Gyógynövények és sebkezelés, a papsajt

Nyitóoldal > Blog > 2020

Magyar Sebkezelő Társaság

Szerző: Várhegyi László

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a népi gyógyászat „a paraszti gyógyító gyakorlat összefoglaló elnevezése a néprajzi szakirodalomban. Magában foglalja a betegségek eredetére (kóroktan), tüneteire (diagnosztika) és gyógyítására (terápia) vonatkozó hagyományokat. Vagyis a népi gyógyászathoz kapcsolódó tudásanyag kétrétegű: egyrészt az egyes betegségekről szóló ismereteket, másrészt a betegségek gyógyításához szükséges cselekvésekre vonatkozó utasításokat tartalmazza…”

Hildegard von Bingen Valóban, az orvoslás egyidős az emberiséggel. A népességből már viszonylag korán kiváltak azok, akiknél koncentrálódtak az emberek (és állatok) gyógyításával kapcsolatos ismeretek. Az évezredek alatt felhalmozott tudást elsősorban, de nem kizárólag ők vitték magukkal. Még azoknak a kiemelkedő orvosi felfedezéseknek a többsége is, amelyekre ma a legbüszkébbek vagyunk, azok is a tapasztalaton alapuló népi gyógyításban gyökereznek. Ennek a tudásanyagnak egy igen nagy szeletét a gyógynövények ismerete adja.

Mihaela Georgescu és munkatársai Natural Compounds for Wound Healing című tanulmánya szerint a gyógynövényeket évezredek óta használják világszerte számos betegség hagyományos kezelésére. Például a hagyományos perzsa gyógyászatban – amely a holisztikus medicinán alapuló rendszer - 65 gyógynövényt használtak. A fejlődő országok lakosságának közel 80%-a, de a gazdasági vezető államok is, mint Kína és India, a hagyományos orvoslást használják számos betegség kezelésére.

Prasanta Kumar Ghosh: Journal of Pharmacy and Pharmaceutical Sciences Phyto-Extracts in Wound Healing c. cikke szerint „Körülbelül 450 növényfajt azonosítottak, amelyek sebgyógyító tulajdonságokkal rendelkeznek.” Például napjainkig 36 családhoz tartozó 61 afrikai gyógynövény különböző növényrészeiről, beleértve a leveleket, gyümölcsöket, a szár kérgét és a gyökérkivonatokat, bizonyították be tudományosan a sebgyógyító tulajdonságait. Természetesen a magyar mindennapokban is megtaláltuk, sőt helyenként még meg is találjuk a növényekkel való gyógyítás, és ezen belül a sebek kezelésének „alternatív” módszereit.

„Malua, vérző íny ellen - ha á virágit mézes borba vagy mézes vízbe meg főzed egy keués timsót vetz belé, száynak, ember inenec rothadássat, veszesset meg gyogyittya ha gyakran mosod vele” idézi a Wikipédia az első magyar füveskönyvet, Méliusz Juhász Péter Herbariumát (Kolozsvár, 1578).

Tulajdonképpen találomra kiválasztva, a gyógynövények közül elsőként vizsgáljuk meg az erdei mályva (Malva sylvestris) humán egészségügyi vonatkozásait.

Erdei mályva, papsajt Az erdei mályva egész Európában elterjedt lágy szárú gyógynövény. Leginkább a töltéseket és a parlagon hagyott területeket kedveli. Németh Imréné Éva Gyógynövény ABC c. könyve (2008) szerint erdei irtásokon, erdőszélen él, míg más forrás úgy véli, hogy - nevével ellentétben - az erdőkben találkozhatunk vele a legritkábban. Ismertebb, népi elnevezése beszédes: papsajt (kis, korong alakú termése hasonlít egy karika sajtra), de hívják még csuszókának/csúszókának (főzésnél zselés leve lesz és csúszik) és fürdőrózsának/fűdző rózsának (mert lágyítja a bőrt). Gyimesben sajtburján vagy kulcsolófű. Görögül malache, azaz haslágyító fű, amely a „malakós” szóból származik, aminek jelentése „puha” vagy „letisztult” (valószínűleg a relaxáló hatására utal).

Mivel Ön most egy a sebkezeléssel és sebgyógyulással foglalkozó portál blogbejegyzését olvassa, így nem térek ki az olyan területekre, mint a növény rendszertani besorolása, botanikai leírása, termesztése, gyűjtése (stb.).

