereskedelmi felhasználásra. A Mg-t leginkább a tengervízből vonják ki, amiben ez a harmadik leggyakoribb komponens. Elsőként Sir Humphry Davy izolálta 1808-ban. Nevét a mangánhoz hasonlóan a magnétek területéről, a Thesszáliában fekvő Magnésziáról (mai nevén Magníszia) kapta (Davy a magnium elnevezést javasolta).

Több mint 300 olyan kémiai reakcióban játszik szerepet, amelyek biztosítják a szervezet megfelelő működését. Egészségügyi vonatkozásai közül a Házipatika.com kiemeli, hogy szükségünk van rá az idegrendszer, a szív, illetve a szív- és érrendszer, az izmok, a vese megfelelő működéséhez, de hozzájárul az immunrendszer épségéhez, a csontváz és a fogak felépítéséhez is. A WebMD felsorolása ennél sokkal bőségesebb. Csak a bizonyított hatásosságai között olyanokat említ meg, mint a
- székrekedés
- emésztési zavar (diszpepszia)
- eclampsziában szenvedő nők rohamai
- a vér alacsony magnéziumszintje (hipomagnezémia).
- olyan terhességi szövődmény, amelyet magas vérnyomás és a vizeletben található fehérje jellemez (pre-eclampszia)
esetében.

Sem itt, sem a „valószínűleg” sem az „esetleg” hatásos alkalmazási területek között nem említi viszont a sebkezelést és a sebgyógyulást, pedig már 1618 nyarán (és nem 1918-ban, ez egy elírás a Wikipédián!) feljegyezték, hogy az angliai Epsom városában egy farmer az aszályos időben egy víztócsára bukkant, amelyből a szomjas jószágai nem akartak inni. A víz keserű ízű volt, s elpárolgásakor egy olyan só maradt hátra, amelynek figyelemre méltó hatása volt: hashajtónak bizonyult. Ez lett a híres Epsom-só (magnézium-szulfát vagy keserűsó), és a székrekedés kezelésére szolgáló gyógyszer a következő 350 évben. Henry Wicker azt is észrevette, hogy az ebbe a vízbe gázoló állatok sebei gyorsabban gyógyulnak.

Ami a modern tudományt illeti, B. Domres és munkatársai már 1977-ben arról számoltak be, hogy a sebgyógyulás anabolikus folyamata miatt növekvő Mg- és cink igény jelentkezik. Ezen okok miatt mindkét elem pótlása javasolt. J. J. Grzesiak és M. D. Pierschbacher (San Diego, USA) 1995-ben azt írták (J Clin Invest.), hogy a korai sertés- és patkányseb folyadékban a magnézium és a kalcium koncentrációjának változása aktiválja a sejtmigrációs választ. 2001-ben A. A. Spasov (Volgográd, Oroszország) és munkatársai leírták, hogy a magnézium tartalmú polikatánnal végzett helyi kezelés elősegítette a fertőzött bőrsebek gyógyulását. A sebnek a baktériumoktól való megtisztulása a szer közvetlen antibakteriális hatásának volt köszönhető.

2005-ben jelent meg Alizadeh Alimohammad (Teherán, Irán) és munkatársai cikke, amelyben a magnézium-hidroxid hatását elemezték a patkányok sebgyógyulási folyamatára. Eredményeik arra utalnak, hogy a kísérleti állatokban a magnézium-hidroxid felgyorsította a bőr sebgyógyulási folyamatát, és a kollagénképződés serkentésével növelte a szövetek szilárdságát.

2008-ban a Robert D. Cox-Kevin A. Osgood szerzőpáros megállapította, hogy az intravénás magnézium hatékony módszer a hidrogén-fluoridos égési sérülések kezelésére. 2018-ban Reza Razzaghi (Kashan, Irán) és munkatársai egy randomizált, kettősvak, placebó-kontrollált vizsgálat során a magnézium-pótlást és annak a sebgyógyulásra és a metabolikus státuszra történő hatását vizsgálták a diabéteszes lábfekélyben szenvedő betegek körében. A már említett hipomagnezémia ugyanis neuropátia, illetve kóros vérlemezke-aktivitás kialakulásával jár, s mindkettő a diabéteszes lábfekély (DFU) kockázati tényezője. Úgy találták, hogy a DFU-ban szenvedő betegek 12 hetes magnézium-pótlása jótékony hatással van a fekély méretére, a glükóz metabolizmusra, a szérum nagy érzékenységű C-reaktív fehérjére (hs-CRP) és a plazma teljes antioxidáns kapacitás (TAC) szintjére.

