A sebkezelés 5 mítosza

A Magyar Etimológiai Szótár szerint a mítosz – „hitrege, istenek és félisteni hősök tetteiről szóló ősi monda”. Ide sorolható például, hogy a görög mitológia szerint egy Kheirón nevű kentaur tanította meg Aszklépioszt a sebek kezelésére. Ugyanakkor ebben az értelmezésben talán pontosabb lett volna a tévhit kifejezést használni e bejegyzés címében, hiszen jóllehet a nem gyógyuló sebek előfordulása gyakori, egyes források szerint élete folyamán a lakosság 5-7%-t érinti, s a népesség öregedésével ez az arány csak növekedni fog, sok tévhit és mítosz létezik az ilyen sebek kezeléséről és azonosításáról.

Noha 2014-ben magyar nyelven is foglalkoztak már hasonló témával, időszerűnek tűnik, hogy én is kiválasszak ezek közül néhányat:

1. A krónikus seb vérzése a gyógyulás jele

Természetesen ez egy tévhit, mint a bejegyzés összes sorszámmal jelzett megállapítása. A vérzéscsillapítás (aláöltés, lekötés, koaguláció, drain, nyomókötés) a nem gyógyuló sebek esetében is – az akut sebek kezelésének elveit szem előtt tartva – a terápia része (Hunyadi János és munkatársai: Krónikus sebek kezelése a gyógyulás különböző fázisaiban, 2004).

A krónikus seb helyén a vérzés általában azt jelenti, hogy valamilyen probléma merült fel. A véres váladék arra figyelmezteti az orvosokat, hogy azonosítsák a következőket:
- malignitás vagy trauma
- a sebhez tapadó kötszer, amely eltávolításkor vérzést okoz
- nagy biológiai terhelés

A seb egyes esetekben (pl. orális beavatkozás) a műtét után 1-2 órával még vérezhet, és akár 24 órán keresztül is fennállhat a vérzés, de a krónikus seb vérzése általánosságban nem része a gyógyulási folyamatnak!

2. A sebeknek „lélegezniük” kell

Az a tanács, hogy adjunk a sebeknek levegőt, hagy „lélegezzenek”, sokféle tévhitből származik, ám a modern sebkezelés mást mond erről. Már a lipcsei Samuel Hahnemann (1755-1843) is azt fogalmazta meg, hogy a sebfelszínről távozó vér és nyirok egy hét alatt beszárad és természetes kötésként védi a sebfelszínt a levegő hatásától, s 1874-ben Kanicz József – Billroth nyomán – is úgy vélte már, hogy a kezelés legjobb módja „a levegő sebbe jutásának megakadályozása - elzáró kötések”.

A krónikus sebek gyógyításának a legoptimálisabb környezete a (zárt) nedves és meleg – sok káros következménnyel jár a sebek fedetlenül hagyása. Már egy alig 2 °C-os hőmérséklet-csökkenés is késleltetheti a seb gyógyulását, és akár 4 órát is igénybe vehet, amíg a „szabadon hagyott” seb visszatér a normál gyógyulási hőmérsékletre. A bevált gyakorlat, a best practice olyan sebkötözést javasol, amely szigeteli a sebet és támogatja a nedves kezelést, ami gyorsabb gyógyulási időket és csökkentett fertőzési arányt eredményez.

3. A wet-to-dry kötés a legköltséghatékonyabb kezelési lehetőség

Bár egyes orvosok gyakran rendelnek el wet-to-dry kötszerezést a betegek számára, a sebkezelési szakértők úgy találták, hogy ez nem csupán nem megfelelő kezelési opció, de ráadásul költségesebb is. A nemzetközi adatok alapján az eljárás költsége 12,26 USD/nap, míg a (például az ezüstion vagy hydrofiber tartalmú) habkötszerekkel végzetté mindössze 3,55 USD. Ez összességében igen jelentős összeget tesz, tehet ki, hiszen az ACS/ASE Medical Student Core Curriculum szerint csak az USA egészségügyi rendszere évi 25 milliárd dollárt költ a sebekkel kapcsolatos szövődmények kezelésére.

A wet-to-dry kötszerek gyakoribb cserélést igényelnek, és minden egyes, a sebnek kitett változás a hőmérséklet csökkenésével és a nedvesség veszteségével jár, ami késleltetheti a gyógyulást (lásd az előző pontot). Alkalmazásukat be kell(ene) szüntetni, amikor a nekrotikus szövet megszűnik és a granulációs szövet jelen van. A habkötések nem csak csökkentik a betegek gyógyulásának fizikai kockázatait, hanem csökkentik az alkalmazottak munkaterhelését, s – nem utolsó sorban – kímélik a pénztárcát is.

4. Az elhízott betegek nem lehetnek alultápláltak, ha a táplálkozást beépítik a sebkezelésbe

Egyes klinikusok előnyösnek tekinthetik a jelentős fogyást a túlsúlyos vagy elhízott, krónikus sebbel rendelkező személyeknél, ám a dolog ennél sokkal összetettebb.

Tény, hogy egy elhízott beteg sebének vérellátása a sok zsírszövet miatt nem ideális. A nem gyógyuló (krónikus) bőrsebek ellátásának hazai irányelve szerint az alultápláltság az infekció, vérellátási elégtelenség, idős kor, alultápláltság, anyagcserebetegség, immunodeficiencia (stb.) mellett az egyik oka lehet annak, hogy a szövetek újraképződése nem következik be.

A megfelelő táplálkozásnak (táplálás terápiának) a sebkezelésbe történő beépítése (folyadékfelvétel, táplálékkiegészítők, fehérje-, és vitaminpótlás, a nyomelemek szervezetbe juttatása) rendkívül hatékony lehet (pl. Yvonne N. Pierpont és munkatársai), de oda kell figyelni az alultápláltság és a túlzott fogyás megelőzésére.

5. Valamennyi orvos elegendő képzést kap a sebkezelésről az egyetemen

Sajnos sok orvos nem részesül megfelelő képzésben a betegeik krónikus sebeinek hatékony azonosítására, értékelésére és kezelésére. Rozsos István a Sebkezelés-Sebgyógyulás folyóirat 2019/1. számában megjelent, Merre tartunk... merre visz az utunk? című cikkében így ír erről: „A krónikus sebek ellátása és különösen a kritikus cukorbeteg lábak ellátása nem szerepel a graduális képzés tananyagában, és a postgraduális lehetőségek sem kötelező jellegűek, így az oktatás, a korszerű szemlélet gyakorlatba oltása máris kudarcot vallott.”

Egy nemrégiben végzett USA-beli felmérés szerint az ápolónők 70%-a tartotta alapvető sebkezelési oktatását elégtelennek, pedig ahogy az Advances in Skin & Wound Care: The Journal for Prevention and Healing c. folyóirat 2001-es januári/februári számában Richard Salcido megfogalmazta: „A bőr- és sebkezelés területén jelentős erőfeszítéseket kell tenni a szakemberek, a politika csinálók, a gyártók és a kutatók oktatására a gyakorlatban elért legújabb eredményekről.” E portállal és ezzel a bejegyzéssel erre törekszik a Magyar Sebkezelő Társaság is.