Használt kötszer és sebgyógyulás

Nyitóoldal > Blog > 2020

Magyar Sebkezelő Társaság

Szerző: Várhegyi László

A múlt héten egy olyan tanulmány jelent meg a Scientific Reports-ban, amely igen nagy visszhangot váltott ki a sebkezeléssel és sebgyógyulással foglalkozó gyakorló orvosok és kutatók körében. Ignacia Fuentes (Santiago, Chile) és a világ számos más kutatóintézetében (Chile, Ausztria, USA) dolgozó szerzőtársai egy olyan új módszert mutattak be a sejtek izolációjára, amely azonosíthatja az akut és krónikus sebek közötti különbségeket a JEB- (junkcionális epidermolysis bullosa) és az RDEB (recesszív dystrophikus EB) betegek között, valamint DNS-forrást biztosít a genetikai diagnózishoz.

Epidermolysis bullosa Az alapötlet nem tőlük származik, hiszen például Elisabeth Alice Slade (Bristol, Egyesült Királyság) és munkatársai 2017-ben is megfogalmazták már, hogy előnyt jelentene az a képesség, hogy a sebet a kötés eltávolítása nélkül, vagy a kidobott kötszer közvetlen értékelésével a sebet érintő további interferencia minimalizálása érdekében tudnánk elemezni. Az ő vizsgálataik végső célja a fajspecifikus profilok feltárásának vizsgálata volt a sebekhez társuló baktériumokkal beoltott steril kötözőanyagból. Eredményeik azt mutatták, hogy a sebhez kapcsolódó baktériumok in vitro analízissel megkülönböztethetők, és hogy a baktériumok anyagai kimutathatók a sebkötöző anyagból. Sőt 2020-an is jelent meg már olyan publikáció, amely megemlíti a használt sebkötéseket. Hong Vu (Arlington, Texas) és munkatársai egy hordozható eszköz kapcsán igazolták, hogy a berendezés a krónikus sebben (diabéteszes-, vénás- és nyomási fekélyben) szenvedő betegek használt sebkötéseinek tesztelésével a páciensekkel való közvetlen érintkezés nélkül térképezi fel az adszorbeált seb exudátum lúgosságát.

A mostani, „Cells from discarded dressings differentiate chronic from acute wounds in patients with Epidermolysis Bullosa” („A használt kötszerek sejtjei megkülönböztetik a krónikust az akut sebektől az epidermolysis bullosa-ban szenvedő betegeknél”) című, szabad hozzáférésű cikkben az ebben a hólyagok képződésével járó, a bőrt, a nyálkahártyát érintő örökletes betegségben szenvedő 51 páciens (40 RDEB, 10 JEB és 1 domináns dystrophikus EB) 133 használt kötszerének elemzésével kimutatták, hogy sok, gyakran napi 100 milliót is meghaladó számú sejt „szivárog át” folyamatosan a kötésekbe. Minél nagyobb a seb, és minél több ideig van kötés a seben, annál több sejt nyerhető vissza. Akut (21 napja vagy kevesebb ideje meglévő) és krónikus (több mint 3 hónapos) sebekből eredő mintákat is vettek.

Bemutatták, hogy a módszerük képes megkülönböztetni a krónikust az akut sebektől, azonosítva a krónikus sebekben a granulociták jelentős növekedését, és kimutatták, hogy a JEB betegeknél lényegesen több sejt szivárog be a sebekbe, mint a RDEB-ben szenvedő betegek esetében. Ugyancsak azonosították az összes sebben jelen lévő granulociták és T-limfociták részhalmazait, utat nyitva a veleszületett és adaptív immunsejtek egysejtes profilalkotásának, amelyek relevánsak a seb patológiái szempontjából.

Sebkötözés A krónikus sebek kezelése jelentős költségeket jelent az egészségügyi rendszerek számára. Egyedül az Amerikai Egyesült Államok évente 10-20 milliárd dollárt költ erre a célra. Ennek ellenére nagyon keveset tudunk arról, hogy egyes sebek miért válnak krónikussá, ami megnehezíti a gyógyulás elősegítésére szolgáló hatékony terápiák kifejlesztését. Ez a nem-invazív megközelítés ablakot nyit a sebek sejtösszetételére, és lehetőséget kínál a valószínűleg gyógyuló sebek jellemzőinek azonosítására és megkülönböztetésükre a krónikussá válóktól.

„Az emberi sebgyógyulás tanulmányozása nagy kihívást jelent, és nagyon keveset tudunk az emberekben lejátszódó folyamatokról” – nyilatkozta az egyik szerző, Andrew South (Philadelphia, USA). „Amit tudunk, az állatkísérletekből származik, és az állatok bőre és annak gyógyulási módja nagyon különbözik az emberi bőrétől” – tette hozzá. A korábbi tanulmányok sebkötözőket vagy kötszereket használtak a folyadék összegyűjtésére és annak megvizsgálására, hogy milyen fehérjék vannak rajta. Valójában azonban senki nem nézte meg, hogy milyen sejtek vannak jelen. Az általa vezetett laboratóriumban gyakran alkalmazott technikák segítségével képesek voltak életképes vagy élő sejteket izolálni a kötésekből. Ezzel ki tudták váltani a fájdalmas, és a sebgyógyulás idejét akár meg is hosszabbító biopsziát.

A kutatók eredményei jobb betekintést nyújtanak a sebgyógyulásba, és elősegíthetik a folyamatot elősegítő terápiák kifejlesztését; például azokét, amelyek semlegesítik a felesleges neutrofileket, vagy makrofágokat „toboroznak”. Immunsejteket, amelyek a neutrofilek után a sebgyógyulás következő szakaszát kezdik meg. Jóllehet ez a tanulmány az EB-ra összpontosít, a kutatók remélik, hogy a technika számos más betegség esetén is alkalmazható, például a diabéteszes- vagy a vaszkuláris lábfekély kezelése során.

Megosztás:


Kérjük, szóljon hozzá a cikkhez!

E-mail cím (nem fog megjelenni): *  

Név: *  

A bejegyzés címe, amelyhez hozzá kíván szólni:  

Hozzászólás: *  


Önt is várjuk a Magyar Sebkezelő Társaság tagjai közé!

Ehhez:

Várjuk online jelentkezését!

vagy kérjük,

Töltse le és küldje vissza a regisztrációs lapot!