A szintén kashani Hassan Afzali és munkatársai (köztük R. Razzaghi) a magnézium és az E-vitamin együttes pótlásának a sebgyógyulásra és az anyagcsere állapotára kifejtett hatására fókuszáltak DFU-s betegeknél. 2019-ben publikált randomizált, kettősvak, placebó-kontrollált vizsgálataik során kimutatták, hogy a DFU-ban szenvedő betegek 12 hetes magnézium- és E-vitamin-pótlása jótékony hatással volt a fekély méretére, a glikémiás kontrollra, a trigliceridekre, az LDL- és HDL-koleszterin-, a hs-CRP-, a TAC- és a malondialdehid (MDA) szintre. Ugyancsak 2019-ben jelent meg Noriaki Nagai (Oszaka, Japán) és munkatársai cikke, amelyben kimutatták, hogy a magnézium-hidroxid nanorészecskék és a sericin kombinációja fokozta a szaruhártya hámsebeinek gyógyulását patkányok debridált szaruhártya epitheliumában (in vivo).

2020-ban Chak Ming Leung (Szingapúr) és munkatársai a kondroitin-szulfátot tartalmazó, mineralizált magnéziumos antimikrobiális nanoszálas kötszerek sebgyógyító tulajdonságairól jelentettek meg egy cikket a Biomaterials Science c. folyóiratban. A bőr égési sérüléseinek sertés-modelljében mind a keverék, mind a mag-héj nanoszálas kötszerek jobb reepithelializációt, sebzáródást és klinikai eredményt mutattak a kezeletlen égési sérülésekhez képest. Kimutatták az ilyen nanostruktúrák többfunkciós előnyeit, amelyek potenciálisan hasznosak lehetnek a mély bőrégések kezelésében, miközben megvédik a szöveteket a kommenzális kórokozók általi kolonizációtól.

Ebben az évben, január 1-jén jelent meg Rachita Lakra (Csennai, India) és munkatársai tanulmánya a magnézium-aszkorbil-foszfát (MAP) hatásáról a kollagén stabilizálására. Ebben kiértékelték a MAP e potenciálját, s rámutattak, hogy az felgyorsította a kollagén önszerveződési folyamatát. A gyógyult bőr mechanikai tulajdonságai feltárták, hogy a MAP kollagén filmmel kezelt patkánybőr teljesen visszanyerte a normál bőréhez hasonló tulajdonságait, ezáltal potenciális jelöltté vált a sebkezelésben. Nyáron jelent meg a tudósítás arról, hogy az ausztrál RMIT Egyetem kutatói intelligens kötszert fejlesztettek ki olyan beépített nanoszenzorokkal, amelyek világítanak, hogy figyelmeztessék a betegeket, ha a seb nem gyógyul megfelelően. A többfunkciós, antimikrobiális kötszerek fluoreszcens érzékelőkkel rendelkeznek, amelyek UV fényben fényesen világítanak, ha fertőzés kezd kialakulni, és segítségével nyomon követhető a gyógyulás előrehaladása. Az intelligens kötszerek a magnézium-hidroxid erőteljes antibakteriális és gombaellenes tulajdonságait hasznosítják. Két hónapja, 2021 szeptemberében Wenqiang Li (Peking-Sencsen, Kína) és munkatársai pedig azt igazolták, hogy a gellángumi alapú, magnéziumokkal töltött (Mg2+@PAM/GG) hidrogél ígéretes kötszer-jelölt a teljes vastagságú égési sebek gyógyítására.

Ebből a néhány szemelvényből is látható, hogy a magnézium kivívta a maga helyét a sebgyógyulást segítő anyagok között. Azt hiszem, sikerült megadni a választ a blogbejegyzés elején feltett kérdésre, igen, hiányozna a magnézium a sebkezelők eszköztárából.

Az illusztrációk forrása a Pixabay.com.

Figyelem! Az eredeti poszt megjelenése után a blogbejegyzéseink csak igen ritkán frissülnek. Mivel az orvostudomány és az egészségipar folyamatosan fejlődik, egyes megállapítások már idejüket múlhatták, ezért feltétlenül figyelje a közzététel időpontját, és – ami még fontosabb – keresse a minél frissebb információkat!