A mályva nem csak egy mutatós növény. A kínaiak már 5000 évvel ezelőtt vöröses színű teát készítettek belőle. A rómaiak pedig olajjal, sóval, mézzel és borral keverték össze a mályvát, hogy előállítsák az „omnimorbium” nevezetű, mindenre használatos gyógyszert. Más forrás szerint az ókorban a növény fiatal leveleiből főzelékfélét készítettek. Ugyancsak a leveleiből készítettek borogatást, ha skorpiócsípést szenvedtek. Az ókori orvosok nyálkáját mérgek ellen belsőleg is használták, külsőleg sebborogatóként ajánlották. Bingeni Hildegard nyersen fogyasztva méregnek nevezte, mert nyálkás. Emésztőrendszeri panaszokra, főként gyomorbetegeknek főzve, zsír hozzáadásával ajánlotta fogyasztását. A középkor folyamán hashajtóként, sorvadások, szemdaganatok és az anyatej hiányának kezelésére alkalmazták.

Állítólag jóslásra is használták, ha egy nő vizeletét ráöntötték a mályvára, fény derült arra, hogy szűz-e még. Gyökerét magzatelhajtásra használták, innen ered egy másik elnevezése is: bábabéles. Feljegyzések szerint levele és termése jó szolgálatot tett éhínség idején, a tatárjárás korában voltak, akik mályván vészelték át a szűkös időket.

Az erdei mályva – amelynek virágát napjainkban például étel- és italfestékek alapanyagául használják - javallatait a Naturportal.hu így sorolja fel: „abscessus, akne, angina, antibakteriális, antiszeptikus, aranyér, árpa, baktericid, bélgyulladás, bélhurut, bronchitis, bőrbetegség, bőrbetegségek, bőrkiütés, bőrpanaszok, dermatológiai, ekcéma, elfertőződött sebek, enteritis, enterocolitis, faggyúmirigy-gyulladás, fejfájások, fertőtlenítő, fertőzés, fertőzéses gyulladások, fertőzött sebek, fertőző betegségek, gastritis, gennyedzés, gennyes sebek, gyomorhurut, hashajtó, hasmenés, heveny torokgyulladás, hurutos, kelés, kelés, tályog, kiütés, kiütések, köhögés, köhögéscsillapító, köptető, laxatívum, légcsőhurut, mandulagyulladás, pattanás, pörsenés, purgatív, sebek, torokgyulladás, vérzés, vesekövesség, vizelethajtó, vizelethajtó gyógyszerek”

Valamennyi hatására kiterjedő teljes körű gyógyszerészeti vizsgálatra még nem került sor. Csupán az újabb keletű, egereken végzett laboratóriumi kísérletek bizonyították a poliszacharidok immunrendszert serkentő hatását (a mályvával rokon orvosi ziliz gyökérkivonatával végzett kísérletek során).

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben virága (Malvae sylvestris flos) hivatalos drog. Emellett a népi gyógyászat a szárított leveleit is használja (Malvae folium). A drog 6-8% nyálka-poliszacharidokat, flavonoidokat és malvidin antociánokat tartalmaz. A mályva virág és levél langyos vizes kivonatait elsősorban köhögéscsillapítóként használják. A kioldódó nyálkaanyagok, bevonják a gyulladt nyálkahártyákat és így csökkentik a köhögési ingert, vagy enyhítik a gyomorhurutos tüneteket.

A fürdővíz összetevőjeként ekcémára és más bőrpanaszokra is alkalmazható. Németh Imréné Éva már említett könyve szerint „Sebek tisztításában és behegesztésében gyógyhatással rendelkezik… Jóhatású borogatásként kelésekre, ekcémás bőrre” (108. old.). A Bernáth Jenő által szerkesztett Gyógy- és aromanövények című könyvben ugyancsak „Jó hatásúnak tartják kelések, sebek, ekcémás bőr borogatására” (168. old.). A természetgyógyászati gyakorlatban a fekély ellen a mályvateába steril gézdarabot mártva – gyakran cserélve – borogatást végeznek. Miklóssy V. Vilmos úgy véli, hogy „Csak Gyimesben ismeretes mint sebtapasz. Leveleit kelésekre vagy a már beforradt sebekre helyezik.”

Akinek rendelkezésére áll az alapanyag, az maga is készíthet teát (elkészítésének módja) , teaforrázatot (elkészítésének módja) , de különféle kivonatai kereskedelmi forgalomban is kaphatók. Jóllehet ezek vény nélkül alkalmazhatók, az óvatosság nem árthat, ezért csak javasolni tudom, hogy használat előtt kérje ki orvosa, gyógyszerésze tanácsát!

Megosztás:


Kérjük, szóljon hozzá a cikkhez!

E-mail cím (nem fog megjelenni): *  

Név: *  

A bejegyzés címe, amelyhez hozzá kíván szólni:  

Hozzászólás: *  


Önt is várjuk a Magyar Sebkezelő Társaság tagjai közé!

Ehhez:

Várjuk online jelentkezését!

vagy kérjük,

Töltse le és küldje vissza a regisztrációs lapot!